Brüsszel

Brüsszel kicsi. Nekem legalábbis az volt Budapest meg Párizs után, meg ugye h Európa fővárosa v mi a szösz. 1 napos kellemes sétával bejártuk a belvárost meg néhány külvárosi nevezetességet.
Ami durva volt az megint a kéró, ahol laktunk. Tudtam a címet meg belőttem a térképen. Pikk-pakk oda találtunk. Veszem elő az egy szem kulcsot, amit küldtek nekünk, mire Dorka joggal kérdezi: Csak egy kulcs van??? Hogy fogunk bemenni a lakásba?
Valóban, az épület egy 4 lakásos társasháznak tűnt; még 4 csengője is volt.
Kinyitottam az ajtót és megjelent előttem egy 50es pasas széles vigyorral. "Güd Üívning!"
Nah, gondoltam király, akkor ő a szomszéd és biztos nála van a másik kulcs. De nem ám, ő volt a házigazda, Pierre bácsikája és az egész 4 emeletes (+tetőtér) ház az övé meg a feleségéé volt. Virult a fejünk nagyon, aztán hamar rájöttünk, hogy hideg van, mert egy ilyet nem lehet semmi befűteni. A nyílászárók olyan gagyik voltak helyenként, hogy én azt hittem konkrétan nyitva az ablak.
A ház tele volt festményekkel, antik bútorokkal meg ízléstelen szobrokkal. Ennek ellenére a már-már számomra nem meglepő, egyetlen öreg TV jelenség. Persze most biztosan azt gondoljátok, hogy ha nem néznek TV-t akkor minek is több meg jobb, de tévedtek.
Amíg a 2 csaj éppen nyalizott a házinéninek a konyhában, mi leültünk borozni a hapsival a TV elé.
"Én úgy szeretni, amikor munkának vége lenni, ide leülni egy pohár borral tévét nézni." Hát gondoltam, bakker akkor miért nem cseréled el az egyik aranykeretet egy szélesvásznúra?
Persze nem mondtam, mer erre nevelt az Apám, Anyám.
Ha már a nevelésnél tartunk megj1zem, hogy Anne, a nagy néni rögtönzött etikett előadást tartott az asztalnál. Én majdnem rosszul lettem, na de végre miután kb 3x emlékeztettük őket, hogy éhesek vagyunk megrendelték a pizzát. Gondolom azt sem írja elő az etikett, hogy a fáradt vendégeket nem a konyhában állva szokás kínos beszélgetésre kényszeríteni, hanem arra van a nappali meg a kanapé. Megtudtam azt is, hogy borral nem illik koccintani (köszi Dorka), hogy mindig fiú-lány sorrendben ülünk az asztalnál meg, hogy arrafelé sem szokás a fröccs.
Az egy hetes kirándulásunkból azt a következtetést vontam le, hogy bunkó vagyok.
Ennek örömére az 1etlen teljes éjszakánkat Brüsszelben nem alvással akartam tölteni, hanem inkább megnéztem, hogy mulat a többi bunkó.Nekiindultam hát a városnak a zicaka. Találtam valami Notre Dame-ra hasonlító templomot. Nah, gondoltam király, már megérte kiruccanni. Megkértem egy éppen arra járó velem hasonszőrű srácot, hogy csináljon már egy fotót.
Utána útbaigazítást kértem, hogy mégis merre kell elindulni a belváros felé? Mondta, hogy menjek vele, ő is arra tart. Út közben beszélgettünk és hála az istennek éppen kocsmába indult egy haverjával, tehát elkísértem. Közben figyelmeztettem, hogy nekem ez a 3dl sör=5euró árkategória nem nagyon fexik, mire figyelmeztetett, hogy ő is diák. Egy olyan helyre mentünk ahol 3dl=1euró. Ennek már jobban örültem, meg még fel is nevettem, amikor megláttam a MAES márkajelzést a sörön, ami az egyetlen, amitől Alex (belga elsőéves) óvaintett. Nekem jó volt, úgyhogy át is mulattuk az éjszakát.
A haverja egy érdekes fazon volt: Mondovai a srác, tehát beszél románul és oroszul, de 12 évesen Brüsszelbe költöztek, tehát beszél franciául és hollandul. Velem angolul beszélt és állítása szerint megérteti magát spanyolul és németül. Mindezt 22 évesen. Nemrossz...
Másnap meg már itthon is voltunk, ahol már várt a karácsony, a szeretet ünnepe. :)

t


Jah és nagyon durva, találtam 12%os sört!!! Azt mondja: "Drink with moderation!":)