Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. február 24., szerda

Project Week Basilicata

Annyi minden tortent ebben az elmult 3 napban, hogy nem is tudom hol kezdjem, meg hogy mi az ami erdekelne titeket.
Ezert talàn inkàbb csak nagyvonaluan mondom, hogy voltunk kb 5 iskolàban eloadàsokat tartani az UWC iskolàkrol, termèszetesen olaszul.
Ennyit mèg sosem beszèltem olaszul mint az elmult napokban, ès be kell ohgy valljam, hogy ha az IB j1em nem is ezt mutatja, de egesz jo vagyok. Rettentoen èlvezem, hogy ugy làtszik konnyen elnyerem az emberek figyelmèt. Amikor 2esben beszèlgetek egy èrdeklodo diàkkal, akkor is pillanadokon belul tucatnyi èrdeklodo csatlakozik be.
Ma jàtszottunk gyerekekkel (Social Service), ahol ismèt hasznàlhattam ifitapasztalatom. Tegnapelott Bowling-ozni mentunk Down-korosokkal. Tudom, hogy kicsit randomnak hangzik, de hàt ez a lènyeg, hogy segitsunk nekik mindennapi dolgokat csinàlni. Elèg szorakoztato volt az is.
Tegnap voltunk vàrostnèzni is, Maternàt ès annak ovàrosàt. Vègre csinàltam kèpeket is.


Ezek voltak a dolgok, amiket èn csinàltam, de most inkàbb arrol beszèlnèk kicsit, hogy milyenek itt az emberek. Fantasztikusak! A diàkok àltalàban èrdeklodoek. Ritkàn nevetnek ki, ha valamit rosszul mondok, de akkor is inkàbb csak olyan szerènyen. Erdeklodoek, ha ok is kapnak eleg figyelmet.
A kedvenceim azonban a 40-50 folotti bàcsik stilusa.En nevetek rajtuk, de nem azert mert viccesek, hanem mert annyira jellemzoek. Uvoltve koszontik egymàst az utcàn, puszit adnak a rendornek az utcàn, meg mèg nekem is, lobàljàk a kezuket, kàvèt isznak ès kinàlnak. korbevezetnek, meghivnak, dicsèrik Budapestet, nevetnek azon, hogy Attilànak hivnak ès "hun" vagyok, hàt mèg ha elkezdek idèzni az o filmjeikbol. "Dove passo io l'erba non cresce piu."
Mindegyik beszèl valamilyen dialaktust is, ès ez az 1ik legèrdekesebb dolog, amivel itt talàlkoztam.
Egyszer èpp nèhàny diàkkal ebèdeltem (a tobbiek nèlkul), amikor elkezdett 1-2 vmi furi modon beszèlni. Erre a tobbiek ràszoltak, hogy olaszul beszèljenek, hogy èn is èrtsem. Kèrdeztem, hogy milyen dialektust beszèlnek ok? Mondtàk, hogy hàt az attol fugg. Mitol? Hàt, hogy melyik falubol jottèl. Tehàt rengeteg dialektus lètezik errefelè, amik mèg csak nem is hasonloak àllitolag.
Egy potràs bàcsi pèldul, amikor megtudta, hogy magyar vagyok eldicsekedett nekem a magyar tudàsàval: "Jo napot. Hogy vagy baràtom? Viszlàt" Ezen kivul meg volt rola gyozodve, hogy mivel az o falujàban 500ève elhaladt egy magyar kereskedocsoport, ezèrt a Come stai? (Hogy vagy?) kèrdèsre az o dialektusàban ugy vàlaszolnak, hogy "Jo".

Rosalba apukàjàval is nagy baràtok lettunk. Van pàr nunuje, pèldàul gyujti a Dell szàmitogèpeket ès alkatrèszeket (orult, amikor làtta, hogy nekem is az van), csak Marlboro cigit sziv ès van neki 3 darab ugyanolyan 30 èves Lanciàja. Minden este borozunk. O visz minket egy csomo helyre ezèrt a kocsiban is csomot dumàlunk. Mivel angolul 1àltalàn nem tud, ezèrt mindent olaszul. A csalàd minden este vacsoràt foz ès vagy 2-3 oràt toltunk az asztalnàl. Eloszor ellottuk az osszes logisztorit, amit tudtunk, aztàn eloszedtem a kàrtyatrukkjeimet is. Abbol mèg mindig van nèhàny hàtra ès àltalàban az apa (Franco) a legelso, aki megfejti oket.
Franco sosem engedi, hogy vizet tegyek a borba, vagy ketchupot akàrmire, ami nem krumpli, de az anyuka (Isabella) mindig megcsinàlja helyettem. O is nagyon kedves asszony, most èppen a ruhàimat mossa.:) Mondtam neki, hogy èn otthon reggelire szenyàt szoktam enni, nem pedig kekszet, meg majonèzt, reszelt rèpàt, meg sutiket. Azt is mondtam, hogy nem szeretem az itteni kemèny kenyeret ezèrt ma bevàsàrolt toastkenyeret, sonkàt meg sajtot nekem holnapra. Màr elore sajnàlom az osszes erofeszitèsèt, amit az èn reggelimèrt tett, amit èn 10 perc alatt be fogok vàgni, csak hogy plussz 5 percet aludhasak.







A magyar csapat hozzànk holnap Kecskemètrol Pestre megy ès ott is marad szombatig. A szuleim meghivtàk oket vacsoràzni hozzànk. Apu biztos tolt majd fol kèpeket.:)

2010.02.25. 1:00

2 megjegyzés:

Kószó Jenő írta...

Nagyszerűek a fényképek. Az olasz 'vidékől' készült képeid egy új világot mutatnak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen látképű település található Olaszországban. Megnézném én is. Biztos, hogy nem jutok el oda, de legalább fényképen láttam. A hangulatát azt elképzelni sem tudom.

Kószó Jenő írta...

Olyan képet még nem láttam, ahol fejen állsz :-)).