Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2009. január 20., kedd

Ho sciato

Remélem nem rendhagyó a sciare ("siáre") ige múlt ideje.
Tehát, szombaton síeltem, igen. Életemben másodszor, de inkább elsőnek mondanám, mert az legutóbbi alkalom olyan 6-7 éve volt a Mátrában anyukámmal kettesben egy erdő szélén kb 1 órát.
2 féle foglalkozás kövül lehetett választani DH vagy XC. Csak egyet lehet. Egyértelmű, hogy a DH-t választottam volna, de az csak 3 alkalom lett volna és csak "extra" physical activity, az XC pedig 6-7 alkalom és cserébe nem kell vitorláznom télen, ami abból áll ilyenkor, hogy mossák, javítják meg festik a hajókat. Nameg gondoltam az úgy jobb, ha előbb megtanulok síkon menni mintha egyből nekimennék a lejtőnek.
Mint megtudtam 2 féle XC teknika létezik: classic és skate
Mi egy classic oktatást kapunk, ezért mindenki olyan lécet kapott és a kezdők (mint én) ilyen recésaljút, hogy nagyobb legyen a léc súrjódása és ne csússzunk hátrafele. Én már a lécválasztásnál mondtam, hogy azért én azért bevállalnék egy normálisabban, de ragaszkodtak hozzá.
Elég az hozzá, hogy elérkezett a nagyon várt szombat 7:45 és elindultunk. 3 sulibusszal mentünk, kb 20an. Kb. 2 óra alvás után meg is pillantottam az első autó magasságú hófalat az út szélén. Még életemben nem láttam ennyi havat egy helyen, pedig nem Kambodzsából jöttem.
A jégcsapok ellenére nagyon kellemes idő volt. Fél óra síelés után kezdtem megérteni a Petert (from Canada), hogy ő miért nyomja egyszál pólóban (nyilván nem volt már kezdő). Nyugi, én azért a kabátot magamon hagytam, csak a pulcsit vettem le.
No, tehát az óra olyan volt, hogy betereltek minket a binariokba (síléceket egyenesen vezető sáv) és nehezebbnél nehezebb lépkedős (classic) feladatokat kellett végrehajtani. Amíg a többiek szépen várták, hogy ők mehessenek addig én megfigyeltem, hogy hogy nyomják a pronyók és próbáltam elsajátítani a - mint később megtudtam - skate teknikát. Elég gyorsan sikerült is megtanulni (nyilván a korizás miatt). Fel is figyelt erre az edzőbá és miután kiosztotta a feladatokat odajött hozzám gyakran és tanácsokat adott. Majd 1 óra ropás után felajánlotta a tag, hogy cseréljünk lécet. Természetesen alázatosan bele1eztem, hogy kipróbáljak egy profi Fisher (és nyilván nem recésaljú) lécpárt. Néha ugyan nyomtam egy kis moonwalkot (ergó hátracsúszott a léc), de sokkal súrlódásmentesebb és megpróbáltatóbb volt, mint az enyém. 10 perc után persze vissza kellett cserélni, de mondta, hogy legközelebb egy waxozóssal (simaaljúval) menjek és mivel mondtam neki, hogy nekem ez a skateelés jobban bejön, mondta, hogy arra külön léc van - olyat kérjek. Köszöntem szépen.
Ezek után amíg a többiek bohóckodtak a közeli kicsiny lejtőn én megtanultam megállni keresztbetett lábban. Elhatároztam, hogy farolni még aznap megtanulok. Látván bennem a passiót az edzőbá meg az egyik tanár egyszerre bombáztak instrukciókkal. Ennek ellenére az ebédszünetig már nem tudtam elsajátítani a teknikát.

Kajaszünet után átmentünk egy másik placcra. Ez kifejezetten nem tetszett, mert az előzőnél is síkabb volt én meg ugye farolni akartam megtanulni, amihez sebesség volt. Annyira meg azért elég megterhelő volt meghajtani magam, meg autómatába le is lassult a rece miatt. Node, ezután mondták a többiek, hogy van itt egy kisebb hegy, menjünk oda. A többiek eldöntötték, hogy felmennek a tetejére és lejönnek. Mondtam is hogy hülyék vagytok, hisz elfelejtitek, hogy nem tudtok síelni. Én inkább lecsúsztam úgy 50 méter után, hogy megtanulhassak fatolni. Mire ráéreztem a többiek már fel is értek a tetejére és egymás után vágódtak szebbnél szebbeket. 10 méter után már ültek is le a földre feladva a harcot, de nemértem miért nem gyakorolták, amit én.
Ezek után le is járt a kb összesen 4 óra síelési időnk és elindultunk vissza. Aki most azt hinné, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen megtanultam ezt a néhány alapmozdultatot az téved. Természetesen kb 2-3 percenként firkáztam egy szépet, de a jégen megszokott ütés után kifejezetten kellemes volt a puha hóba esni a puha (Köszi Anyu!) sígatyában. A skate teknikám is felborul 10-20 méter múlva, amit vagy egy necces korrekció vagy egy könnyed borulás követ.
Kellemes meglepetés azonban, hogy a jóslatok és a könnyed fáradtság után nem volt semmilyen izomlázam csak az a kellemes "csináltam valamit" érzés. A sílécemet pedig végülis kicseréltük valami waxos (simaaljú) combira (classic+skate), hogy tudjak vele skatelni is, de a tanfolyamot is tudjam csinálni.
Ismét nem is tudom kinek, minek köszönhetem ezt a hatalmas lehetőséget/ajándékot, de feliratkoztam 2 extra napra is. Most hétvégén szombaton és vasárnap is megyek, de lehet az is, hogy ottalvós - nemtudom.
Ha van lehetőségetek próbáljátok ki!

Nincsenek megjegyzések: