Az új barátaim

Ma, két könyvtárban-tanulás között, új barátokra tettem szert.

Mivel szerda volt, mentünk teniszezni Rezával (mivel Ale eltörte a bokáját). Sajnos valami verseny volt, ezért az összes pályán játszottak. Nade szerencsére én készültem rá, hogy tenisz után majd bicózok egy kicsit, úgyhogy tenisz helyett bicóztam inkább a Villaggio del pescatore nevű halászfaluban. Elég alacsony volt a vízszint, úgyhogy onnan ugráltam a falra, ahol máskor víz van, ahol a hajókat gurítják be a vízbe.

Megint megvolt a közönség, 6-8 halászásból/horgászásból visszatérő részeges bácsi/úr/signore. Egy darabig csodálkoztak, aztán elmentek beuzsonnázni az árnyékba. Amikor végeztem szép hangosan köszöntem, hogy Arrivaderci signori! Majd utánamkiabáltak, hogy menjek már oda egy momentora. A Budapesten fejlődött belső reflexeim azt sugallták, hogy "tekerj! gyorsabban!", de aztán leküzdöttem ezt az ösztönt és visszafordultam. Gyorsan kaptam egy szenyát, meg egy már jól ismert pohár Tokajit. :D Arra gondoltam, hogy az igazgató néha épp itt szokott elhajtani az autójával, hogy felszedje a gyereket teniszről, de már ki is alakult magamban az óvó kulcsszó: kultúrális integrálódás. Hogy reprezentálom jobban az iskolát? Ha visszautasítom a kedvességet vagy ha elfogadom és beszélgetek velük? Szerintem egyértelmű.

Aztán csak a szokásos történt:

-Viccelődtek azon, hogy nincs nyergem.

-Aztán viccelődtek a nevemmel (Attila, l'iro di dio)

-Aztán szídták a politikusokat, hogy miért nem lehet az ő borukat is Tokajinak hívni. (Mert annak hívták azt is valóban, de nemrég megtiltották.)

-Majd az iskoláról kérdezgettek és mondták, hogy milyen jó.

-Aztán káromkodni tanítottak friuliul (egy olasz dialektus), urambocsá.

Mindegyik villamosmérnök vagy legalábbis technikus volt. Akaratlanul is felötlött a kérdés: Vajon a bratyesz és a barátai is ilyenek lesznek 40 év múlva? XD