Staranzano

Ejj, a mai egy hosszú nap volt. Elballagtunk. Furcsán éreztem magam. Nem is nagyon sírtam. Valszeg ez olyan lehetett, mint amikor egy egész éjszakát nem alszol és már meg akarsz halni, amikor észreveszed magadon, hogy már nem is vagy álmos. Annyi érzelem és gondolat dúlhatott bennem, hogy már nem is érdekelt semmi, csak néztem ki bután a fejemből. Meg különben is tegnap az IB shown már kibőgtem magam. Fárasztó dolog mindenkitől elköszöngetni is. Főleg mert arcgörcsöt kapsz a sok vigyorgástól és mert mindenki olyanokat mond, ami nem is nagyon igaz vagy mindig ugyanaz, vagy olyat vár el tőled hogy mondj. (Keep up, all the bests, you are amazing, i love you, thanks for everything, I'll miss you so much...) Persze nem rossz dolgok ezek, csak én nem szeretem amikor azért mondják, mert mondaniuk kell. Így aztán néha nem is mondtam semmit csak a már említett buta nézéssel ölelgettem az embereket.
Aztán összepakoltunk és otthagytam mindent. Megmutattam anyuéknak hogy hol fogok dolgozni, majd átadtak a host családomnak, Domeniconak akit már biztos hogy sokszor említettem. Ő volt Misha host tesója tavaly télen és utána többször is találkoztak még és engem is bevontak. Ezek után idén én még többször találkoztam vele így nekem is felajánlotta, hogy eltárol magánál, ha a munkahelyemen nem kapnék szállást.
Így lett hát s most itt vagyok. Minden nagyon zsír meg van wireless is, viszont holnap 9től dolgozok és nagyon fáradt vagyok úgyhogy zúzok aludni, jócakát!
ui: Apu, légyszi tölts fel képeket az IB showról és a Záró Ünnepségről! Nekem nincs 1 se.