Brüsszel

Brüsszel kicsi. Nekem legalábbis az volt Budapest meg Párizs után, meg ugye h Európa fővárosa v mi a szösz. 1 napos kellemes sétával bejártuk a belvárost meg néhány külvárosi nevezetességet.
Ami durva volt az megint a kéró, ahol laktunk. Tudtam a címet meg belőttem a térképen. Pikk-pakk oda találtunk. Veszem elő az egy szem kulcsot, amit küldtek nekünk, mire Dorka joggal kérdezi: Csak egy kulcs van??? Hogy fogunk bemenni a lakásba?
Valóban, az épület egy 4 lakásos társasháznak tűnt; még 4 csengője is volt.
Kinyitottam az ajtót és megjelent előttem egy 50es pasas széles vigyorral. "Güd Üívning!"
Nah, gondoltam király, akkor ő a szomszéd és biztos nála van a másik kulcs. De nem ám, ő volt a házigazda, Pierre bácsikája és az egész 4 emeletes (+tetőtér) ház az övé meg a feleségéé volt. Virult a fejünk nagyon, aztán hamar rájöttünk, hogy hideg van, mert egy ilyet nem lehet semmi befűteni. A nyílászárók olyan gagyik voltak helyenként, hogy én azt hittem konkrétan nyitva az ablak.
A ház tele volt festményekkel, antik bútorokkal meg ízléstelen szobrokkal. Ennek ellenére a már-már számomra nem meglepő, egyetlen öreg TV jelenség. Persze most biztosan azt gondoljátok, hogy ha nem néznek TV-t akkor minek is több meg jobb, de tévedtek.
Amíg a 2 csaj éppen nyalizott a házinéninek a konyhában, mi leültünk borozni a hapsival a TV elé.
"Én úgy szeretni, amikor munkának vége lenni, ide leülni egy pohár borral tévét nézni." Hát gondoltam, bakker akkor miért nem cseréled el az egyik aranykeretet egy szélesvásznúra?
Persze nem mondtam, mer erre nevelt az Apám, Anyám.
Ha már a nevelésnél tartunk megj1zem, hogy Anne, a nagy néni rögtönzött etikett előadást tartott az asztalnál. Én majdnem rosszul lettem, na de végre miután kb 3x emlékeztettük őket, hogy éhesek vagyunk megrendelték a pizzát. Gondolom azt sem írja elő az etikett, hogy a fáradt vendégeket nem a konyhában állva szokás kínos beszélgetésre kényszeríteni, hanem arra van a nappali meg a kanapé. Megtudtam azt is, hogy borral nem illik koccintani (köszi Dorka), hogy mindig fiú-lány sorrendben ülünk az asztalnál meg, hogy arrafelé sem szokás a fröccs.
Az egy hetes kirándulásunkból azt a következtetést vontam le, hogy bunkó vagyok.
Ennek örömére az 1etlen teljes éjszakánkat Brüsszelben nem alvással akartam tölteni, hanem inkább megnéztem, hogy mulat a többi bunkó.Nekiindultam hát a városnak a zicaka. Találtam valami Notre Dame-ra hasonlító templomot. Nah, gondoltam király, már megérte kiruccanni. Megkértem egy éppen arra járó velem hasonszőrű srácot, hogy csináljon már egy fotót.
Utána útbaigazítást kértem, hogy mégis merre kell elindulni a belváros felé? Mondta, hogy menjek vele, ő is arra tart. Út közben beszélgettünk és hála az istennek éppen kocsmába indult egy haverjával, tehát elkísértem. Közben figyelmeztettem, hogy nekem ez a 3dl sör=5euró árkategória nem nagyon fexik, mire figyelmeztetett, hogy ő is diák. Egy olyan helyre mentünk ahol 3dl=1euró. Ennek már jobban örültem, meg még fel is nevettem, amikor megláttam a MAES márkajelzést a sörön, ami az egyetlen, amitől Alex (belga elsőéves) óvaintett. Nekem jó volt, úgyhogy át is mulattuk az éjszakát.
A haverja egy érdekes fazon volt: Mondovai a srác, tehát beszél románul és oroszul, de 12 évesen Brüsszelbe költöztek, tehát beszél franciául és hollandul. Velem angolul beszélt és állítása szerint megérteti magát spanyolul és németül. Mindezt 22 évesen. Nemrossz...
Másnap meg már itthon is voltunk, ahol már várt a karácsony, a szeretet ünnepe. :)

t


Jah és nagyon durva, találtam 12%os sört!!! Azt mondja: "Drink with moderation!":)

Párizs

23-án este megérkeztem haza. Nálunk akkor jött épp a Jézuska, mert Apu dolgozott 24-én.
Párizs tetszett. Nagy és hideg volt. Azt mondják évek óta nem volt annyi hó az utcákon, mint most. Sztem Párizs a legnemzetközibb város, ahol eddig voltam. Rengeteg olasszal is találkoztunk. Volt, hogy odamentem egy emberhez, hogy beszél-e angolul, erre válaszolt, hogy csak olaszul. Mondom: az is jó:)
Pierre, francia elsőévesünk lakásában lettünk elszállásolva Dorkával, ahol már ott volt Eduarda, a brazil elsőéves lány. (Ő ott tölti az egész telét.) A ház tipikus belvárosi apartmant-tömbnek tűnt, de belül szép vörös szőnyeg és néma lift várt. A lakás elég nagy volt. 3 hálót, 2 nappalit, 1 étkezőt, 1 konyhát, 1 számítógép szobát, 2 fürdőt és 5 kandallót találtam. Ebbe nem számoltam bele a szomszéd lakást, ami szintén az övéké. Abban az anyukának van egy hatalmas dolgozószobája (bár nem értem miért volt benne franciaágy:P ) és vendégszoba, fürdő.
Szóval félteni nem kell minket. Ismét megdöbbentem, hogy egy ekkora kérőban csak 1 darab öreg TV van, de már kezdem megszokni. Zongora bezzeg volt.:P Mondjuk, már lehet én is inkább azt választanám.
Részt vettünk a "helyi-EVIME", UWC-France karácsonyozáson, ha már az itthonira nem tudtunk elmenni. Ott ettünk, ittunk, beszélgettünk. Aztán Pierre apukája elvitt minket autókázni Paris by night. Talán az volt a legjobb az egész 7 alatt. Aztán megint ettünk és ittunk.
Szóval ugye csütörtökön érkeztünk, hétfőn meg mentünk át Brüsszelbe. Folyt. köv.

(A képek nagyrésze meg Dorkánál lettek felejtve.)


(Ez a kép az háziak ágya fölött van. WFT???:D)

Hőseink megérkeztek Brüsszelbe

Párizs (a társszerkesztő bejegyzése)

Dorka és Attila tegnap délután - két órás késéssel - megérkeztek Párizsba.
Egy kis ízelítő:

Előadások 2

Lezajlott a 3 előadásom. Szerintem nem túlzok, ha azt mondtam, hogy kb 100 érdeklődő hallgatta az okosságaimat. Remélem legalább néhányan meg is pályázzák.
A Berzsenyiben rekordhosszúságú volt az esemény. Másfél órán át beszéltem, mert bombáztak az olyan kérdésekkel, mint például:
-Hogy mosol?
-Mi történik a gyerekkel ha elhagyja a campust és összeesik?
Erika, könyvtárosnőnek köszönöm a szervezői segítségét, az alábbi fotóit, Stb.

Előadások

A mai egy hosszú nap volt. Voltam például UWC/EVIME előadást tartani a Karinthy Gimiben. Furcsa volt. Legalább 30an voltak az érdeklődők, de nem tűntek túl lelkesnek. Általában a kérdezős szekció a leghosszabb, de most csak egy tanár kérdezett. Lehet h fordított arányosság van a hallgatók és a kérdések száma között? Nem hiszem...

Holnap megyek előadást tartani a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba, a volt iskolámba 14:00kor. Mit is mondhatnék róla így előre? Előtte meglátogatom Zsuzsit, a kedvenc fodrászom.

Szerdán pedig 14:50kor a Berzsenyiben szerepelek. Azért írom ezt is, mert akit érdekel az is eljöhet meghallgatni. Egy valakiről például már tudok, aki egy másik gimibe jár és mégis eljön megnézni. ;) Nagyon várom már...


Egyébként fergetegesek a napjaim itthon. Najó, az éjszakáim. Eddig minden este más haverokkal csináltam valamit. Hiányoztatok!
Tessék komolyan venni az üres üvegek gyűjtését! A nyár végén visszaváltjuk őket együtt és abból finanszírozunk egy jóestét.

Szolgálati közlemény (a társszerkesztő jegyzete)

Hősünk és iskolatársai néhány perce átlépték a szlovén-magyar határt!
Lassan haladnak, mert esik az eső. 9 körül találkozunk Fehérváron, az M7 Shell kútnál. Onnan Dorkát és Attilát hozom Budapestre, Zsolti pedig Apukájával halad tovább Soltvadkert irányába.
Jó utat nekünk!

21:50 Attila hazaért, Dorka nálunk alszik, holnap délelőtt jön érte az Apukája.

Ezek az Apukák, jól összehoztuk.... ;)

Holnap...Budapest, Párizs, Brüsszel

Holnap megyek haza! wow
Nem tudom, hogy érzek. Az a szokásos bizsergős érzés jelent meg bennem, amit nem tudom, hogy szeretek-e v nem. Izgalmas az biztos. Tegnap pl nehezen aludtam el. Zsolti apukája már úton van, szerintem már a magyar határt is túllépte. Ő visz minket holnap, suli után szinte egyből. Habár szerintem 3 előtt nem fogunk elindulni, mert 1ig suli van, én meg még be sem vagyok pakolva, meg a szobámban is kupi van, még a ruháim is száradnak. Még az Economics IA-met is be kell fejeznem, meg elvileg beadandó matek lecke is van, de azt szerintem nem fogom megcsinálni.

A szünetben, 17-én elmegyünk Dorkával Párizsba, onnan 21-én Brüsszelbe, majd haza 23-án este. Így aztán még jobb lesz a karácsony, mint egyébként!
Nem volt még ott egyikőnk sem. Azért megyünk most, mert azt hallottuk, hogy Párizs karácsonykor gyönyörű. A szünet végét pedig otthon szeretnénk tölteni, ezért megyünk az elején/közepén.


Dorka nagyon be van zsongva.:) Én is várom már. Úgy érezzük, hogy kijár nekünk a szabadság.:)

CS, Duino run

Ez a hétvége elég kellemes volt.
Szombaton reggel 8kor ismét SAT-t írtam. 1 óra körül befejeztem, megkajáltam.
Utána visszatértem Palába és 4ig Counter-Strikeoztunk 3an. Az is kiszívta az agyam, bár nem annyira mint az SAT. Aztán nemtom mit csináltam, de azt tudom, hogy vacsi után, 7 körül elkezdtek gyűlni a népen Palában, mert megbeszéltünk egy Counter-Strike LAN-partyt.
Kb fél óra teknikai szívózás után végre sikerült mindenkinek csatlakozni, és el is kezdtük lőni egymást. Eleinte csak 4en voltunk, de a legnagyobb szám 13 játékos volt, igaz 10 fölött már néha akadozott. Hattalmas nagy buli volt, pont mintha egy nemzetközi serveren játszottunk volna, csak éppen egy szobában voltunk. Olyan fél11 körül felnéztem a képernyő mögül és elgondolkodtam magunkon. Egy rakás fergeteges diák, fiatal, leendő világpolgár dölöngélve, kockulva, ordítozva irtja egymást. Mögöttünk még egy sor néző. Elképzeltem mi lehet Mickey's-ben, ahol a bár szülinapi bulija és az év utolsó partyja kezdődget: Látok 10-20 csinosan kiöltözött, kipingált, illatozó lányt, karba tett kézzel nem értve a világot amiben vannak - Hol vannak a fiúk? :)
Valószínűleg olyan nagyot nem tévedtem, mert egy idő után ők is megjelentek a nézők sorai között. Annemarie, rezidencia főnökkel egyetemben, aki mérgesen rontott be a nappaliszobába: Én mióta itt lakom ilyen jól még nem hallottatak titeket a saját hálószobámból. Halkabban!
Nem hiszem, hogy sokkal halkabban öltük egymást, de 11 körül már mi is kezdtük érezni, hogy mostmár azért életritmust kéne váltani és mivel Alan, a szerver véletlenül kilépett a játékból (A szemét!) mindenki lefagyott és jobbnak láttuk nem újrakezdeni.
Mickey's-ben valamivel jobb volt a hangulat, mint általában, de nem locsoltak tekilát a szánkba a pultról így a tavalyi valszeg elmékezetesebb mulatozás marad.
Vasárnap pedig Zsolti ébresztett telefonon 10:30kor, hogy akkor futunk-e. Ugyanis az iskola kitalálta, hogy szervez egy futóversenyt, ahova csapatok jelentkezhetnek. Mivel volt egy dohányzó és egy ex-dohányos csapat én kitaláltam, hogy csinálok egy passzív-dohányos csapatot is. Egy kört kellett mind a 10 csapattagnak futnia Duinoban, ami olyan 2 km fel és le volt. 1 csapatban 5 lány, 5 fiú, ebből 1 tanár, 1 helyi. 11kor rajtoltunk, megnyertük.
Én voltam a befutó ember, kb 100m-t rávertem Mduduzira, a szváziföldi sprinterre; erre igazán büszke vagyok. A többiek is nagyot rohantak (Zsolti is). Bevallom majd beledöglöttem. Célbaérés után folyt még kb fél óráig (ha nem tovább) szétültem, a gyomromat a torkomban éreztem és köpködtem. Megnyugodtam, hogy nem csak nálam jelentkeztek ezek a tünetek, sőt ma sokan beteget is jelentettek. Tök érdekes volt, hogy még a nap végén is a legtöbben szamárköhögést tudtunk idézni, gondolom a futás hatására. Már elmúlt.:)

PÉNTEKEN megyek haza, nem szombaton! Sztem este 9-10 körül fogok hazaérni. Várom már, bár szívesebben mennék szombaton, kényelmesebben.

Social Service magyarokkal

Ma volt social servicem. Általános iskolás gyerekekkel foglalkozunk, játszunk, tanítunk, előadunk stb..
Van két Eliza nevű lány, akik már régebben megemlítették, hogy van egy magyar osztálytársnőjük. Meglepődtem, meg örültem is hogy hallottam még egy külföldi magyarról.
Ma viszont Ő is eljött a foglalkozásra. Az Elizák már előre beharangozták, úgyhogy kicsit gondolkodóba is estem, hogy vajon mennyire beszél jól, hogy köszöntsem stb., hiszen tudtam, hogy Ő "csak" félmagyar és már itt, Olaszországban született. Szerintem ő az első magyar anyanyelvű, akivel találkoztam és nem az egykori Magyarország területén született. Arról is hallottam, hogy elváltak a szülei és nem tudtam melyikkel él, sőt azt gondoltam biztos az olasszal.
Meg is jelent az említett hölgyemény és meg is oldotta a köszöntés problémát:
-Magyar?
-Igen.
Meglepődtem, hogy milyen jól beszél. Kicsit ugyan olyan stílusa volt, mint amikor én hazamegyek karácsonyozni (egy hét múlva), de a kiejtése és szókincse anyanyelv-szerű volt.
Mint kiderült ez azért van, mert az anyukájával él itt Olaszországban, aki magyar.
Van egy bátyja is, aki éppen a UWC-jelentkezős korban van. Írok is nekik egy tájékoztató emailt. Örülnék, ha jövőre maradna a magyarok száma 3, hisz ő az olaszokon keresztül bekerülhetne (nagyobb eséllyel).
Ezután megjelent az anyuka és világossá vált, hogy miért beszél ilyen jól a lánya is.
Remélem nem haragszanak meg, hogy írtam róluk, de nekem nagy élmény volt találkozni egy (kettő) "helyi" magyarral.

köszönet

Egy kedves rajongóm ezt írta levelében a budapesti nyíltnapos Skypos becheckolásomról:

"A beszámolód nagyon tetszett :). Szüleim azt mondták, hogy a beszéded után döntötték végleg el, hogy ha esetleg kiválasztanak, elengednek (Köszi :D)."

Köszönöm én is. You made my day!

ui: Charlest (akit apu csak boxosnak hív) felvették a University of Pennsylvaniaba teljes ösztöndíjjal. Ez volt az álma, és nekem is az lenne. 36 pontot jósoltak neki az IBn pont mint nekem.
Még mielőtt néhányan megkérdezik, hogy na akkor én miért nem jelentkezek, megválaszolom mi az ami neki van nekem meg nincs:
-USA-i útlevele
-fekete bőre
-bebörtönzött apja.
Köszönöm szépen, azt hiszem nekem jó lesz egy kevésbé neves egyetem is. :)