Today is the first day of the rest of our lives.

Holnap megyek Edinburghba, ahol a University of Edinburghban fogok tanulni Mechanical Engineering with Management szakon. Egyből másodéves leszek, mert az IB-t olyan erősnek ítélték, hogy megadták az 1. évemet. Vicces, hogy ismét Dorkával együtt megyek, pont mint karácsony után itthonról vissza Duinoba, ugyanis Ő Glasgowban fog tanulni, ami kb 80 kmre van Edinburghtól, a suli pedig ugyanakkor kezdődik.
Fergeteges nyár volt ez a mostani. Ott kezdődik, hogy ilyen hosszú szünetem még sosem volt és gyanítom nem is lesz. Gyakorlatilag május 24-én volt évzáróm és csak szeptember 20-án kezdődnek az egyetemi óráim. Szóval több mint 4 hónapig nem kellett órákra járnom.
Hogy mit is csináltam ez idő alatt?
Dolgoztam Gradoban, voltam Lettországban és Fehéroroszországban. Nyaraltam, buliztam Zánkán, Balatonfüreden, Fövenyesen, Káptalanfüreden, Siófokon, Makádon, Soltvadkerten, Gyálon, Pilisen meg persze Budapesten a teljesség igénye nélkül. Jártam Szolnokon is...az egy olyan történet kezdete vagy vége, amelyet még én magam sem látok át...
Tegnap volt ifis búcsúbulim. Kaptam tőlük ajándékot is, egy pólót, amelyen egy csomó közös képünk van. Köszönöm nektek barátaim!:) Nem csak a pólót, hanem az összes szeretetet és mókát amivel megkínáltatok mostanában. Hogy is volt? A barátok: barátok! :)
Holnaptól életem egy új szakasza kezdődik. Habár részben a United World College-nak köszönhetem, hogy egy olyan rangos egyetemre megyek tanulni, mint a University of Edinburgh, a 2 éves duinoi interkultúrális kirándulásomnak vége.
Éppen ezért Én és a főszerkesztőm (az Apukám) úgy döntöttünk, hogy a www.attilainduino.blogspot.com blogot ünnepélyesen lezárjuk, és elkezdünk egy újat www.attilainedinburgh.blogspot.com néven. Így aztán az, akit a UWC, az EVIME vagy Olaszország érdekel, azok nem fognak meglepődni azon, hogy a nyitólapon vöröshajú, szeplős férfiak szoknyában dudálnak mindenképpen, akit viszont Edinburgh izgat, annak nem kell megtanulni az IB, SAT, TOK, EE, CAS és egyéb rövidítéseket. Akit a UWC élet érdekel, annak tudom ajánlani a zerom, Túry Márton blogját, aki most elsős Duinoban: http://mlogol.blogspot.com/
Köszönöm az olvasóimnak a figyelmét és remélem továbbra is figyelemmel fognak kísérni.
Végül, pedig had adjam meg a tartozásomat az idei nyári egy hetes lettországi tábor képeiből, ahol mint nemzetközi rendező voltam jelen:

http://picasaweb.google.com/114417273342292422482/GoGlobalGoGreenIlga#
http://picasaweb.google.com/114417273342292422482/GoGlobalGoGreenIlga2#
De ez a tábor a múlté. A jövőm (egy része) Edinburghban van:
http://www.iranyskocia.hu/
http://www.ed.ac.uk/home
És egy Green Day idézet jár a fejemben:
"Today is the first day of the rest of our lives."

Minszk

Minszkben vagyok hétfő reggel óta. Most péntek este van. Holnap reggel megyünk Mishával Brestbe, ami egy, a lengyel határhoz közel eső város(ka). Ott leszünk egy napot, valami családi nagymamánál és vasárnap reggel indulok Varsóba. Onnan este 9kor indul a vonat Budapestre, ahova reggel 8:30kor érkezem a Keletibe.
Misha családja nagyon rendes. Jól érezzük magunkat.
Ma megpróbáltunk két shaket kérni egy McDonald'sban és nem igazán sikerült... Azt állította az eladó, hogy itt senki nem beszél angolul. Mindezt úgy, hogy kb 10 munkatársa ott állt körülötte. Szóval vicces volt amcsi turistának kiadni magunkat, főleg azért mert Misha az utóbbi 5 napban vmilyen USA pólót hord.
Szóval ennyire nem beszélnek itt angolul. Magunkon kívül az utcán senkit nem hallottam még más nyelven beszélni, mint (fehér)orosz. Najó, arabot hallottam, de ők bevándorlók voltak gondolom.
Egyébként a rendőrség elég sok helyen ott van. Nagy a tisztaság. Van sok Lada meg Volga.

Lett tábor

Holnap véget ér a lettországi tábor. Utána megyek majd Minszkbe.
Ma éppen szemetet szedtünk a tengerparton, de voltunk már matrózmúzeumban, halkonzervgyárban, halásztelepen, jah és tegnap olyan 25 kilómétert kenuztunk.:)
Szóval tábor elég jó. :) 22 középiskolás résztvevője van, 7 önkéntes szervező (mint én) és 3 tanár. Jó a hangulat és jók a programok. Csupán 2 dolog zavar(t):
-A nyakam megint bedurrant (habár most már egész jó)
-Hiányzik a Gábor-tábor (volt általános iskolám tábira), ahol még otthon voltam júli 11-20.
De eldöntöttem, hogy már most elkezdem összeírni azokat a dolgokat, amiket a jövői táborban újdonságként használhatnánk.
Az egyik résztvevő srácnak a mobilnetjéről írtam, úgyhogy megint nem tok képeket töltögetni.

Lettorszag

Ki tudja, ki nem, tegnap delutan felszalltam a Brusszelbe meno gepre. Tudom, hogy telen voltam ott, nem is latogatni mentem. Hanem azert mert igy volt a legegyszerubb, legolcsobb Rigaba eljutnom. 14 orat kellett varnom a repteren. Raadasul meg becheckolni sem engedtek, szal nem volt tul kenyelmes helyem. Ha, mind1. Eleinte a repter elotti fuvel boritott jardaszigeten fekudtem es olvastam. Aztan jott a vihar es becampeltem egy sarokba, ahol olvastam ismet, meg zenethallgattam meg aludtam. Eltelt tehat az ido es masnap reggel 9 korul meg is erkeztem Rigaba. Ott egy kicsit egyedul kellett varostneznem, majd osszefutottam a tobbiekkel. Jah, hogy milyen tobbiek? Hat ez telfelejtettem megmagyarazni. Egy tabort jottem segiteni szervezni kozepiskolas gyerekek szamara. A resztvevok mind lettek, de a tabor szervezoi olaszok, litvanok, holland es magyar (az en vagyok). Szal a tabor hivatalos nyelve angol. Ilyen kornyezetkimelo temaja van a dolognak, de sztem az a fontosabb resze, hogy a resztvevok gyakoroljak az angoljukat.
Szoval varostneztem egyedul, meg valuk, aztan most hazajottunk Laurahoz, aki kb 100kmre eszakra lakik Rigatol, Salacgrivaban. Most voltunk furodni a Balti tengerben, mert setatavolsagra lakik tole. Otthon mar reg ejszakai furdozesnek neveznem, de itt kb 11kor sotetedik, addigr ameg hazaertunk.
Holnap feszkelunk at a taborba es kezdodik a moka. Internet nem lesz, azert akartam most gyorsan irni.
Egy hetes lesz a tabor. Utana Mishat m1ek meglatogatni Minszkbe. Nala leszek kb 5 napot aztan egyutt atm1unk egy lengyel hatar menti varoshoz, Brestbe 1,2 napra majd onnan vonattal megyek Varsoba es haza. Augusztus 9 reggel 8.32kor erkezek asszem a Keletibe.
Kepeket csinalok, de nincs idom meg savszalam feltoltogatni most.
Jo hetet!:)

"Bilingual Diploma awarded":)

Jó hírrel szolgálhatok! A blognak nincs vége, csak a nevét kell majd átjavítani Attilainedinburghra.:) Ugyanis tegnap kaptam meg 12:15 GMT-kor az érettségi eredményeimet és azok alapján meeteltem a conditiont, amit kértek tőlem, tehát elvileg fel kell h v1enek.
Bemásolom az eredményeimet, hogy lássátok miért küzdöttem 2 évig:

Subject		Grade
2010 MAY	HUNGARIAN A1 self taught SL	7
2010 MAY	ENGLISH B HL	6
2010 MAY	ITALIAN B SL	5
2010 MAY	ECONOMICS HL in ENGLISH	6
2010 MAY	PHYSICS EE in ENGLISH	D
2010 MAY	PHYSICS HL in ENGLISH	6
2010 MAY	MATHEMATICS HL in ENGLISH	6
2010 MAY	THEORY KNOWL. TK in ENGLISH	D
Additional/Extra subjects
None
EE/TOK points:	0
Total points:	36
Results:	Bilingual Diploma awarded

2 dolgon lepődtem meg nagyon: Egyik az az, hogy 7-est kaptam magyarból, a másik meg, hogy D-t kaptam mind TOK-ra mind az EE-mre, ezért nem kaptam extra pontot. De mivel az össz pontszámom így is pont 36, amit kértek, és mivel matekből és fizikából valamint még1 (2) HL tantárgyból 6ost kaptam és az Diplomát is megkaptam, ezért meeteltem a conditiont és csak ez számít jelenleg.
Most várok az egyetemtől egy hivatalos megerősítő levelet, hogy tényleg felvettek-e.
Köszönöm, hogy hittetek bennem, hogy meg tudom csinálni! Én magam azt sejtettem, hogy nagyon közel leszek a határhoz, csak azt nem tudtam mennyire.
Folyt. köv... :)

ui: Jah, és gratulálok Dorkának az ő Oxfordra és Cambridgere menő diákokat megszégyenítő eredményéért!:)

Itthon...maradok

Remélem feltűnt, hogy egy hete nem írtam...

Ez bizony azért van, mert itthon vagyok!:) Drága Dávid értem jött vasárnap a keletibe, s annak ellenére, hogy 3/4ed órát késett a vonat hazavitt. Még aznap megünnepeltük szűk baráti körben a hazajövetelemet.

Kedden Apu 50 éves lett. Boldog szülinapot!:) Az egész napot vele töltöttük Anyuval. Tőlem kapott egy saját geoládát a szülőházához, Anyutól egy tököli vitorlásrepülést, bratyesztól meg egy 18 éves whiskeyt. Vajon melyik ajándék volt a legjobb?:)

Csütörtökön megcsináltam az olasz nyelvvizsgát. Hogy sikerült-e, majd meglátjuk. A szóbelin azt mondta a vizsgáztató, hogy nekem felsőfokúra kellett volna mennem, de persze azt tudtam eddig is, hogy többet használtam a nyelvet, mint amennyit tanultam, szal a beszéd az erősségem. Aztán voltam az idei utolsó ifin, amin ismét bebizonyították nekem, hogy nélkülem is össze tudják rakni a tábort, de szerencsére azért én is kontributálni tudtam néhány ötlettel.:)

Ma pedig péntek volt s voltam ballagáson s találkoztam egy csomó haverral. Mindnek elújságoltam, hogy én bizony hétfőn megyek vissza dolgozni Olaszországba, aztán jött a pofáraesés.

Felhívott a főnök, hogy nem kíván többé foglalkoztatni. Először nem nagyon értettem az okát, hiszen a 99es Ikarusz buszon utazni igen nagy zajjal jár, de aztán nagyjából felfogtam, hogy ma valami új munkást próbált ki, aki egy súlyos hibát vétett, amit majd neki kell kijavítania. Erre annyira bepöccent, hogy egy kisebb idegösszeroppanást kapott és elhatározta, hogy orvosa tanácsára inkább kicsit szünetelteti a munkát. Minden munkását átadta valaki másnak, vagy pedig szabadságra küldte őket és ő maga is kivesz pár hát/hónap szünetet. Ezért aztán engem sem tud mivel megbízni. Állítólag ezek a munkakörülmények súlyosan veszélyeztetik az egészségét, ezért jobb to take a break.

Én persze teljesen együtt érzek vele, meg tény, hogy egy kicsit zizi a tag, de azért sajnálom, hogy nem mehetek vissza dolgozni.

Most hirtelen három heti programot kell csinálnom magamnak, mert ha nem, akkor még a végén én is idegroncs leszek.

Éjjel indulok!:)

Tegnap 11 órát dolgoztunk együtt a kedves osztrák bácsival a hajóján. És ez most frankón dolgozás volt. Na szerencsére nem olyan nehéz, csak hosszan tartó és ezért fárasztó. Újrafestettük az oldalát a hajójának. De ugye ahhoz le kell csiszolni a régi festéket, le kell takarítani, meg kell szárítani, le kell ragasztgatni ott, ahol nem akarjuk lefesteni, le kell festeni és le kell venni a ragacsokat. Izgi mi?:)

És mivel ma reggel 10re várta a vevőket, ezért már 6:45kor értem jött hajnalban, hogy lefessük a fa ívet a hajó két oldalán. Be is fejeztük még épphogy időben. Ekkor jött a főnök és mondta, hogy ma ő sem dolgozik, úgyhogy én is csak fél napot vagyok, szal itt a lové, menjek haza, aztán majd jöjjek vissza 14-én hétfőn. Szal akar engem, de rendesen.:)

Aztán a bácsi hazavitt 1 körül és megkaptam életem első "borravalóját", mint hajófestő, 30 eurot.:)

Még mindig kell várnom 8 órát mire elindul a vonatom. Addig nemtom mit csinálok, de majd megoldom vhogy. Már nagyon várom, hogy otthon l1ek. Csomó dolgot kell csinálnom és még többet akarok csinálni. Szinte biztos vok benne, hogy semmi kedvem nem lesz visszajönni dolgozni, de előre szólok (Apu!), hogy ne is próbáljatok meg lebeszélni, mert kár lenne veszni hagyni a lehetőséget (főleg Edinburgh miatt).

Találtam egy hajót amire ez van írva: "boristene"

Kilátás Marinára az Odysseus hajóról. (A "kedves osztrák bácsi" hajójáról.)

Ez meg a Bahia Feliz, amit még a hét elején egy egész napon át keféltem. (Nem volt olyan élvezetes, mint amilyennek hangzik.)

7 avagy a kedves osztrák bácsi

Ma volt eddig a legjobb munkanapom. Pedig már reggel kezdtem úgy érezni magam mint az összes többi ember, hogy jajj de nincs kedvem ma dolgozni. Ez persze részben azért is volt, mert tegnap olasz munkaszüneti nap volt (Festa della Repubblica), úgyhogy én sem dolgoztam, hanem végre a 2 évem alatt először elmentem megnézni a Castello di Miremarét, amit már kifejezetten szégyelltem, hogy nem láttam, hisz Sosi történelem tanár úr (a Puskásból) mindig effelől érdeklődik, amikor találkozunk.

Nah, de szal megérkeztem és a főnök azt mondta, hogy ma mégsem vele dolgozok együtt, hanem a hirtelen befutott kuncsaftnak segítek egész nap a szárazon álló hajójának az újrafestésében. Ettől kicsit beszartam, mert a másik hajóval 3 napot elszenvedtem, mire az összes rohadt festéket végre lecsiszoltam róla. Ez a hajó, meg legalább 2x akkora, 17 méter hosszú, 5 méter széles. De szerencsére csak egy kb 1 méter magas, körbemenű csíkot kellett kapargászni, és valamiért sokkal könnyebben le is jött. Dolgoztam is becsülettel, egészen addig, amíg a már addig is kedvesnek tűnő osztrák bácsi 12:30kor mondta, hogy álljak le, m1ünk enni.

-Oké, akkor fél óra múlva visszajövök, rendben?

-Dehogyis, Te velem jössz és együtt ebédelünk az étteremben.

-Jah, rendben, köszönöm.

Ebéd közben meg elmesélte futólag mind a 65 életévét, ami egész érdekesnek bizonyult. Mindössze 8 éve kezdett el vitorlázni, azért, mert azt tervezte, hogy majd amikor nyugdíjbavonul, akkor körbevitorlázza a világot. Így aztán 6 év tervezgetés után és 1 nappal az utolsó munkanapja után el is indult a feleségével a kalandra. A Földkerülést 5 évesre tervezték, de előtte 1 évig a Földközi-tengeren hajózgattak volna, amolyan bemelegítés-szerűen. El is jutottak a Balti-tengertől az Adriáig, ahol aztán Gradoban kötöttek ki és mivel itt sajnos egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy az asszonynak rákja van feladták álmukat és egyből ki is emelték ezt a nehéz, lomba, öreg, de nagy és erős hajót. Azóta már 10ezer eurot kellett fizetnie csak azért, hogy itt tárolhassa és már nagyon el szeretné adni. Szombatra vár egy potenciális vevőt, ezért szeretné kicsit kipofozni így az utolsó pillanatban is.

Megköszöntem a lasagnát meg a történetet, aztán vissza is álltunk dolgozni. Most már sokkal jobb hangulatban telt a munka, így, hogy jobban ismertük egymást. Viszont 1 óra sem telt bele és elkezdett zuhogni az eső. Ezután már csak úgy hébe-hóba tudtunk csinálni valamit érdemben, de leginkább sehogy. Hogy azért valami legyen körbevezetett a hajóban, pont úgy mintha én lennék az a bizonyos vevő.:) 10 személyes szalon, fürdő, 8 ágy, konyha, könyverpolc, rengeteg tárolórekesz, gombok, pöckök, kütyük, kijelzők stb. Korához megfelelően volt felszerelve, nem sok elektronikával inkább manuális mérőkkel.

Még egy kicsit próbálkoztunk, aztán gondoltam, hogy meghívom egy kávéra, ha már ő olyan rendesen ebéddel kínált. A kávézás 5lete tetszett neki, de persze fizetni nem hagyott. Közben megemlítettem neki, hogy valószínűleg énekelni fogok hazafelé, hisz amikor esőben biciklizek akkor mindig dalra fakadok. Erre felajánlotta, hogy hazavisz kocsival.

-De hát akkor nem tudok holnap hogyan jönni, hisz itt marad a biciklim. - mondtam leginkább kifogásként

-Hát, akkor majd holnap reggel érted megyek.

-Ugyan, ez már igazán túl kedves.

-De, így legalább már kora reggel biztosan nekem fogsz segíteni - Mondta vigyorogva.

-Hát jó - mondtam

Aztán megkerestük a főnököt, hogy ismertessük vele a megállapodást. Ő pedig vidáman rám nézett (ami relatíve ritka - Gondolom örült neki, hogy fenntartom a jó kapcsolatot az ügyféllel.), s miután körbenézve megállapította, hogy sokan vannak körülöttünk a hüvelykujját a mutató és középujjaival összedörzsölve motyogta, hogy holnap találkozunk.:)

5,6

Tegnap azt hittem ki leszek rúgva.

Tegnap megint a kék festéket smirgliztem le a hajójáról és nem 12:00kor mentem el ebédelni, mitn az a nagykönyvben meg van írva, hanem 10-15 perccel utána. Ennek megfelően 12:50kor értem vissza és habár egészen addig nem is találkoztam még aznap a főnökkel, de most ott volt, amikor visszaértem ránézett az órámra és mondta.

-Tőlem tarthatsz 1 órás szüneteket, de akkor tovább is dolgozol

-Csak fél órára mentem el, de természetesen dolgozok tovább is, ha szeretné - válaszoltam

Aztán még vmit hümmögött. Rossz kedve volt gondolom.

Aztán később a tapadókorongja nem működött az óriásflexnek. A smirgli nem tapadt hozzá és felhívtam, hogy ez normális probléma-e? Ő meg mondta, hogy nem, pakoljak össze és menjek oda hozzá.

Azt hittem h most fog kirúgni de aztán csak kicsit szivatott. Eleve nem beszél sem olaszul sem angolul rendesen és mond 1-2 szót amitől azt várja, hogy majd én kitalálom, hogy ő mit akar. De azért általában sikerül valamennyire megértenem, úgyhogy ott még kicsit segédkeztem. Kicsit mosogattam a hajót, amin dolgozott, mert sztem direkt meg is váratott.

Végül nem rúgott ki, csak kicsit kritizálta a munkámat. Azt mondta, hogy holnap (ma) ne menjek dolgozni, mert olasz ünnepnap van. Viszont utána 3 napot 1ütt dolgozok vele egy öreg fa halászhajón, amit megpróbálunk majd felújítani. Szombaton pedig dönt, hogy akar-e még velem 1ütt dolgozni, vagy sem. Szal sztem a szombat esti vonattal hazam1ek, ami azt jelenti, hogy vasárnap reggel otthon is vagyok. És azt meg kb ő eldönti, hogy visszam1ek-e egy hét múlva v sem.

Mondtam neki, hogy ez így korrekt gondolat és kifizetett.:) Megérte várni.:D

Paprikáskrumpli

A host anyukám azt mondta, hogy ők vendégül látnak elgem nagyon szívesen, ameddig csak akarok maradni, viszont én meg cserébe főzzek valami magyarosat. Már ez is egy kihívás lenne számomra, de hogy még viccesebb legyen a dolog 2en vegetáriánusok a családban, úgyhogy ezt is figyelembe kellett vennem.

Szerencsére interneten találtam (jobbanmondva Apu talált) egy vegás paprikáskrumpli receptet, amit megpróbáltam megcsinálni. Annak ellenére, hogy túl sok Erős Pistát raktam bele (azt mondták ők erősen szeretik) nagyon jó lett. Mindenkinek tetszett. Még nekem is, pedig nem volt benne hús. Csináltunk mellé szójafasírtot és azzal sem rossz.

Tessék, egyétek.:P

quarto giorno

A tegnapi meló igen kemény volt.

Carteggiare-olnom kellett egy vitorlás alját egész nap. A szó nagyon szaki, még néhány olasz sem ismeri. Gyakorlatilag simítást vagy smirglizést jelenthet (sand down, smooth over). Szal, volt ez a vitorlás kiemelve a vízből, szárazon állva az állványon. És az alját újra akarják festeni, de ehhez először valakinek le kell szednie róla a régi festéket. Ezt csak úgy lehet, hogy egy kb 5 kilós flexet (sarokcsiszolót) 8 órán át hozzányomják erősen a felülethez. Fel is ért egy-két fekvőtámasszal, de érdekes módon ma mégsincs izomlázam.

Az 1harmadát már valaki más megcsinálta, nekem sikerült kb ugyanennyit megcsinálnom. Vajon ki fogja befejezni?:)

Before:

After:

Costs of production: egy Törperős:)

Hazafelé meg találtam egy madárlest. Hát nem random?:)

terzo giorno

Ma nagyon jó kedvem volt, amikor munkából hazaértem.

Eleve mivel nem is voltam fáradt, jó kedvem volt, de mivel jó kedvem volt nem is voltam fáradt.

Részben azért nem voltam fáradt mert reggel csak a buszmegállóig mentem bringával, ahol a bicót a busz csomagterébe rakatva szállíttattam. Igen, itt lehet ilyet és nagyon jó. Még külön jegyet sem kell neki venni.

Szóval ma is egész nap Samuellel (az 50 éves örmény bácsival) csiszoltuk illetve lakkoztuk a Falice fedélzetét. Sokat kellett várni amíg szárad a festék, meg amúgy is azt mondta nekem a csávó sokszor, hogy most ne csináljak semmit. Ez kicsit szarul esett, mert várni unalmas (najó, nem egy ilyen környezetben) és azt a benyomást keltette, hogy nem tetszik neki, ahogy dolgozom. Pláne azzal, hogy amikor ő már kész volt valamivel, akkor kivette a kezemből amit éppen csináltam és azt mondta, hogy pihenjek, ő majd befejezi. Aztán mivel ő is sok szünetet tartott beszélgettünk és elmesélte (mert kérdeztem), hogy sokakat vett már fel a főnök, akiket aztán 1-2 hét után el is küldött mert nem tetszett neki, ahogy ők dolgoztak. Bennem pedig egy egész összeesküvés elmélet alakult ki, hogy 1. Samuel azt mondja, hogy lassan dolgozok 2. nem dolgoztat 3. A főnök 2 napja nem fizetett nekem 4. elég könnyen kirúg embereket. Attól féltem már, hogy arra próbálnak játszani, hogy dolgoztatnak kicsit, aztán elküldenek fizetés nélkül.

Főleg, hogy amikor befejeztük a hajót 5 óra körül akkor még egyedül ott kellett várnom a főnökre, nem mondta, hogy miért.

Azt hittem még valamire meg akar kérni, de ennek ellenére mikor megérkezett vidáman megkérdezte, hogy jól dolgoztam-e. Mondtam, hogy megcsináltam mindent amit kértek, jöjjön nézze meg. Erre szó nélkül kifizetett. Kérdezte, hogy akarok-e dolgozni holnap (szombat) is. Mondtam hogy ja. Azt mondta, hogy jó, akkor jöjjek egy órával később, hogy kicsit tovább aludhassunk és majd odaadja a mindenhovabelépnijogosítós mágneskártyámat. Ezután mondta, hogy most pedig mehetek haza mert ma már nincs semmi tennivaló.

Hazafelé pedig még egy bicikliutat is találtam, amin jobb menni, mint az országúton, mert szebb a környék, nyugisabb és nincsenek rajta autók.

Most pedig megyek aludni, mert holnap azért mégiscsak 10kor már dolgozok.

Ezek élőben sokkal nagyobbak. Olyan 15 méteresek.

Ő a legnagyobb, 17 méter. A szemem láttára kötött ki. Tök jó volt!:)

Munka

Ma már a második munkanapomon is túl vagyok.

Hogy mit csináltam eddig? Vitorlást raktam össze, ami a festés miatt szét volt szedve, festéket kapartam le hajóaljról, de időm megnagyobb részét (másfél napot) a Falice

nevű vitorlás pucolásával töltöttem: locsolás, törlés, szárítás, 1 réteg ápoló, 2, 3, törölget stb. Ezzel eddig azt értük el, hogy csillog a hajó mint egy gyémánt. Ma viszont kb 7 órán át smirgliztük a hajó fa berakását, hogy előhozzuk a színét.

Hogy miért beszélek többesszámban? Mert úgy tűnik a fönök, a német Reinhart azt akarja, hogy én az üzbég Salamonnal dolgozzak együtt. Ennek én örülök is, mert a bácsi nem nagyon baszogat hisz neki is Reinhart fizet. Persze dolgozok megállás nélkül nem arról van szó, hogy lazsálnék. Csak arról, hogy nem csinálom tökéletesen, vagy néha kifejezetten rosszul csinálom.

Sokat vagyunk napon, ezért már most leégtem jól. Vettem egy sapkát is.

És eldöntöttem, hogy viszem magammal a fényképezőmet minden nap s így megpróbálom velük életbentartani a blogot.

A munkahelyem (habár ezen a képen elég üresnek látszik a kikötő):

:)

Staranzano

Ejj, a mai egy hosszú nap volt. Elballagtunk. Furcsán éreztem magam. Nem is nagyon sírtam. Valszeg ez olyan lehetett, mint amikor egy egész éjszakát nem alszol és már meg akarsz halni, amikor észreveszed magadon, hogy már nem is vagy álmos. Annyi érzelem és gondolat dúlhatott bennem, hogy már nem is érdekelt semmi, csak néztem ki bután a fejemből. Meg különben is tegnap az IB shown már kibőgtem magam. Fárasztó dolog mindenkitől elköszöngetni is. Főleg mert arcgörcsöt kapsz a sok vigyorgástól és mert mindenki olyanokat mond, ami nem is nagyon igaz vagy mindig ugyanaz, vagy olyat vár el tőled hogy mondj. (Keep up, all the bests, you are amazing, i love you, thanks for everything, I'll miss you so much...) Persze nem rossz dolgok ezek, csak én nem szeretem amikor azért mondják, mert mondaniuk kell. Így aztán néha nem is mondtam semmit csak a már említett buta nézéssel ölelgettem az embereket.
Aztán összepakoltunk és otthagytam mindent. Megmutattam anyuéknak hogy hol fogok dolgozni, majd átadtak a host családomnak, Domeniconak akit már biztos hogy sokszor említettem. Ő volt Misha host tesója tavaly télen és utána többször is találkoztak még és engem is bevontak. Ezek után idén én még többször találkoztam vele így nekem is felajánlotta, hogy eltárol magánál, ha a munkahelyemen nem kapnék szállást.
Így lett hát s most itt vagyok. Minden nagyon zsír meg van wireless is, viszont holnap 9től dolgozok és nagyon fáradt vagyok úgyhogy zúzok aludni, jócakát!
ui: Apu, légyszi tölts fel képeket az IB showról és a Záró Ünnepségről! Nekem nincs 1 se.

Az IB graduate dolgozni fog

Megkaptam a munkát!:) Ami azt jelenti, hogy csak június 5. és 8. között fogok valamikor hazamenni.:( Akkor is lehet, hogy csak egy hétre, mert visszajönnék dolgozni. Persze annak az esélye mindig megvan, hogy kirúgnak és akkor már megyek is haza.

Pénteken megírtuk az olaszt. Utána (17:30) mindenki ordibált, örjöngött, nagyon boldogok voltunk. Én rohangáltam eszetlenül, jó érzés volt. Aztán lementünk kb 40en portoba hogy ruhában vagy anélkül a vízben hűtsük le magunkat. Elég hideg volt a víz, de jól esett. Idén még nem csobbantam.

Majd 19:30kor elmentünk oszmiccába (borozni). Megdöntöttük a múltkori rekordot is: kb 120an voltunk...

Másnap (szombat) 9kor ébredtem és egyből az jutott eszembe, hogy elfelejtettem dolgozni menni, de még csak a főnököt felhívni is. Fel is hívtam gyorsan és azt mondta, hogy nem baj, menjek amikor tudok. Szal dél körül már ott is voltam. Megszereltünk egy hajó szivannyúját, aztán egy automata kormányzásvezérlőt kalibráltunk, majd tisztogattunk egy motorcsónakot, vízre tettük és ki is próbáltuk.:) Működött rendesen.:) Ezután megmutatta hogy mi az amit nekem dolgoznom kéne és megállapodtunk az időben és az anyagiakban. El sem mondom mert csak irigyek lennétek rám.:D Lényeg az, hogy nagyon kielégítő és kb 1 havi munkával 2-3 havi Edinburghot meg tudnék fizetni. Ezen kívül érdekes is a munka és az egész egy nagy tapasztalatszerzés lenne. Ráadásul lehet, hogy egy vitorlásban laknék a campingben, szal a napi 8-9 óra munka mellé egy kis szórakozás is beleférne.:)

Szal izgatott vagyok na.:) Tegnap volt még Headmaster's barbeque ami a másodévesek fogadása volt, majd az utolsó Mickey's party ami sztem elég laposra sikeredett (nem csoda hisz pénteken elég sokan elfáradtak). Kedden zárunk.

Ma meg pangás van, mindenki pakol, búcsúleveleket ír stb. Én átaludtam az ebédet, úgyhogy már kezdek nagyon éhes lenni. Hát ennyi.

Kedves Naplóm!

Péntek hajnali 2:07 van. Ma be fogom fejezni az IB tanulmányaimat. Már csak 3 órányi olasz vizsgám van hátra, ma 14:30kor. Kicsit átolvasgattam a könyvet, de én azt vallom, hogy erre nem lehet tanulni. Most pedig azt vettem ézre, hogy már kb 1 órája csak mereven bambulok a prepozíciós szabályokra. Azelőtt neten is voltam, hogy próbáljam valamivel elütni az időt. Szerettem volna otthoniakkal beszélgetni. Persze pont ilyenkor nincs fönt senki.

Izgulok. A vizsga miatt? Nem. Túl sok tétje nincs. Azt 5öst sztem hoznom kell, persze a 6osnak jobban örülnék. De valszeg nem ezen fog múlni további életem sorsa. Hogy akkor miért izgulok? Hát most mondtam. A további életem sorsán. Most fordult elő először velem olyan (ha nem tévedek), hogy a blogomba előre készítsek el egy bejegyzést, amit aztán később csak bemásolok. Mert most azonnal írnom kell úgy érzem. Vagy valamit csinálnom. Nem vagyok álmos, és nincs is sok kedvem aludni. Pontosabban az összeszorult gyomrom és kerregő agyam szerintem úgysem hagyna.

Hogy szídta mindenki az IB-t s még az iskolát és annak körülményeit is. Tévednek pedig. Én már akkor is láttam előre, hogy mi lesz és most is ugyanúgy látom. És félek tőle. Ma volt tutorial dinnerünk. Olya az ukrán leányzó arról áradozott, hogy mennyire várja már, hogy otthon legyen. Szinte már zavart. Megfigyeltem, hogy Julius a (szlovák) tutorom sokkal jobbfejebb volt most, mint szokott lenni. Vagy talán csak nekem tűnt úgy. Folyton Magyarországról beszélnek (Ő, családja és a szlovák diákok). Eleinte azt hittem mindegyikről, hogy kell nekik a baj, de aztán rádöbbentem, hogy nagyon is nem, gyakorlatilag csak a saját oldalukat szídják. Én pedig általában nem szólok bele az okfejtésükbe, hisz őszintén szólva nem is nagyon érdekel, meg hát nálunk sztem sokkal kisebb téma a szlovák-magyar, mint náluk. Szóval jól éreztem magam na, jó emberek egytől egyig.

Valóban segít az írás, mert asszem most kicsit fellazult a feszült görcs a hasamban. Persze lehet h csak Andro hanghullámai rezonáltatják. Szóval írok még egy kicsit. Hogy mitől félek? Attól félek, hogy túlzottan fent fogom hordani az orromat. Nem belül, másoknak megmutatva, de belül saját magamnak. 1-2 ponton fog múlni az hogy én most Edinburghba megyek-e egyetemre vagy haza BME-re. És mindezt csak július 6. 12:15kor tudhatom meg. Addig is mit mondjak, hogy gondolkodjak? Megkérdezik: hova mész? Nem tudom. Persze lehet ezt csinálni. De hogy viszonyuljak a nyaramhoz s a jövőmhöz? Szükségem lesz-e az utolsó pennyre is az elkövetkező 4 esztendőben vagy munka helyett inkább járjam be Európát s lopjam a napot Törökországban? Persze tudom, hogy ez semmiség ahhoz képest amekkora kérdéseik másoknak vannak, de hát nekem ezeket kell megválaszolnom. Ha nehogyisten a BME-re kéne mennem, akkor meg hogy fogok gondolkodni s érezni? Nem fogom úgy érezni, hogy nekem is az USÁban vagy a Ukben van a helyem, mint a többinek akivel 2 évig egy levegőt szívtam? Vagy boldog leszek, hogy egy olyan egyetemi élményben lehet nekem is részem, melyben olyan sok honfitársamnak? Bár sokan ezt inkább a katonasághoz hasonlítják.

De leginkább a következő pár nap elmúlásától tartok. Mi lesz itt te jó ég. Kedden (kb) 90en fogunk búcsút mondani (talán örökre) egymástól és ettől a helytől. Addig is holnap miután befejeztük a vizsgákat egy közös csobbanást majd egy a 77 fős rekordmegdöntős oszmiccázást. Na és ott is hogy igyak. Mint azt láthattuk az itteni bor nem a legjobb minőség és elég hosszú napot hagy maga után (leglább 1 napot). Én meg szombaton ismét dolgozni megyek. Hogy mit? Ja, hogy ezt nem mondtam? Hát akkor most elárulom, hogy sikerült egy potencionális munkát találnom. Nem is akármilyet. Kis hajókat kéne javítanom. De német főnök nem biztos benne, hogy hasznomat venné-e vagy sem. Ezért 2 próbanapba állapodtunk meg a múlt és a mostani szombatban. Hát ezért kelek majd ismét reggel 7kor szombaton a hajnal után, s utazok 3 órát összesen (odavissza), hogy 8 órát dolgozhassak. Remélem meg tudunk mostmár állapodni valami fixben. Ha dolgozok, akkor még maradok két hetet s csak június 8-án megyek haza. Ha nem, akkor már szerdán otthon leszek. Aminek egyébként örülnék, többek között azért mert szombaton Sub Bass Monster koncert lesz a Zpben, amin még sosem voltam, de azok után, hogy ő tartja életben a magyar listening comprehensionömet 2 éve, alap, hogy ki nem hagynám.

Nah, úgy nagyjából le is nyugodtam. Asszem most használtam először a blogomat úgy mint egy valódi naplót, hogy nem másoknak írtam hanem magamnak. A vége minden ilyen okfejtésnek az, hogy majd elválik.

Sőt, hogy ennél kissé racionálisabb lehessek a nagypapám kedvenc idézete szokott az eszembe jutni (próbáljátok ki a felidézését nehéz helyzetekben-segít és igaz):

„Na, elég az hozzá”: „Minden jóban van valami rossz, de minden rosszban van valami jó.”

2:53.

Economics

Ma megírtam szerintem életem eddigi legjobb Economics vizsgáját. Illetve mind a 2-t (paper 1,2). Épp jól időzítettem. Ha a holnapi is így sikerül, akkor meg kéne lennie a 6osnak.

Matek paper 3 is holnap lesz, annak is elvileg mennie kéne.

Egyre többen vannak készen. De csak olaszok, hisz az olasz B vizsga csak holnapután lesz. Mirko volt az első, ő már 14-én ellazult mulathatott oszmiccában, míg mi csak görcsösen ittunk.

Most is a könyvtárban vagyok bezárva, mint tegnap meg már egy párszor. A vészkijáraton ki tudok menni, ha baj van, pl aludnom kell.:)

Jajj, de közeleg a vég, az előbb megkönnyeztem azt a számot hallgatván, amit Charles akar kósurban énekelni a closing ceremonyn. Nagyon el fog törni a mécses...

Vergognati!

Sokat gondolkodtam, hogy megszülessen-e ez a bejegyzés vagy sem, hisz nem szép dolog másokat sértegetni, főleg nem a publikum előtt. De végül úgy döntöttem, hogy nagyon is le fogom írni ezt a (negatív) élményt, már csak érdekességként is, meg házi feladatnak, hogy mindenki gondolkodjon el rajta. Meg különben sem ismert az alany kiléte, (hacsak felháborodottan nem vág vissza a chat ablakban) ezért nem is csúnya dolog róla beszélni.

Tehát, kb két héttel ezelőtt írt nekem egy emailt egy nő. Nem, nem egy újabb titkos imádóm kívánta feltárni kilétét számomra. A hölgy épp a toscanai utazását tervezte egy férfi barátjával, s tranzitszállásként épp a számomra igen kedves Duinot nézte ki magának. Ezekután beírt egy két vezényszót a googleba és már rá is talált a blogomra. Így jött az a számomra megtisztelő ötlete, hogy tőlem kérjen tanácsot hotelt illetően.

Seperc alatt válaszoltam is neki egy-két szálláslehetőség nevével, de mivel Apu ezt is jobban tudja, neki is továbbítottam a levelet. Apu is bagolyfordultával válaszolt. Gyakorlatilag ugyanazt írta le mint én, csak kicsit részletesebben. Ez a hölgyet "meglepte és örömmel töltötte el" s Apukámnak írt egy köszönömasegítséget-levelet. Nekem meg nem. Sőt, hirtelen már nem is volt olyan fontos az, hogy "akár még koccinthatnánk is este" és többet nem hallottam(tunk) felőle. Persze az bárkivel előfordulhat, hogy épp nincs ideje írni egy emailt vagy elfelejti, vagy közbejön valami de azért elkezdek számolni: EGY.

Az említett egy éjszakás kaland egyébként épp tegnapra volt tervezve, péntekre. És láss csodát tegnap én pont portoban akasztgattam a mólót. (=Szék nélküli kerékpárommal egy 1.25 méter magas falra próbáltam felugrani.) Mindezt kb 10 UWC-diák társaságában beleértve Zsoltit, aki videózta a kísérleteimet (Köszi!). Amikor az izgalom a tetőfokára hágott (már majdnem megvolt!) számos szempár legelt rajtam én ezért azt mondtam Zsoltinak, hogy "Ekkorát még nem láttak.". (Ezzel arra utaltam, hogy bemutatókon láttak már 1 méter alatti dolgokra fölmenni, de ilyen nagyra még nem.) Mint a reflected plane polarised light beam from the second medium's frontier jött a válasz: "De láttunk!" (magyarul) - KETTŐ

Hát ez meg ki volt? Egy nő, aki éppen arra sétált.

-Nahát! Jó estét! - lepődtem meg s én nem emlékszem válaszra. - HÁROM

A nő megnyilvánulása után elfordult le sem lassított. Kinézetre nagyjából hasonlított, az előzőleg említett segítséget kérő hölgyre, ráadásul nyomában egy férfi járt, ami egy nehéz kérdést vetett fel: Vajon ő az említett férfi? A fő hozzávalókhoz hozzáadunk még egy csipetnyi logikát: Ha valaki megérkezik Duinoba az első dolga lesétálni Portoba. Mivel már alkonyodott az is lehet, hogy egy egész napos autóutazás után egy estét itt akarnak eltölteni, hisz messzire mennek. Vagy lehet, hogy épp munka után (vége előtt) indultak olyan 2 körül, egy olyan városból, ami nagyjából 6 órára van - Budapest? s épp most értek ide. Így vagy úgy, de én azt hiszem, hogy ők voltak a beharangozott vendégek. Ezesetben vajon miért nem köszöntek/mutatkoztak be, hisz számára egyértelmű lehetett, hogy én vagyok én? Különben is "a blogomon keresztül, olyan mintha ismerne". NÉGY

És kegyelemdöfésként: Két év olaszországi triálozás után kijelenthetem, hogy a legbunkóbb utcai beszólást egy magyartól kaptam. (Hisz nem valószínű, hogy valóban látott már ennél nagyobb kerékpáros ugrást, ami szarkasztikus megjegyzésre utan.) - ÖT

Asszem az összetett mondataimon látszik, hogy túl vagyok a magyar vizsgán is!:) Remélem 6os lesz. Allénak pedig üzenem, hogy a 7es a legjobb jegy, ezt még a gyengébbek is tudják.:P

Holnap magyar

Már ki is olvastam Az éhes várost, kevesebb mint 24 óra alatt. Egész érdekes volt. És áldom a Dorka kis humán beállítottságát, hogy ilyen jól kiválasztotta nekünk a Rokonokat és ezt az összehasonlító esszéhez, mert valóban nagyon hasonlóak, mondhatni, kis különbségekket ugyanaz. Aztán hogy ezt Ő hogy tudta egy évvel ezelőtt, amikor még egyiket sem olvasta el az legyen az ő kis titka. Gondolom amolyan női megérzés lehetett.

De azért nem volt könnyű ilyen gyorsan elolvasni 320 oldalt. Ki is hullott a hajam tőle...:)

Angol, Fizika

Tegnap megírtam az angolt és a fizika első 2 vizsgáját. Tök jól ment mindegyik, szerintem még a 7es is lehetséges. Viszont ma volt a fizika paper 3. Relativitás és csillagászat volt a két téma, amiből fel kellett készülni. Hajnali 5ig tanultunk páran a könyvtárban, aztán aludtam 2-3 órát. Lehet h az volt a hiba, mert baromira nem ment. Talán ha még azt a maradék időt is végigtanulom alvás helyett, vagy past papereket csinálok többet segített volna. Fáradt és lassú voltam és csomó mindent nem tudtam, kihagytam vagy tippeltem. Ezzel a fizika 7esem biztos is, hogy elúszott, remélem a 6os meglesz legalább. Utána mérgesen, de aludtam végre:)

Egyébként az angol vizsgában volt arról szó, hogy milyen rossz és veszélyes a Facebook., illetve egy "Youtube sztárról": Matt Harding http://www.youtube.com/watch?v=jWUrj22pRD0&feature=channel

http://www.wherethehellismatt.com/

Ezen kívül volt még történet egy indiai kislányról, amint felveszi a "sari"ját és elmegy bevásárolni, illetve egy oceáni hajóút reklám. Hiába, az IB már csak ilyen nemzetközi. A matek feladatokban is a lehető legkülönbözőbb neveket írják mindig András és Béla személyek helyett.:D (Egyébént már a Bela nevet is láttam egyszer egy feladatban.)

Csütörtökön lesz a magyar. Addig el kéne olvasnom Molnár Ferenctől Az éhes várost. 340 oldal. Tud valaki rövidítést?

Maths P1,2

Túl vagyok 2 matekvizsgán. A felkészülésem végén még az is megfordult a fejemben, hogy esetleg 7est kapjak, de aztán a paper 1 tól kaptam egy jó nagy pofont, hogy mégsem. A mai, paper 2 talán jobban sikerült. Remélem meg lesz a 6os, ami kell. Az uccsó matek (paper 3) majd csak 2 7 múlva lesz. Furcsa, mert mind2 vizsga előtt úgy éreztem, hogy én kész vagyok és tudom, amit lehet. De az zavar, hogy az sem elég. Szóval nehéz. Mégsem csak a sebességről szól, hanem gyorsan meg kell csinálni a begyakorolt példákat, aztán rájönni a nehezekre. Mellesleg a 2 típus össze van keveredve és néha nehéz egymástól megkülönböztetni őket.
Most megyek fizikázni.
Sok sikert az otthoniaknak is!

IB - Apa kezdődik!

Holnap kezdek. Sokan már írtak World arts and culturest, Philosophyt és English A1t.

Már várom, hogy túl legyek rajta. Olyan ez, mint amikor szurira vár az osztály és már a fele társaság túl van rajta és ők már megkönnyebbültek, mert nem is volt olyan rossz, de aki még hátravan csak egyre jobban fél.

Rég óta nem izgultam ennyire egy dolgozat miatt, mint a holnapi matek miatt. Amikor nem tanulok, akkor azon parázok, hogy miért nem tanulok. De most nagyjából úgy érzem, hogy fel vagyok készülve. 1-2 hete még a 6os alján éreztem magam, mostmár a 7esre is esélyt érzek. Meglátjuk.

Itt vannak a vizsgák időpontjai:

IB Examination Schedule 2010

Date	Morning (9.00 start)	Afternoon (14.30 start)
Tue. 4 May	English A1/A2, HL/SL, Paper 1	Philosophy HL/SL, Paper 1
Wed.5 May	Philosophy HL/SL Paper 2 Philosophy HL Paper 3	Mathematics all levels Paper 1
Thur. 6 May	Mathematics all levels Paper 2
Fri. 7 May		German A1 SL Paper 1
Mon.10 May	English A1/A2, HL/SL Paper 2 English B HL/SL Paper 1+2	Physics HL/SL, Paper 1+2
Tues. 11 May	Physics HL/SL, Paper 3	History HL/SL Paper 1+2
Wed. 12 May	History HL Paper 3	Chemistry HL/SL, Paper 1+2
Thurs. 13 May	Chemistry HL/SL Paper 3	Language A1 HL/SL Paper 1 (except: English, French, German, Spanish)
Fri. 14 May	Language A1 HL/SL Paper 2 (except: English, French, German, Spanish)	German A1 SL Paper 2
Mon.17 May	French A1 SL Paper 1	Biology HL/SL Paper 1+2 ESystems Paper 1
Tues. 18 May	Biology SL/HL Paper 3 ESystems Paper 2	Spanish A1 HL/SL Paper 1
Wed. 19 May	Spanish A1 HL/SL Paper 2	Economics HL/SL Paper 1 Economics HL Paper 2
Thurs. 20 May	Economics SL Paper 2 Economics HL Paper 3	Mathematics HL Paper 3
Fri. 21 May	Music HL/SL Paper 1	Italian B all levels Paper 1+2
Mon. 24 May	French A1 SL Paper 2

Examinations are scheduled to BEGIN promptly at 09.00 and 14.30 each day. This allows you time to get going in the morning and to eat comfortably at Mensa for lunch. You must be ready to enter the examination rooms 15 minutes before the scheduled start times (i.e. 08.45 and 14.15 respectively).

Lehet drukkolni!:)

Az új barátaim

Ma, két könyvtárban-tanulás között, új barátokra tettem szert.

Mivel szerda volt, mentünk teniszezni Rezával (mivel Ale eltörte a bokáját). Sajnos valami verseny volt, ezért az összes pályán játszottak. Nade szerencsére én készültem rá, hogy tenisz után majd bicózok egy kicsit, úgyhogy tenisz helyett bicóztam inkább a Villaggio del pescatore nevű halászfaluban. Elég alacsony volt a vízszint, úgyhogy onnan ugráltam a falra, ahol máskor víz van, ahol a hajókat gurítják be a vízbe.

Megint megvolt a közönség, 6-8 halászásból/horgászásból visszatérő részeges bácsi/úr/signore. Egy darabig csodálkoztak, aztán elmentek beuzsonnázni az árnyékba. Amikor végeztem szép hangosan köszöntem, hogy Arrivaderci signori! Majd utánamkiabáltak, hogy menjek már oda egy momentora. A Budapesten fejlődött belső reflexeim azt sugallták, hogy "tekerj! gyorsabban!", de aztán leküzdöttem ezt az ösztönt és visszafordultam. Gyorsan kaptam egy szenyát, meg egy már jól ismert pohár Tokajit. :D Arra gondoltam, hogy az igazgató néha épp itt szokott elhajtani az autójával, hogy felszedje a gyereket teniszről, de már ki is alakult magamban az óvó kulcsszó: kultúrális integrálódás. Hogy reprezentálom jobban az iskolát? Ha visszautasítom a kedvességet vagy ha elfogadom és beszélgetek velük? Szerintem egyértelmű.

Aztán csak a szokásos történt:

-Viccelődtek azon, hogy nincs nyergem.

-Aztán viccelődtek a nevemmel (Attila, l'iro di dio)

-Aztán szídták a politikusokat, hogy miért nem lehet az ő borukat is Tokajinak hívni. (Mert annak hívták azt is valóban, de nemrég megtiltották.)

-Majd az iskoláról kérdezgettek és mondták, hogy milyen jó.

-Aztán káromkodni tanítottak friuliul (egy olasz dialektus), urambocsá.

Mindegyik villamosmérnök vagy legalábbis technikus volt. Akaratlanul is felötlött a kérdés: Vajon a bratyesz és a barátai is ilyenek lesznek 40 év múlva? XD

Jobhunting

Biztos sokan nem tudjátok, hogy akkor én most hova is megyek továbbtanulni. Igen. Még én sem tudom biztosan. Hogy is tudhatnám biztosan, mikor csak akkor vesznek fel a University of Edinburgh, Mechanical Engineering with Management szak második évfolyamába (second year entry), ha meetelem az alábbi conditiont: 6 in HL Maths, Physics és egy harmadik HL tantárgy, 4es SL English. Total minimum 36 pont. Teljesíthető, nem mondom, hogy nem, de nem egyszerű. A matek trial vizsgám pl 3- lett... Tehát ahhoz, hogy biztosan tudjam, hogy oda megyek előbb meg kell írni a vizsgákat ilyen jókra és meg kell kapni a hivatalos eredményt. Ha ez megvan, akkor jön a következő akadály: PÉNZ

Ugyan Skóciában a kormány fizeti a tandíjat minden EU diáknak, ami nagyon becsülendő dolog, de a szállás, kaja stb., minden egyéb a mi lelkünkön szárad. És mivel egy évet 5.000 font alatt nem lehet túlélni: dolgoznom kell. Szívesen dolgozok én majd egyetem alatt is, de úgy gondolom, hogy megkönnyítem a magam dolgát azáltal, ha nem Törökországba megyek az Umurhoz clubbingolni, hanem inkább itt Olaszországban dolgoznok.

Így történt tehát, hogy tegnap kerékre kerededtem és elbicikliztem Gradoba munkát keresni. Voltam Monfalconéban 3 álláshirdetőben, Gradoban legalább 20 hotelben, étteremben, bicikliboltban, kempingben stb.. Önéletrajzot nyomtattam előre, jó sokat.

Az alábbi válaszokat kaptam a legtöbb helyen:

Noi siamo a posto. - Mi megvagyunk elegen.

Parli anche tedesco? - Németül is beszélsz?

Ti chiameremo. - Majd hívunk.stb.Egyszóval nem. De:

Egyik helyről elküldtek egy kis étterembe. A kis étteremben 2 ember dolgozott. Egyik pincér másik szakács. Mégegy ember kellett nekik, aki a konyhát takarítaná. Nem lenne az rossz -gondoltam- de az ember 3 hónapig nonstoppra, napi 10 órára keresett embert. Ráadásul olyat, aki Gradoban alszik, mert késő este már nem jár busz Monfalconéba (ahol az amicom, Domenico tudna szállásolni). Lehet direkt játszott rá, mert nem tetszettem neki, de tény hogy erre nemet kellett mondanom. Kicsit el is keseredtem, mert megint 0-ról kellett indulnom. Ráadásul ő azt mondta, hogy senki nem fog engem hagyni elmenni július elején, mert akkor indul igazán a szezon. Szal azt mondta, hogy így nem fogok találni semmit.

És aztán megtörtént a csoda. Hazafelé a kempingek sorra utasítottak el egymás után (ott vizimentői oklevelet szerettek volna látni), míg a legutolsónak bementem a yachtclubbjába. Nem is yachtclubb volt, hanem egy kis hajóalkatrészbolt. A néninek eldaráltam a szokásos "Nyárimunkát keresek, van szükségük valakire?" mire bután nézett. Mint kiderült nem azért, mert ilyen dumával az emberek Hotelekbe mennek inkább (állítólag naponta akár 10-15 önéletrajzot is otthagynak egy jobb helyen), hanem mert még az én olaszom is folyékonyabb volt az övénél. Akkor váltottunk angolra, abban mégjobban vertem.:) De aztán bevitt a backstagebe, ahol átadott a szintén német főnökúrnak. Úgy tűnt szúrna, mert miután elmagyaráztam a monológomat (mind2 nyelven) gondolkodott. Kérdezősködött. Mondtam, hogy szoktam biciklit szerelni.:) Meg, hogy gépésznek fogok Edinburghban tanulni. Megállapodtunk abban, hogy két hét múlva valamikor visszamegyek és megnézi, hogy dolgoznék. Azt is mondta, hogy a fa vitorláshajókra fogok specializálódni, ami igen megtetszett. 6 és 10 euro között számíthatok az órabérre ha megfelelek, és talán még szállást is tud adni - egy hajót, amiben aludhatok.

Szinte szárnyaltam hazafelé a kétkerekűn. Ezúttal még egy darázs sem csípett meg, olyan gyors voltam.

Remélem összejön és nem esek pofára. Nagyon tetszik a gondolat. Majd mondom, hogy mi lett az eredmény. Ne nevessetek ki, ha végül mégsem jönne össze.

Ma a délelőttöt s utánt a könyvtárban töltöttem. Tanultam vaze. Aztán kimentem bicózni. Csak úgy jöttek a magyarok. Zsolti jött szembe, s mesélte, hogy az előbb találkozott egy fiatal anyukával és egy kisfiúval, akik magyarul beszéltek. Nem sokkal utána 2 nézővel gazdagodtam, akik -mint később kiderült- a család másik fele voltak. A kisfiú, Albert (3) természetesen egyből ráflesselt a bringámra. Én meg az övére, mert ilyen kerékpárelőd-szerű lábítós kismotor-bicikli volt (jobb szavakba nem tudom önteni), ami tök jó, mert a gyerek megtanul egyensúlyozni. Amíg én az Apukájának elmeséltem, hogy mi az a UWC, Albert Ryan Leechet megszégyenítő kerékpármutatványokat talált ki nekem. És mivel valamilyen szinten mindig teljesítettem a követelését igen jó barátok lettünk, még egy ötöst is adott, amikor elbúcsuztunk. A család egyébként lakóautóval járja a csizmát. Már hazafelé tartanak. Rádöbbentem, hogy én még sosem voltam lakóautóban, és hogy ha majd nagy leszek akarok egyet. Meg vitorlást is. Mindkettővel oda mész ahova akarsz és alhatsz is benne. Szuper, nem?

No more high school

Tegnap volt az uccsó tanítási napja a másodéveseknek (tehát nekem is). Viszont, amiért valami nagy helyi politikai erővel bíró nő éppen tegnap látogatta az iskolát (aki egyébként még angolul sem beszélt) mindenki szép, nyugodt volt.

Viszont tegnapelőtt...:D Az iskolaépületben aludtunk páran az éjszaka (20?-30?). Cípőket lopkodtunk az elsőévesektől, üzeneteket hagytunk mindenkinek, dekoráltunk, beöltöztünk, hülyék voltunk, Al Castellben kávéztunk tanítási órákon (kivéve matekon és fizikán XD ), elsőévesek óráit látogattunk és zavartuk.:)

Ma pedig szinte olyan nagy nyomást és kedvet érzek arra, hogy tanuljak, hogy már reggel 10kor felkeltem. Hogy mi adja a motivációt? Valószínűleg az, hogy ha sikerült 6os matekot, 6os fizikát, mégegy HL 6ost és összesen 36ot elérnem az IB-n, akkor fel vagyok véve a University of Edinburghba Mechanical Engineering with Management szakra. Sőt, úgy néz ki évet fogok előre ugrani és másodévesként fogom kezdeni az egyetemet.

Ezért aztán tanulni fogok rendesen a vizsgáimra, amik jövő szerdán kezdődnek asszem. Szal van kb 10 szabadnapom mostantól, mert a jövő7 úgynevezett "Study Week" és nincsenek óráink. (Csak az elsőéveseknek:P )

A másik dolog, hogy ahhoz hogy Edinburghban tanulhassak tandíjat ugyan nem, de megélhetést kell fizessek. Ezért aztán munkát keresek a nyárra. Gondoltam, hogy itt maradok Monfalcone, Grado környékén mert az egyik haverom el is szállásolna.

Hétfőn felkerekedek kora reggel és bejárom Monfalconét és Gradot. Csak találok valamit.

Na, de most -talán életemben először- fogom magam és elmegyek a könyvtárba tanulni!