Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. február 28., vasárnap

PW Élmény

Újra Duinoban vagyunk. Ma érkeztünk meg.
A tegnap délutánom vicces volt. Egyedül én voltam így ezzel, és ezért talán még jobban nevettem rajta. Kárörvendő lennék? Szerintem csak cinikus.
Szóval a lányok (Kinem, Kristjana és Rosalba)

be akartak menni Potenzába délutánozni. Örültem neki. Mentünk. Kezdődött:
A vonat meg-meg állt 10-20 percekre a semmi közepén. A vonatok már csak ilyenek én olvastam a Rokonokat tovább meg hallgattam a muzsikámat. Igen ám, de a lányok (főleg Rosalba) elkezdtek elégedetlenkedni és pánikolni. Rosalba ismét panaszkodott, hogy milyen szar ez az ország ("Ilyen is csak Olaszországban történhet."). Ezen is már csak mosolyogtam, hisz 4ünk közül övé a legfejlettebb ország. "Sosem érünk oda, biztos baj van a vonattal, veszélyes, inkább hívjuk fel anyucit telefonon, hogy jöjjön értünk autóval." Azért ebbe már közbeavatkoztam, és végül együttes erővel sikerült lebeszélni Rosalbát a szülők újabb ugráltatásáról.
Megérkeztünk duplájára nyújtva az 1 órás utat. Elindultunk a város közepe felé, ami egy dombtetőn volt. Ezt a kis sétát is borzasztóan éltük meg, viccesek ezek a lányok. Amikor megemlítettem, hogy a mellettem sétáló néni a nagymamánk lehetne, akkor kicsit elhalkultak.

A főtér közepén egy kis jégpálya volt fölállítva. Tudtunk róla, sőt főleg ezért jöttünk. Az a gonosz vonat miatt már csak 1 óránk volt, tehát ha el is kezdenénk korizni sem tudjuk lecsúszni az egészet. Részben emiatt én nem erőltettem volna a korizást. Részben pedig, mert valahogy féltem tőle. Olyan ez, mint amikor odaadnak egy országúti kerékpárt, hogy na ezen ugrálj hátsókeréken. Ezért nem a vitorlázást választja sportfoglalkozásának a világbajnok Urska és ezért elégedetlenkedik az országos bajnos Ajla az iskola downhill síléceire. Egy szóval féltem, hogy profizmusom nem tud érvényesülni a kölcsönzős korin, és az egészből csak egy olyan unszimpatikus szentségelés lesz, mint amikor törött vázzal bemutatóztam (tudtom nélkül); egy rossz élmény tehát. Na, de ismét legyőztem makacsságomat és azt mondtam, hogy én veletek vagyok, ha ti mentek. Nagyon kritikus voltam a korival szemben és az első néhány körben nem is figyeltem másra csak arra, hogy mik a hibái. Éle nem volt, az 1x biztos, meg hát lötyögött is, de legalább nem nyomott. Viszont arra lettem figyelmes, hogy amíg én a lábaimat nézve körözök, forgok, farolok, mozgok az embereknek is feltűnt a lábam mozgása és fülemet sorjában ütötték meg az elismerő szavak (bravo). Kicsit fel is bátorodtam tehát megálltam körülnézni. Most hogy végre utolért így meg is szólított egy csaj valamelyik suliból, ahol voltunk előadást tartani. Még a nevemet is tudta. Egy barátnőjével volt, aki egyből szakmai (kori) tanácsot kért, úgyhogy meg is volt a hátralévő programom.

A végére egész jól bele is jöttem, még estem is párat a lányok hatalmas örömére. Egy kissrác aranyos volt, odajött hozzám és mondta "Ma tu sei inglese?" (De te angol vagy?).:)
Megnéztem az órámat 19:20. Rosalba azt mondta, hogy félkor megy a vonatunk, úgyhogy emlékeztettem is őket, hogy jobb volna talán elindulni. Indult a következő pánikroham:
Hol van Kristjana? Ő ugyanis inkább kievickélt a jégről 10 perc után és elment sétálni. 5 perc alatt meg is találtuk, akkor most szaladjunk. Örültem én ennek, hogy végre szaladgálunk kicsit, de a többiek egy újabb tragédiaként fogták fel. Jajj de elfáradtak, borzasztó. Az állomáson kiderült, hogy nem is 30kor jön a vonat, hanem 37kor, tehát akár sétálhattunk volna is. A lányok siránkoztak, én nevettem rajtuk, és szentül állítottam, hogy márpedig szerintem jó volt futni egy kicsit. Ezen Kinem felkapta a vizet és bejelentette hogy ő asztmás. Gratulálok bmeg, jókor mondod. A lányok elkezdték marni egymást és eszembejutottak valakinek a szavai, hogy miért nem jó külön fiú és külön lány pizsamapartit rendezni: Mert ha sok fiút összezársz, akkor büdös lesz, de ha sok lányt összezársz akkor veszekedni fognak.
Erre gondolva megpróbáltam megbékíteni őket, és vázolni, hogy Kristi miatt elbtunk 5 percet, Rosalba 7 perccel jobban siettetett minket, Kinem pedig legközelebb előre szól, hogy asztmás és nem tud futni, vagy előbb elindul.
Na jó, de már 40 van és hol a vonat? Még mielőtt megint egy egész összeesküvés elméletet alkotnának az olasz kormányról inkább megkérdeztem valami pocakos vasútkezelő bácsit, hogy mikor jön a vonat.
"Jah, hát nem tudjátok? Ma nincs vonat. Itt mondogattam az embereknek, hogy busz van helyette. Szaladjatok, hátha még nem ment el." Szaladtunk de bizony az már el ment.
Így hát Rosalbából megint előbújt a méreg, mint szög a zsákból. Még nekem is meg kellett vakarni a tenyerem olyan stílusban kezdett el pörölni a bácsival, aki amúgy valóban egy fasz volt. Hasztalannak láttam a "cscscs, easy, piano, calma, tranquilla..." szavakat, hogy megfékezzem Rosit, ezért talán életemben először felkiáltottam "Beviamo un caffe!" (Igyunk egy kávét!) és besétáltam a bárba. Tervem működött, a lányok követtek.
-Mikor jön a következő? - kérdeztem
-9kor, de már úton van apu értünk - felelt Rosalba
Ez volt a kegyelemdöfés, de úgy éreztem, hogy most már bántó lenne, ha emiatt is csak kinevetném, úgyhogy bedugaszoltam a fülem zenével és befordultam olvasni. Csakugyan ott volt a megmentőnk 20:30kor.

Este egy "házibuli"nak meghirdetett baráti találkozóra mentünk, ahol ismét a kártyám mentette meg a hangulatot. Most azonban nem trükköket mutattam, hanem a legjobb táboros játékot, a kent-kupét tanítottam meg nekik.

Úgy álltam neki a Project Weeknek, hogy most csak sodródni fogok az árral, különben megint az lesz, hogy mindenbe bele akarom ütni az orromat és összetűzéseim lesznek. Azt hiszem nagyjából sikerült ehhez tartanom magam, de ahogy mondják, az alma nem esik messze a fájától. Azt hiszem most nagyjából sikerült megtalálni a kellő összetételt. Nem voltak konfliktusaim. Mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptam személyemre, néha túl sokat is. Ami jó volt az az, hogy bebizonyítottam magamnak hogy habár itt, vagy akármilyen összeszokott közösségben beszürkülhet a személyiségem és a kedvem is a hétköznapokban, de ha bedobnak egy új terepre, mint halat a tengerbe, akkor azért mégis csak megállom a helyem, és tudok érvényesülni. Kell a szabadság.

Remek élmény volt ez a Basilicata Project Week. Remek emberekkel találkoztam. Köztük a diákokat emelném ki, akik mindig olyan érdeklődéssel és barátsággal, segítőkészséggel fordultak hozzám/hozzánk.
A legnagyobb köszönet természetesen Rosalbának, Maddalenának, és mindkettejük szüleinek jár.

az apukák: Viaggio és Franco

úton a reptér felé: Rosalba, Kinem, Kristi

Több kép:
Project Week Basilicata

2010. február 26., péntek

Project Week Kispest (a társszerkesztő bejegyzése)

Tegnap este nálunk járt a duinói PW különítmény. Sült kacsacombot készítettem nekik párolt lila káposztával. Nem maradtak éhesen ;)

Ma Budapesttel ismerkednek, majd holnap este indulnak vissza az iskolába.




2010. február 24., szerda

Project Week Basilicata

Annyi minden tortent ebben az elmult 3 napban, hogy nem is tudom hol kezdjem, meg hogy mi az ami erdekelne titeket.
Ezert talàn inkàbb csak nagyvonaluan mondom, hogy voltunk kb 5 iskolàban eloadàsokat tartani az UWC iskolàkrol, termèszetesen olaszul.
Ennyit mèg sosem beszèltem olaszul mint az elmult napokban, ès be kell ohgy valljam, hogy ha az IB j1em nem is ezt mutatja, de egesz jo vagyok. Rettentoen èlvezem, hogy ugy làtszik konnyen elnyerem az emberek figyelmèt. Amikor 2esben beszèlgetek egy èrdeklodo diàkkal, akkor is pillanadokon belul tucatnyi èrdeklodo csatlakozik be.
Ma jàtszottunk gyerekekkel (Social Service), ahol ismèt hasznàlhattam ifitapasztalatom. Tegnapelott Bowling-ozni mentunk Down-korosokkal. Tudom, hogy kicsit randomnak hangzik, de hàt ez a lènyeg, hogy segitsunk nekik mindennapi dolgokat csinàlni. Elèg szorakoztato volt az is.
Tegnap voltunk vàrostnèzni is, Maternàt ès annak ovàrosàt. Vègre csinàltam kèpeket is.


Ezek voltak a dolgok, amiket èn csinàltam, de most inkàbb arrol beszèlnèk kicsit, hogy milyenek itt az emberek. Fantasztikusak! A diàkok àltalàban èrdeklodoek. Ritkàn nevetnek ki, ha valamit rosszul mondok, de akkor is inkàbb csak olyan szerènyen. Erdeklodoek, ha ok is kapnak eleg figyelmet.
A kedvenceim azonban a 40-50 folotti bàcsik stilusa.En nevetek rajtuk, de nem azert mert viccesek, hanem mert annyira jellemzoek. Uvoltve koszontik egymàst az utcàn, puszit adnak a rendornek az utcàn, meg mèg nekem is, lobàljàk a kezuket, kàvèt isznak ès kinàlnak. korbevezetnek, meghivnak, dicsèrik Budapestet, nevetnek azon, hogy Attilànak hivnak ès "hun" vagyok, hàt mèg ha elkezdek idèzni az o filmjeikbol. "Dove passo io l'erba non cresce piu."
Mindegyik beszèl valamilyen dialaktust is, ès ez az 1ik legèrdekesebb dolog, amivel itt talàlkoztam.
Egyszer èpp nèhàny diàkkal ebèdeltem (a tobbiek nèlkul), amikor elkezdett 1-2 vmi furi modon beszèlni. Erre a tobbiek ràszoltak, hogy olaszul beszèljenek, hogy èn is èrtsem. Kèrdeztem, hogy milyen dialektust beszèlnek ok? Mondtàk, hogy hàt az attol fugg. Mitol? Hàt, hogy melyik falubol jottèl. Tehàt rengeteg dialektus lètezik errefelè, amik mèg csak nem is hasonloak àllitolag.
Egy potràs bàcsi pèldul, amikor megtudta, hogy magyar vagyok eldicsekedett nekem a magyar tudàsàval: "Jo napot. Hogy vagy baràtom? Viszlàt" Ezen kivul meg volt rola gyozodve, hogy mivel az o falujàban 500ève elhaladt egy magyar kereskedocsoport, ezèrt a Come stai? (Hogy vagy?) kèrdèsre az o dialektusàban ugy vàlaszolnak, hogy "Jo".

Rosalba apukàjàval is nagy baràtok lettunk. Van pàr nunuje, pèldàul gyujti a Dell szàmitogèpeket ès alkatrèszeket (orult, amikor làtta, hogy nekem is az van), csak Marlboro cigit sziv ès van neki 3 darab ugyanolyan 30 èves Lanciàja. Minden este borozunk. O visz minket egy csomo helyre ezèrt a kocsiban is csomot dumàlunk. Mivel angolul 1àltalàn nem tud, ezèrt mindent olaszul. A csalàd minden este vacsoràt foz ès vagy 2-3 oràt toltunk az asztalnàl. Eloszor ellottuk az osszes logisztorit, amit tudtunk, aztàn eloszedtem a kàrtyatrukkjeimet is. Abbol mèg mindig van nèhàny hàtra ès àltalàban az apa (Franco) a legelso, aki megfejti oket.
Franco sosem engedi, hogy vizet tegyek a borba, vagy ketchupot akàrmire, ami nem krumpli, de az anyuka (Isabella) mindig megcsinàlja helyettem. O is nagyon kedves asszony, most èppen a ruhàimat mossa.:) Mondtam neki, hogy èn otthon reggelire szenyàt szoktam enni, nem pedig kekszet, meg majonèzt, reszelt rèpàt, meg sutiket. Azt is mondtam, hogy nem szeretem az itteni kemèny kenyeret ezèrt ma bevàsàrolt toastkenyeret, sonkàt meg sajtot nekem holnapra. Màr elore sajnàlom az osszes erofeszitèsèt, amit az èn reggelimèrt tett, amit èn 10 perc alatt be fogok vàgni, csak hogy plussz 5 percet aludhasak.







A magyar csapat hozzànk holnap Kecskemètrol Pestre megy ès ott is marad szombatig. A szuleim meghivtàk oket vacsoràzni hozzànk. Apu biztos tolt majd fol kèpeket.:)

2010.02.25. 1:00

2010. február 23., kedd

Nàpoly, Rosalba-hàz,buli

Ahogy èdesapàm is megmondta azt, tegnap megèrkeztunk Nàpolyba.
Gyonyoru ido volt, nèha egyszal poloban màszkàltam. Rosalba ès Maddalena (a 2 szervezo) apukài èrtunk jottek a reptèrre autoval, csakugy, mint az èn szuleim is felszedtek a "magyar csoport tagjait". Eloszor bementunk Nàpoly belvàrosàba ès vàrostnèztunk. Furi volt.
Elèg sok imigràlt volt, ebbol a tekintetbol Pàrizsra emlèkeztetett. Ugyanakkor itt màr ordit valakirol, ha olasz. Nemtol fuggetlenul belott fekete haj, fèl arcot eltakaro napszemuveg, ès engem mentomellènyre emlèkezteto metàlfènyu kabàt (lehetoleg lila) alap felszerelès mindkèt nemnek. A fiuk a cigànyokra hasonlitanak, mèg azzal egyutt is, hogy alapozot hasznalnak, a nok meg gondolom nem, vagy tul sokat, mert 30 folott hirtelen berancosodnak. A kozlekedes az erosebb kutya bafik elven alapszik ès indexet koltsegtakarèkosan hasznàljàk.
Azt nem teljesen èrtem, hogy ha ennyire odafigyelnek a kulsejukre, akkor mièrt nem figyelnek a kornyezetukre. Azt hiszem ugyanis, hogy Nàpolynàl koszosabb vàrost mèg nem làtam. Minden ossze van firkalva ès az utcàkban annyi szemèt van szètszorva ugy àltalàban, mint a Sziget Nagyszinpad elott reggel 6kor, munkakezdeskor. Olyat màr màshol is làttam, hogy cigicsikket kipockolnek a kocsibol az ablakon, de frissen hasznàlt zsebkendot nem.
Otthon a Hosok terèt deszkàsok ès flatlandesek lepik el, itt szinte minden betonplacc be van foglalva egy focizo gyerek/kamasz csapat àltal.
Mindemellett làtszik, hogy Nyugat-Europàban vagyunk az infrastrukturàn meg az àrakon. Az èpuletek àllapotàn nem nagyon.
Valamint egyenes arànyossàgot vèltem felfedezni, hogy minèl dèlebbre megyunk Olaszorszàgban, annàl jobban ossze vannak verve az autok. Itt mèg nincs az, hogy egymàst koveto kèt autonak osszesen 5 sarka be van horpadva, de azèrt làtszik, hogy nagyon szenvedèlyesen gyakoroljàk a kis helyre pàrhuzamosan beparkolàs muvèszetèt. Meg az is, hogy a gyerekek sulibol hazaszaladvàn nem azzal jàtszanak, hogy egy botot vègighuznak a keritèsen, hanem inkàbb a kulcsukkal folyamatos kontaktot tartanak egy-egy auto oldalàval.

Este hazamentunk, ami azt jelentette, hogy Kinem (torok), Kristjana (alban) ès èn Rosalba hàzàba mentunk Rionero in Vulture-ba. Egyszercsak letèrtunk az autopàlyàrol/foutrol ès az ut elkezdett Gyàl-kulvàros hàrom dimenzios foldutjaira emlèkeztetni, ahol egy kedves baràtom lakik. Itt ugyan nem tokvetemenyesen kellett àtàgzolnunk, hanem egy epitkezèsen.
Az apuka leparkolta a 30 èves Lanciat amikor megèrkeztunk egy uj èpitèsu vàrosszèli 4 lakàsos tàrsashàznak tuno èpuletehez. Most jott a meglepetès. Ismèt bekovetkezett a Brusszel-effektus, mert kiderult hogy az egèsz kèro az ovèk volt. Gyakorlatilag van egy akkora lakàsuk, mint nekunk, csakèpp afelett van mègegy ugyanakkora penthouse-beutèsu, jelen esetunkben vendègszàllo, az also szint pedig mèg mindig rejtèly szàmomra. A hàz nagyon jo allapotu. Azt hittem, hogy hideg lesz, mint a brusszeli hàzban, de a futès is nagyon penge. Ami nem tetszik az az, hogy mindenhol csempe van ès, hogy làthatoan nem tud a csalàd mit kezdeni a terekkel, nincs tul sok tehetsèguk egy szoba berendezèsèben. Pl el nem tudnàm kèpzelni, hogy a sajàt szobàmban ne a fal mellett l1en az (egyszemèlyes) àgy, itt meg csak ugy be van dobàlva 1-2 vasàgy a legrandomabb szobàk kellos kozepère.

Estère Rosalba egyik baràtnojènek a szulinapi bulijàra voltunk meghivottak valami helyi szorakoztatoipari egysègbe. Nagyon zsir volt a buli. Rosalba haverjai nagyon kivàncsiak voltak rànk. Tetszett, hogy mindig Rosalbàt kèrtèk meg, hogy forditsa le nekunk/nekem a kèrdèseiket. Majd amikor èn olaszul vàlaszoltam direktbe akkor meglepodtek, hogy ilyet is tudok.
A buli nagyon jo volt, csak rovid, mert ugye vasàrnap este lèvèn, nekik màsnap suli volt. Nembaj igy legalàbb kicsit tobbet tudtunk aludni az elozo napi 2 oràcskànàl.
A mai is esemènydus ès nagyon jo nap volt, de mivel màr egy oràja csak irok inkàbb lefekszem, mert a holnapi is az lesz.

ui.: Sajnos fènykèpezogepet mindenki mindenhova elfelejtett vinni...
2010.02.23. 02:08

2010. február 21., vasárnap

Project Week (a társszerkesztő bejegyzése)

Tegnap este Szekeres Zsolti vezetésével megérkezett Budapestre az a nyolc duinói nebuló, akik Magyarországot választották a PW helyszínének.


Belekóstoltak a budapesti éjszakába, délelőtt jártak egyet a Belvárosban, és már úton is vannak Kecskemét felé, ahol a következő napokat fogják tölteni.

Közben Attila és csoportja megérkezett Nápolyba, ahol 20 fok, napsütés, és két iskolatársuk szülei várták Őket.

2010. február 20., szombat

Trials vége, Project Week kezdete

Tegnap, miután a második szabad napom is eltelt, megírtuk reggel az A1 (anyanyelv) próbavizsgáinkat. Ilyenkor jön ki igazán, hogy milyen összetett népség vagyunk, hisz nyelvenként szólítgatnak bennünket. A Paper 1 (1. teszt)- ben választani lehetett, egy szöveg vagy egy vers közül. Elemezni kellett az 1iket. Én a verset választottam, azok altalában jól mennek. De ez most kiakasztott. "Csengery Kristóf - Egy kolinthusbeli a metróban - Minden létező" (v valami hasonló) volt a kiszemelt. Valami olyasmit írt, hogy az állatok nem ismerik a dogok (tárgyak, érzések) neveit. Gondoltam, ez biztos valami metafóra lehet és itt a költő arra gondol, hogy ők valójában ösztönlények nem pedig tudatosan cselekszenek, s nem ismerik fel a dolgokat. De aztán észrevettem azt a részt, hogy "felismerik a szagokat, formákat, érzéseket" és kiakadtam. Nem akartam elhinni, hogy ez a vers most tényleg arról szól, hogy az állatok nem tudnak beszélni. Megemlítettem, hogy a szépérzék (ezzel együtt a tisztaság) is hiányzik az állatokban, nemúgy az emberekben. Végül ezt írtam: Csengery költő úr szerint a cica biztos nem azért nyalogatja a mancsát, mert piszkos, hanem mert a mamája erre tanította. Na, itt eléggé ki is tört belőlem a hangos kuncogás, úgyhogy jobbnak láttam abba is hagyni a bohóckodást és beadtam az irományomat.:) A Paper 2-t meg az autodidakta módon olvasott könyvekről kellett volna írni, azoknak még a címét sem tudtam sajnos.
Aztán matek paper3-m volt délután. Az nem hiszem, hogy olyan rossz lesz. Még tanultam is rá.
Megállapítottam, hogy itt elég sokan azzal menőznek, hogy nem tanulnak, meg, hogy milyen rosszul sikerült neki a dolgozata biztos, aztán a végén kiderült, hogy jó is lett meg tanult is.
Aztán amikor befejeztük a matekot egy izgatott bizsergés fogott el, hogy dejó, akkor most kéne valamit csinálni, mert végeztünk a trialsokkal. Mivel szakadt az eső, Mickey's zárva volt és sokan már utaztak/pakoltak a Project Weekre ez egy szánalmas 3vs3 Counter-Strikeba torkollott, aztán megint csak kockáztunk meg dumáltunk a szobában.

Most egyedül ülök a Pala Dayroomban. Furcsa, olyan nosztalgikus, izgatott, de elnyomott érzésem van. Suhancos-Egyre másra-t hallgatok. Nem vagytok sem msnen, sem Skypon. Ez van. Megint nehéz. Beszarás, hogy itt mennyire nincs mit csinálni, amikor nincs semmi.
Ilyenkor kell arra gondolni, hogy otthon sem csinálnék semmi különbet csak ülnék a gép előtt. Persze ezt elég nehéz elhinni, amikor tudom, hogy ma Dávidnál BULI VAAAN!!!:)
Jó szórakozást!:)



Na, de ha már jól kisajnáltatok engem, akkor elmondom, hogy reggel 5kor indulunk Trevisoba (Velence), ahonnan repülünk Nápolyba. Onnan Basilicataba megyünk valamerre. Potenza, Matera s társai. Egy hetet fogok arrafelé tölteni Project Week címén. Előadásokat fogunk tartani iskolákbans s önkénteskedni fogunk. Legalábbis ez az elképzelés. Amit fixre tudok az az, hogy holnap Rosalba fog elszállásolni, mert vmi barátnőjének szülinapi bulija lesz. Eddig jónak ígérkezik. Majd írok részletes beszámolót.:P

Amúgy 3 napja folyamatosan szakad az eső.

2010. február 17., szerda

Szabadnap 1

Ma végre szabadnapom volt. Épp nem volt semmilyen vizsgám. Aludtam sokáig, majd neteztem, Skypoltam, bicóztam, aztán még a szobámat is kitakarítottam, annyira ráértem. Este meg egy olyan kemény breakelést beraktunk, hogy a karom, lábam és hasam is bedurrant. És ami a legszebb, hogy holnap ugyanez vár rám.:)

2010. február 16., kedd

Trials Day 5 (de ez most nem olyan uncsi mint a többi)

Rövidre fogom a szokásos részt: Ma közgázt írtunk.
Aztán kaptam egy emailt:

"Dear Attila,

Congratulations! It gives me great pleasure to offer you admission for Fall 2010 semester to Jacobs University Bremen.

The admission process at Jacobs University Bremen involved a thorough assessment of your academic achievements to date, your personal and social contributions to previous school environments, the way you presented yourself through the application process, and your performance on the required admission tests.

Our assessment of these factors has led us to conclude that you are the type of person who is willing to take on academic challenge and make a substantial contribution to our vibrant international community.

You will receive our official admissions package by post.

With best wishes,

Marie Vivas

Director of Admissions"

Szóval felvettek a brémai (Németország) Jacobs Nemzetközi Egyetemre.:) Nagyon örülök neki, habár még nem felhőtlenül, mert ez még a dolog anyagi részéről nem mond semmit. Egyenlőre azt jelenti, hogy évi 10-20ezer (vagy nemtom pontosan mennyi) euróért odamehetek, ami azért még annyira nem istenlábátmegfogós. Azt írták emailben, hogy végleges, részletes választ 4-6 hét múlva várhatok, de a tapasztalatok rövidebbek.

Remélem nem sértődik meg, ha leírom, hogy Dorkát (magyar évfolyamtárs) is felvették.:) Gratulálok Dorka!

ui: Virágokat az öltözőbe!:)

2010. február 15., hétfő

Trials Day 4 és Muggia

Jajj, de lusta voltam ezen a hétvégén. Sütött a nap és mégsem mentem bicózni. Uncsi egyedül...:(
De az esték nagyon jók voltak. Pénteken 3 üveg barackos vodkát csócsáltunk és megtanítottam Perudo/Liars' diceolni Umurt, Alessandrot meg Hanit. Meglepően hamar megértették a játékot, korábban mint eddig bárki. (Pedig már kezdtem bánni, hogy nem hagytam otthon télen a Dávidnak.)
Szombaton pedig a régóta nem látott Domenicoval találkoztam (helyi haver). Azt mondta, hogy karnevál van Muggiában, úgyhogy menjünk. Mentünk hát. Mivel Hamidullah (szobatársam) szülinapja volt, ezért vele, valamint a török és a görög csajjal akartam megtölteni az autó maradék férőhelyeit. Sajna Hamidulláhnek kicsit elcseszte a gyomrát a mensa, úgyhogy nélküle mentünk. Triesztbe leraktuk az autót majd nagy bőszen elkezdtünk keresni egy buszt Muggia felé. (mert úgy le volt zárva, hogy autóval nem lehetett közvetlenül bemenni)
Meg is láttunk egy zászlóaljnyi maskarás olaszt az 1ik megállóban. Megtaláltuk. A buszozás a PECSÁs koncertek utáni éjszakaizásra emlékeztetett: buszon üvöltöző, éneklő, cigiző, ivő sereg. A különbség csak annyi volt, hogy a buliból adódóan ez a sereg nem fekete volt, hanem színes.
Amikor leszálltunk mindenkit megmotoztak. Itt már végleg lemondtam arról, hogy majd találunk egy olcsó éjjelnappalit (elárulom, hogy ilyen itt sehol nincs) ahol jól belakmározunk, de volt itatósátor ahol már szerencsére lehetett érezni az árakon, hogy alig vagyunk már Olaszországban. Rengeteg ember volt, és megállapítottam, hogy az olaszok ugyanolyan komolyan adnak a külsőjükre amikor farsangi bálra mennek, mint amikor diszkóba, síelni vagy csak az utcán. Konkrétan elszégyelltük magunkat mind, hogy nem készültünk. Partyztunk épületben, sátorban meg utcán is. Idén egyenlőre ez volt a legjobb buli. 3-4 körül indultunk vissza, majd még egy gyros után Triesztben (amit különösen finomra csináltak, mert Kinem törökül beszélgetett velük) hazamentünk.
És akkor, hogy valami negatívot is mondjak, ma írtam egy közgáz, meg egy matek "paper"-t (tesztet). Nem vágom, hogy lesz ebből normális matek érettségi, mert k1etlen nehéz. (mindenkinek) Én örülök, ha 50%ot el fogok érni. De hát valamit biztos tudnak a tanárok csinálni ebben a már csak 2-3 hónapban.

2010. február 12., péntek

Trials Day 3

A mai volt a legkeményebb eddig, és gondolom ezután is.
Reggel 3 óra 15 percig fizikát írtam, délután meg 2 óra matekot.
Mindjárt meg is ünnepeljünk, de csak csendesen. Ma az ázsiaiak ünneplik az újévüket. Szerveznek is valamit a Social Centerbe, de nem hiszem, hogy ők is úgy szilvesztereznek mi. Kérdeztem, hogy mégis mi várható?
Hát ünneplünk!
Jah, olyan lesz, mint egy buli?
Nem...
:D lol

2010. február 11., csütörtök

Trials Day 2

Ma volt az olasz. Azt annyira nem élveztem, mint az angolt. Részben azért, mert nehezebb volt (mert olaszul nem tudok annyira), de eleve az olvasni való cikkek is uncsibbak voltak.
Hamidullah (szobatársam) meg már a 3. pozitív felvételi eredményét kapja. Erre felbuzdulva írtam mindegyik egyetememnek valami emailt.
Most meg elkapom Shamát és megyünk breakelni.

2010. február 10., szerda

Trials Day 1

Tegnap matekverseny után, mivel nem volt semmi dolgom, úgy döntöttem, hogy elkezdem a fizika mérési jegyzőkönyveket írni. Először persze magát a kísérletet kellett megcsinálni meg az adatokat felvenni. Elég sokat szívtam és szívok ám vele. Photoelectric effect. Stopping potential. 10^-34 nagyságrendű számok - Ilyenkor könnyű elírni valamit.
Na átestünk az első trial vizsgán - angol volt. Ahogy számítottam is rá, én kifejezetten élveztem. 2 tesztet írtünk, mind2 másfél óra. Az 1-t nem volt időm befejezni, a 2-kal n1ed órával előbb elkészültem.
Ezután megkajáltam, majd egy olasz szótárral bevetettem magamat a paplan alá, aminek nem meglepő módon egy három órás szunya lett az eredménye. Arra ébredtem fel, hogy Hamidullah visszaérkezik a délutáni töri vizsgájáról és felkapcsolja a villanyt. Ekkor kinéztem az ablakon és képzeljétek, 1 centis hó borított mindent! Ilyet még nem láttam Duinoban. Aztán vacsorázni menvén megállapítottam, hogy inkább csak jégkása, de az is valami. Főleg latyak.
Holnap olaszt írok, azt már nem fogom annyira élvezni. Matekot ismételgetek.

2010. február 8., hétfő

No suli

Kihagytam egy fontos információt:
Legközelebb március 1-én megyek iskolába:P
Holnap matekverseny, aztán kezdődnek a trial (próba IB) vizsgák, aztán jön a Project Hét.

7vége

Pénteken szerveztem egy bulit. Már rég óta tervezgetem. Azóta írom a mixet és gyakorlok rá, mióta visszajöttem a téli szünet után. Egy elektronikus zenés bulit akartam, mert úgy érezzük páran, hogy ez az, amit nem játszanak eleget sosem, ellenben az RNBvel meg latin zenével például, ami meg nem a kedvencünk.
Csináltam neki posztert, amit kiraktam pár helyre reklámozni.


Én nagyon jól éreztem magam a bulin. Hogy másoknak hogy tetszett? Az egész este alatt kb 40en jelentek meg. Ebből volt, aki benézett és elszaladt, volt aki táncolt 5 percet, aztán elment, meg olyan is volt, aki ott tombolt a végéig, és azt kérte, hogy minden héten csináljak egy ilyen bulit.:) Az ilyen emberek miatt megérte megcsinálni és szerintem fogok is még. Ami eléggé felkúrta az agyamat az az volt, hogy az egész mixet felvettem a gépemen, de amikor a végére értem, 2 és fél óra után, lefagyott az Audacity (felvevőprogram). Úgyhogy végülis bukta az egész, ami azért kár, mert szerettem volna visszahallgatni, hogy tanulhassak belőle, meg esetleg másoknak megmutatnám.

Másnap megint mentem síelni. Ezúttal nagy mákom volt, mert velem együtt tele voltunk. Még cipő sem jutotott nekem megfelelő méretben, úgyhogy azt a helyszínen bérelnem kellett. Gondoltam, hogy ha már pénzt kell költenem a kölcsönzőben, akkor bérelek egy egész snowboard szettet, de Eva (tanár) nem engedte, mondván még nem próbáltam és "Ez a legkönnyebb módja annak, hogy eltörjem a kezem/csuklóm, és 1 nap alatt különben sem tudnám megtanulni." Na, mind1, nem vitatkoztam, síeltem.
Már az első kör után fájt a comb izmom, valszeg azért mert nincs belőle elég. A végére, 4-5 óra síelés után azt hittem összeesek úgy fájt már. Voltam itt-ott, főleg nextroad (az a saját szavam az offroadra, ami közvetlenül a pálya mellett van). Voltam megint a snowparkban. Nem is estem sosem, pedig ezúttal már a piros ugratót is bevállaltam. Sztem ennyire még sosem fáradt el a combom. Kép nincs, mert most már inkább csak magamat szórakoztattam.

Ez volt a szombat, vasárnap meg aludtam, meg Triesztben söröztünk Zsoltival, meg az iskola által szervezett adománygyűjtés a Haiti földrengés sújtottjaiért előadásra is elmentünk a Piazza dell'Unitára.

Holnap matekverseny 2. forduló Triesztben.

2010. február 4., csütörtök

Occidental/Western Week

Múlthéten egy újabb Nemzeti Hétre (igazából pár napra) került sor. Ezuttal a Nyugat-Európa + Angol nyelvű országokon volt a sor. Nekik is volt bajuk rendesen a hovatartozással és együttdolgozással, mert pl. Finnország és Új-Zéland között nincs túl sok közös.
Összességében elég gyenge volt a sztenderdhez képest, de a show és a party nagyon jó volt. A showt nem tudom részletesen bemutatni, csak azt tudom mondani, hogy nekem Duvelnek, a belga sörnek kellett beöltöznem és a legtöbben szintén hasonlóan gyökér szerepet kaptak. Szinte senki nem tudta magától, hogy mit is várnak el tőle, ami elég érdekes, hiszem gondoljunk csak bele hány amcsi hírességet ismerünk... És akkor még csak az 1ik országot említettük. Na szóval beöltöztem a sárga különböző árnyalataiba és összekentem a vállam, nyakam, hajam borotvahabbal, mert ugye a sörnek habja van.

A buli-ötletünk viszonylag egyedi volt. Sock-hop-prom-nak nevezték el, ami tulajdonképpen egy estélyis, öltönyös, zoknis táncmulatságot takart, a már szokásos Blues Brothers koncertjén. (Az 1ik tanár férje a frontembere) A legjobb az egész bálban az volt, hogy párban kellett érkezni, tehát egész héten azon mentek a filózások, pletyizések, taktikázgatások, hogy ki, kit, hogy kér fel.
Én három, csont nélküli kosár után a nepáli Ushmánál kötöttem ki (aki egyébként Magyarországra jön majd Project Weekre). Gondolom érthető, hogy addigra már nem maradt túl sok kedvem romantikázni, úgyhogy elég egyszerűen megbeszéltük a dolgot:
Én: -Ushma, Te kivel mész a bálba?
Ő: -Egyenlőre senkivel. És Te?
Én: -Veled.
Ő: -Ja, jó, "deal".:)

De történtek ennél szenvedélyesebb lánykérések is. A sort az usabeli Mark kezdte, aki öltöny-nyakkendő felállt menzán az ebédnél, mondván tósztot szeretne mondani.
-Alex (új-zélandi lány), tudom, hogy te már nem szeretsz, de én még mindig szeretlek...
"Igen", taps, respekt.
Kb. ugyanezt eljátszotta az 1ik buzi a másikkal..."Igen", taps, csók, fúj
Volt aki a Daily Bulletinen (Iskolai napi program) keresztül üzent és volt aki kiírta a szöveget fényképekből, amiken 1-1 teste által formált betű volt. (pl: egyenesen áll + fénykép = I betű)
A kedvencem a szicíliai Gaetano volt, aki öltönyben, vörös rózsával a keresztapa zenéjére a menzán mindenki előtt letérdelt a spanyol Blanca előtt és spanyolul meginvitálta az estre. A dolog szépséghibája, hogy Blanca a múltkori síbalesete miatti térdizület szakadása miatt nem tud táncolni...
Remélem egyszer majd én is lehetek valakivel ilyen romantikus.:)

2010. február 2., kedd

Sí vs Verona?

Miért hiszi azt Dorka meg Zsolti, hogy rossz kedvem van?
"Attila, biztos, hogy nincs semmi bajod?" - Hangzott el párszor mind2től az elmúlt napokban. Pedig állítólag össze sem beszéltek. Beállt egy életritmusom és az nem abból áll, hogy őket látogatom, ezért nem látnak sokat. Azt mondják antiszociális kezdek lenni. Olyan kiemelkedően jóba nem is vagyok senkivel,mint pl tavaly Mishával. Sokakkal csak simán jóban vagyok. Szerintük (D&ZS) nem engedem az embereket közel magamhoz. Azt hiszik, hogy ezzel távolságot akarok tartani. Szerintük sokat változtam.
Bo.
Szerintem meg én nem szeretem erőltetni az olyan dolgokat, mint például a barátkozás, meg a beszélgetés. Mármint. Ez most hülyén hangzik, mert aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretek ismerkedni, de ha már valakit ismerek, akkor nem szeretek a beszélgetés kedvéért beszélgetni vele. Az olyan mintha megtervezném, a tervezést. Szerintem azt csinálom mostanában, ami jól esik. Tegnap például megnéztem 2 filmet is. Nem mintha ez lenne a kedvenc elfoglaltságom. De hát ez van. Most az év közben járunk, amikor ilyen dolgokat kell csinálni, mert nem lehet sörözni az ifikkel a Balatonban.:)
Ma megjavítottam a kontakthibás fejhalgatómat. A jack dugóban volt a hiba, ezért donort kellett találnom hozzá. Végülis Hemayat halottjobbhangszórós iPod fülhallgatója nyerte a pályázatot. Mindent beleértve 2-3 órát vacakoltam vele, de megcsináltam:) Ededül!!! Még mindig jobb mintha újat vettem volna.
Most meg asszem megyek breakelni.

Jah, és a hét kérdése:
Szombaton síelni menjek 4-szerre is, vagy Veronába első alkalommal iskolai kirándulásra?

2010. február 1., hétfő

Síeltem 3

Itt van a szokásos rutinbej1zés arról, hogy most szombaton is síeltem.:D
Elvileg már nem voltam a listán, mert részt vettem a kijárt 2 alkalmon. 4szer mennek összesen. Ebből 2 csoport megy 2x-2x. Én ugye az 1. csoportban voltam. De van egy plussz esély, ez pedig az, hogy ha valaki nem jelenik meg a reggel 7kori gyülekezőn, akkor annak a helyére bárki beugorhat. Úgy döntöttem, hogy megéri a kockázatot és felkelek. Jól tettem, 3an sem jöttek.
Reggel downhillezgettünk. Mentünk feketén-fehéren, már nem volt nehéz semmi. Csak a combom halt meg amikor azt játszottam, hogy minden kanyarodáskor megérintem a talajt a kezemmel.
Az ebéd (zsömle+dermedt Nutella+hidegvíz) után pedig elmentünk a havas skateparkba, amire a múltkor nem maradt elég időnk. Most ott voltunk végig. Elég sokan voltak, nem volt túl időgazdaságos, de legalább ugráltunk. Egész jól ment az is.
Rengeteg magyarral találkoztam. Olyan sokkal, hogy már meg sem szólítottam őket egy idő után. Egyszer azt láttam, hogy a pálya szélén fekszik egy tizenéves gyerek a hátán, látszólag nincs baja, de kiabálja hogy:
-Segítség! Mindjárt eltörik a lábam! (magyarul)
-Még szerencse, hogy a magyart mindenhol megértik:) - mondtam és kiszabadítottam a sílécből.

Asszem jövő7en is felkelek.;-)
Ezt meg most találtam Facebookon: