CS, Duino run

Ez a hétvége elég kellemes volt.
Szombaton reggel 8kor ismét SAT-t írtam. 1 óra körül befejeztem, megkajáltam.
Utána visszatértem Palába és 4ig Counter-Strikeoztunk 3an. Az is kiszívta az agyam, bár nem annyira mint az SAT. Aztán nemtom mit csináltam, de azt tudom, hogy vacsi után, 7 körül elkezdtek gyűlni a népen Palában, mert megbeszéltünk egy Counter-Strike LAN-partyt.
Kb fél óra teknikai szívózás után végre sikerült mindenkinek csatlakozni, és el is kezdtük lőni egymást. Eleinte csak 4en voltunk, de a legnagyobb szám 13 játékos volt, igaz 10 fölött már néha akadozott. Hattalmas nagy buli volt, pont mintha egy nemzetközi serveren játszottunk volna, csak éppen egy szobában voltunk. Olyan fél11 körül felnéztem a képernyő mögül és elgondolkodtam magunkon. Egy rakás fergeteges diák, fiatal, leendő világpolgár dölöngélve, kockulva, ordítozva irtja egymást. Mögöttünk még egy sor néző. Elképzeltem mi lehet Mickey's-ben, ahol a bár szülinapi bulija és az év utolsó partyja kezdődget: Látok 10-20 csinosan kiöltözött, kipingált, illatozó lányt, karba tett kézzel nem értve a világot amiben vannak - Hol vannak a fiúk? :)
Valószínűleg olyan nagyot nem tévedtem, mert egy idő után ők is megjelentek a nézők sorai között. Annemarie, rezidencia főnökkel egyetemben, aki mérgesen rontott be a nappaliszobába: Én mióta itt lakom ilyen jól még nem hallottatak titeket a saját hálószobámból. Halkabban!
Nem hiszem, hogy sokkal halkabban öltük egymást, de 11 körül már mi is kezdtük érezni, hogy mostmár azért életritmust kéne váltani és mivel Alan, a szerver véletlenül kilépett a játékból (A szemét!) mindenki lefagyott és jobbnak láttuk nem újrakezdeni.
Mickey's-ben valamivel jobb volt a hangulat, mint általában, de nem locsoltak tekilát a szánkba a pultról így a tavalyi valszeg elmékezetesebb mulatozás marad.
Vasárnap pedig Zsolti ébresztett telefonon 10:30kor, hogy akkor futunk-e. Ugyanis az iskola kitalálta, hogy szervez egy futóversenyt, ahova csapatok jelentkezhetnek. Mivel volt egy dohányzó és egy ex-dohányos csapat én kitaláltam, hogy csinálok egy passzív-dohányos csapatot is. Egy kört kellett mind a 10 csapattagnak futnia Duinoban, ami olyan 2 km fel és le volt. 1 csapatban 5 lány, 5 fiú, ebből 1 tanár, 1 helyi. 11kor rajtoltunk, megnyertük.
Én voltam a befutó ember, kb 100m-t rávertem Mduduzira, a szváziföldi sprinterre; erre igazán büszke vagyok. A többiek is nagyot rohantak (Zsolti is). Bevallom majd beledöglöttem. Célbaérés után folyt még kb fél óráig (ha nem tovább) szétültem, a gyomromat a torkomban éreztem és köpködtem. Megnyugodtam, hogy nem csak nálam jelentkeztek ezek a tünetek, sőt ma sokan beteget is jelentettek. Tök érdekes volt, hogy még a nap végén is a legtöbben szamárköhögést tudtunk idézni, gondolom a futás hatására. Már elmúlt.:)

PÉNTEKEN megyek haza, nem szombaton! Sztem este 9-10 körül fogok hazaérni. Várom már, bár szívesebben mennék szombaton, kényelmesebben.