Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. február 4., csütörtök

Occidental/Western Week

Múlthéten egy újabb Nemzeti Hétre (igazából pár napra) került sor. Ezuttal a Nyugat-Európa + Angol nyelvű országokon volt a sor. Nekik is volt bajuk rendesen a hovatartozással és együttdolgozással, mert pl. Finnország és Új-Zéland között nincs túl sok közös.
Összességében elég gyenge volt a sztenderdhez képest, de a show és a party nagyon jó volt. A showt nem tudom részletesen bemutatni, csak azt tudom mondani, hogy nekem Duvelnek, a belga sörnek kellett beöltöznem és a legtöbben szintén hasonlóan gyökér szerepet kaptak. Szinte senki nem tudta magától, hogy mit is várnak el tőle, ami elég érdekes, hiszem gondoljunk csak bele hány amcsi hírességet ismerünk... És akkor még csak az 1ik országot említettük. Na szóval beöltöztem a sárga különböző árnyalataiba és összekentem a vállam, nyakam, hajam borotvahabbal, mert ugye a sörnek habja van.

A buli-ötletünk viszonylag egyedi volt. Sock-hop-prom-nak nevezték el, ami tulajdonképpen egy estélyis, öltönyös, zoknis táncmulatságot takart, a már szokásos Blues Brothers koncertjén. (Az 1ik tanár férje a frontembere) A legjobb az egész bálban az volt, hogy párban kellett érkezni, tehát egész héten azon mentek a filózások, pletyizések, taktikázgatások, hogy ki, kit, hogy kér fel.
Én három, csont nélküli kosár után a nepáli Ushmánál kötöttem ki (aki egyébként Magyarországra jön majd Project Weekre). Gondolom érthető, hogy addigra már nem maradt túl sok kedvem romantikázni, úgyhogy elég egyszerűen megbeszéltük a dolgot:
Én: -Ushma, Te kivel mész a bálba?
Ő: -Egyenlőre senkivel. És Te?
Én: -Veled.
Ő: -Ja, jó, "deal".:)

De történtek ennél szenvedélyesebb lánykérések is. A sort az usabeli Mark kezdte, aki öltöny-nyakkendő felállt menzán az ebédnél, mondván tósztot szeretne mondani.
-Alex (új-zélandi lány), tudom, hogy te már nem szeretsz, de én még mindig szeretlek...
"Igen", taps, respekt.
Kb. ugyanezt eljátszotta az 1ik buzi a másikkal..."Igen", taps, csók, fúj
Volt aki a Daily Bulletinen (Iskolai napi program) keresztül üzent és volt aki kiírta a szöveget fényképekből, amiken 1-1 teste által formált betű volt. (pl: egyenesen áll + fénykép = I betű)
A kedvencem a szicíliai Gaetano volt, aki öltönyben, vörös rózsával a keresztapa zenéjére a menzán mindenki előtt letérdelt a spanyol Blanca előtt és spanyolul meginvitálta az estre. A dolog szépséghibája, hogy Blanca a múltkori síbalesete miatti térdizület szakadása miatt nem tud táncolni...
Remélem egyszer majd én is lehetek valakivel ilyen romantikus.:)

Nincsenek megjegyzések: