SAT,driving,sí,project week

Ismét van egy példám, hogy milyen rendesek az itteni tanárok: Ma Malcolm, az economics tanárom elvitt egy hegesztőhöz Monfalconébe a villámmal. Csak hab volt a tortán, amikor megláttam, hogy egy 2 éves fullos BMW combija van. (nem tudom melyik típus) Meglepően zökkenőmentesen ment a dolog, túlságosan is. A tag azt mondta, hogy holnap du. felhív az árajánlattal. Nem teljesen örültem neki, hisz szeretném látni, ahogy csinálja, de végülis mind1. Csakhogy az új villát meg már megrendeltem otthonról. Túl jól összejöttek a dolgok. De végülis előbb utóbb használatba lesz vége az is.

Tegnap megrendeltem az SAT könyveket a netről. Mi az? Az mondjuk egy központi felvételi az Amerikába. 4 könyvet rendeltem (Official SAT 1,Matek SAT2 Level1, Matek SAT2 Level2, Physics SAT2). Ez kb 3000 oldal így együtt és 50 óra gyakorlóteszt. Gondolom, hogy nem fogom minden betűjét felhasználni, de ez már egy Harvard felvételire is felkészít. (most ne higyje azt senki hogy oda felvennének)

Hétvégén szombaton és vasárnap is voltam síelni Tarvisioban, ami minden napi 7kor kelést jelentett. Ráadásul pénteken és szombaton is a Misha barátnőjének meg hostbrotherjének haveri társaságával (akik nem nagyon beszélnek angolul, tehát gyakorlom az olaszt sokat) voltunk Monfalconéban, úgyhogy a hétvégi napi 4-5 óra alvás garantált volt. De mára ezt a problémát meglepően könnyedén megoldottam délutáni alvásokkal, de olyannyira, hogy a mai 9:30 ébresztőm helyett 8:30kor felkeltem, hogy megnézzek egy Prison Break részt. A síelés király volt. Vasárnap volt egy gyakorló tájékozódési versenyünk. Én voltam a leggyorsabb!!!:) Ez nem azt jelenti, hogy meg is nyertem, mert számokat kellett leolvasgatni a fáról, amit nem igazán értettem, meg nem is találtam, úgyhogy csak a sebességre mentem. A végén pedig azt mondta az Anne, hogy akik úgy érzik képesek rá, azok lemehetnek egy DHsabb részen ő meg majd lejön értünk kocsival. Mentem is persze, és istencsászár volt. Jövőre biztos h a DHt fogom választani.


Tegnap éjszaka átfordult alattam az egyik iskola-kisbusz km-mutatója 70.000nél. Nagy élmény volt, főleg hogy éppen 5 autval mentünk a 40 fős World Cultures különítményért, akik Rómából érkeztek 22:30kor a vasútállomásra. Elég para volt, ahogy hirtelen megpillantottunk egy villogó rendőrautót a távolban, de vsz nem mértek, mert visszafele már 3 kocsival campeltek a híd alatt. Gondolom valami nagyobb zsákmányra utaztnak.

Kihirdették ki hova megy Project Weekre. Hogy az mi? Hát végülis ezt hivatalosan nekünk sem mondták el, de valami olyasmi, hogy egy hétig nincs suli és "Jótékonykodunk" címszó alatt elutazunk valahova. Bár többnyire sorsoltak engem a Rimma kiválasztott magának, mert tudja hogy bírom a gyerekeket. Nem teljesen értettem mi értelme van a probramnak, de megpróbálom leírni ahogy én értelmezem:
Olaszországban működik egy olyan szervezet, ami az egykori Csernobil súlytotta területekről fogad gyerekeket pár hétre-hónapra és taníttatják, host-családokhoz adják őket. Mi ezzel a szervezettel fogunk találkozni (gyerekek nélkül) és cseréljük az okosságot. Bologna mellé megyünk egy kis faluba. Előadásokat is fogunk tartani állítólag, meg játszani a helyi srácokkal.
Aminek nagyon örülök, hogy az egyik csütörtökön lesz vége és utána épp hosszú7vége lesz. Ergo vsz. ottmaradok valahol Bolognában, Ferrarában vagy Firenzében.

Ho sciato

Remélem nem rendhagyó a sciare ("siáre") ige múlt ideje.
Tehát, szombaton síeltem, igen. Életemben másodszor, de inkább elsőnek mondanám, mert az legutóbbi alkalom olyan 6-7 éve volt a Mátrában anyukámmal kettesben egy erdő szélén kb 1 órát.
2 féle foglalkozás kövül lehetett választani DH vagy XC. Csak egyet lehet. Egyértelmű, hogy a DH-t választottam volna, de az csak 3 alkalom lett volna és csak "extra" physical activity, az XC pedig 6-7 alkalom és cserébe nem kell vitorláznom télen, ami abból áll ilyenkor, hogy mossák, javítják meg festik a hajókat. Nameg gondoltam az úgy jobb, ha előbb megtanulok síkon menni mintha egyből nekimennék a lejtőnek.
Mint megtudtam 2 féle XC teknika létezik: classic és skate
Mi egy classic oktatást kapunk, ezért mindenki olyan lécet kapott és a kezdők (mint én) ilyen recésaljút, hogy nagyobb legyen a léc súrjódása és ne csússzunk hátrafele. Én már a lécválasztásnál mondtam, hogy azért én azért bevállalnék egy normálisabban, de ragaszkodtak hozzá.
Elég az hozzá, hogy elérkezett a nagyon várt szombat 7:45 és elindultunk. 3 sulibusszal mentünk, kb 20an. Kb. 2 óra alvás után meg is pillantottam az első autó magasságú hófalat az út szélén. Még életemben nem láttam ennyi havat egy helyen, pedig nem Kambodzsából jöttem.
A jégcsapok ellenére nagyon kellemes idő volt. Fél óra síelés után kezdtem megérteni a Petert (from Canada), hogy ő miért nyomja egyszál pólóban (nyilván nem volt már kezdő). Nyugi, én azért a kabátot magamon hagytam, csak a pulcsit vettem le.
No, tehát az óra olyan volt, hogy betereltek minket a binariokba (síléceket egyenesen vezető sáv) és nehezebbnél nehezebb lépkedős (classic) feladatokat kellett végrehajtani. Amíg a többiek szépen várták, hogy ők mehessenek addig én megfigyeltem, hogy hogy nyomják a pronyók és próbáltam elsajátítani a - mint később megtudtam - skate teknikát. Elég gyorsan sikerült is megtanulni (nyilván a korizás miatt). Fel is figyelt erre az edzőbá és miután kiosztotta a feladatokat odajött hozzám gyakran és tanácsokat adott. Majd 1 óra ropás után felajánlotta a tag, hogy cseréljünk lécet. Természetesen alázatosan bele1eztem, hogy kipróbáljak egy profi Fisher (és nyilván nem recésaljú) lécpárt. Néha ugyan nyomtam egy kis moonwalkot (ergó hátracsúszott a léc), de sokkal súrlódásmentesebb és megpróbáltatóbb volt, mint az enyém. 10 perc után persze vissza kellett cserélni, de mondta, hogy legközelebb egy waxozóssal (simaaljúval) menjek és mivel mondtam neki, hogy nekem ez a skateelés jobban bejön, mondta, hogy arra külön léc van - olyat kérjek. Köszöntem szépen.
Ezek után amíg a többiek bohóckodtak a közeli kicsiny lejtőn én megtanultam megállni keresztbetett lábban. Elhatároztam, hogy farolni még aznap megtanulok. Látván bennem a passiót az edzőbá meg az egyik tanár egyszerre bombáztak instrukciókkal. Ennek ellenére az ebédszünetig már nem tudtam elsajátítani a teknikát.

Kajaszünet után átmentünk egy másik placcra. Ez kifejezetten nem tetszett, mert az előzőnél is síkabb volt én meg ugye farolni akartam megtanulni, amihez sebesség volt. Annyira meg azért elég megterhelő volt meghajtani magam, meg autómatába le is lassult a rece miatt. Node, ezután mondták a többiek, hogy van itt egy kisebb hegy, menjünk oda. A többiek eldöntötték, hogy felmennek a tetejére és lejönnek. Mondtam is hogy hülyék vagytok, hisz elfelejtitek, hogy nem tudtok síelni. Én inkább lecsúsztam úgy 50 méter után, hogy megtanulhassak fatolni. Mire ráéreztem a többiek már fel is értek a tetejére és egymás után vágódtak szebbnél szebbeket. 10 méter után már ültek is le a földre feladva a harcot, de nemértem miért nem gyakorolták, amit én.
Ezek után le is járt a kb összesen 4 óra síelési időnk és elindultunk vissza. Aki most azt hinné, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen megtanultam ezt a néhány alapmozdultatot az téved. Természetesen kb 2-3 percenként firkáztam egy szépet, de a jégen megszokott ütés után kifejezetten kellemes volt a puha hóba esni a puha (Köszi Anyu!) sígatyában. A skate teknikám is felborul 10-20 méter múlva, amit vagy egy necces korrekció vagy egy könnyed borulás követ.
Kellemes meglepetés azonban, hogy a jóslatok és a könnyed fáradtság után nem volt semmilyen izomlázam csak az a kellemes "csináltam valamit" érzés. A sílécemet pedig végülis kicseréltük valami waxos (simaaljú) combira (classic+skate), hogy tudjak vele skatelni is, de a tanfolyamot is tudjam csinálni.
Ismét nem is tudom kinek, minek köszönhetem ezt a hatalmas lehetőséget/ajándékot, de feliratkoztam 2 extra napra is. Most hétvégén szombaton és vasárnap is megyek, de lehet az is, hogy ottalvós - nemtudom.
Ha van lehetőségetek próbáljátok ki!

Ismét egy nagy dózis belőlem

Az elmúlt hét elég kiegyensúlyozott volt. Minden nap suli (kb. 4 óra) utána valami délutáni foglalkozás, zongorázok egy órácskát (épp az Amelie és a Godfather zenéjét tanulom), tanulok úgy 2t órácskát, lem1ek a kondiba vagy Mishával táncolunk (break), netezek 1-2 órát és megnézek egy részt a The Tudorsból.
Kb. ennyi, semmi extra. Ha unatkozni támad kedvem mindig tudok valamit csinálni, ami esetleg hasznos is.
Ma RoadHockeyztunk 2 órát, és ennek tetejében Misha megtisztelt egy olyan bizalmas kéréssel, hogy levágnám-e a haját. Természetesen elvállaltam a hivatást nagy beleéléssel, tekintve, hogy a saját unokanővérem (igen Alle, rólad beszélek:P) sem hagyta sosem, hogy a hajához nyúljak. A képek és az emberek véleménye szerintem kielégítőek, de mi a Ti véleményetek? Milyen lett Misha haja? - ehónapi kérdésünk.



Igaz, neki nem voltak olyan speciális óhajai, mint két kopasz csík bele, vagy ferdére az egészet.:)


Viszont a pattanásaim elkeserítőek még mindig, sőt. Pedig kenem lemosóval naponta és Bachtrobánnal is a sebeket. Sőt, viszonylag átálltam vegás étrendre is.Nem sok javulást hoztak...

Vasárnap és hétfőn mindenki pakolt a szobájában, rendezgette frissen visszahozott holmijait. Úgy unatkoztam, hogy kedvet kaptam én is. Megleptem jómagam is (hátmég a többieket), hogy mit sikerült összehozni. Még néhány fotót is készítettem hiúságomban, nameg hogy Anyukám büszke lehetten rám.:)


Amikor otthon azt mondják valamire, hogy Világhírű mindenki vállat von. Nagy szó persze, de nem tudjuk mi az, amíg nem ülünk le egy ebédlőbe néhány 80 különböző nemzetű ember közé kirakni a Rubik-kockát. Van amelyik csodál, mert még életében nem találkozott olyannal, aki ki tudta rakni. Van aki drukkol, hogy sikerüljön. Van aki fogadna, mert el sem hiszi, hogy kitudom. Van aki viszont kitépi a kezedből, hogy megmutassa, hogy ezt a rejtvényt bizony ő is meg tudja fejteni, csak épp a saját kockáját otthon hagyta Vietnamban (ahol állítólag 20 eurocent), Palesztinában, Oroszországban, Dél-Afrikában vagy épp Argentínában.
A szünetben viszont megtanultam kirakni a Rubik-kockát. Rászántam egy napot, de megérte, mert jó szórakozás a többiek szemében meg császár vagyok. Najó az nem, de lezseniztek egy páran. Épp most sikerült rekord idő alatt - 1:47 alatt kirakni Dorka kockájával, aki volt olyan kedves és kölcsön adta, mert az jobb mint az enyém. Egyébként a helyi Agip benzinkúton lehet kapni, majd veszek is egyet.
Remélem sikerült ismét érzékeltetnem a UWC közösség színességét egy hétköznapi példával.;)

RE:)

Hogy mit is csináltam a szünetben?
Koriztam párszor minden héten, vettem egy hokiütőt, használtam is, kaptam egy monociklit; megtanultam kirakni a Rubik-kockát, de szét is törtem újat pedig nem találtam 5 játékboltban sem; kaptam egy igazi fém felnőtt-férfi karórát, ami húzkodja a karszőrömet; tartottam UWC előadást 4 iskolában; megismerkedtem 9 afrikai sráccal a norvég UWC-ből; pikk-pakk elolvastam a The boy in the striped pyjamas és az A doll's house kötelezőolvasmányokat; találkoztam szinte mindenkivel, aki fontos nekem; olaszul tanultam; voltam párszor az INSTANT nevű helyen, ami nagyon tetszik; pókereztem, vesztettem, nyertem; ültem a szobámban a gépem előtt túl sokat (az is közrejátszott, hogy odakint piszok hideg volt); zongoráztam (tanultam); játszottam a kutyámmal; gyúrtam a lakásban; megtanultam 1-2 passzívabb breaktánc mozdulatot; bejártam Vácot; voltam párszor a befagyott Naplás-tavon hokizni (javaslom csináljátok helyettem is) unatkoztam rengeteget
Ennyi elég is válasznak, hisz ez a fórum nem arról szól, hogy mit csinálok otthon, hisz azt úgyis az olvasókkal csinálom, hanem arról, hogy mit csinálok nemotthon.

Zökkenőmentesen vissza is értem Duinoba. Lehet, hogy hülye vagyok, de alig vártam. Nem szeretek unatkozni, itt pedig nincs rá időm, mert sok más hasznos dolgot csinálok és ez jó érzéssel tölt el. Amint leszálltunk Trevisoban (near to Venezia) még rengeteg magyar hangot hallottam. Segített is egy eltalálni a vonatállomásra.
Vissza értünk 8 körül, és megdöbbenve láttam, hogy nem sokan vannak már itt. A kaját már lekéstem, úgyhogy telezabáltam magam műzlivel, amitől kishíján rosszul is lettem. Utána már gyűltek a népek. Misha is megjelent a host-brotherjével, meg annak a legjobb barátjával. Beszélgettünk a Mickey's-ben.
Ma pedig csodás időre ébredtem. Legalább 10-15 fokkal melegebb volt. No felhő. Csak a szél fúj továbbra is k1etlenül. El is döntöttem, hogy kim1ek bicózni mindenképpen, de ahogy éppen pumpáltam az elsőkerekem észrevettem:

Elrepedt a villám!!!

Nem kicsit, nagyon. Félig körbe van repedve. Ez azért nagy pech, mert ha a szünet előtt veszem észre, akkor simán orvosolni tudom a problémát, de most szórakozhatok itt a digóknál vagy interneten. ELőször is megpróbálok előkeríteni egy hegesztőt és árajánlatot kérni, de gyanítom kb a n1edéd-harmadát elkérné egy új villának, akkormeg már inkább veszek egy újat, mert úgyis gyengébb lesz a hegesztés mellett.
Szóval ha vki tud errefelé egy jó alu-hegesztőt, szóljon légyszi!
Ha biztosan tudnám, hogy nem éri meg megcsináltatni, akkor kimentem volna még bicózni egy kicsit (törésig), de így inkább nem kockáztatok.
El is kezdek kutakodni az interneten.
Jó volt találkozni egyesekkel, de sokan olyan mű-boldogan üdvözöltek, hogy én attól majdnem hányingert kaptam (a Dorka meg "lehidalt":)).
Örülök, hogy újra írhatok nektek és köszönöm, hogy egyesek helyettem is életben tartották a blogom a szünetben (Apu és akik írtak a chatre).
C U later
január 11.