Rengeteg "magameggondolás" és "számításkeresztülhúzás" után csütörtök este 9 órára sikerült összekombózni egy autót, sofőrt és 4 általános iskolás öreg (ifi) barátot.
Pénteken (húsvéti szünet) álmomból, de kiváncsian vettem fel a telefont reggel 11kor.
-Na cső, most hagytuk el a Sió csatornát....
Aztán meg 17:00kor:
-Na cső, most hagytuk el Triesztet
-Zsír, akkor a Sistiana leágozásnál gyertek le.
Aztán meg 17:15kor:
-Na cső, most futottunk túl a Sistianai leágazáson!
-Ügyes, akkor a következőnél, Monfalconénél gyertek le és visszafele lesz Duino. Elétek megyek.
Hiba volt.:D ELtévedtek. 1 órát rohangáltam (bicóval) föl s alá, mert az egyik helyre mindig tévesen ráismertem Pofa leírásából. Na, de aztán itt voltak egyszercsak.
A társaság:
Balról: Dávid, Netti, Moncsi, Pofa
A lányokkal osztály s évfolyamtársak voltunk 8 évig, Pofával 12 évig, Dáviddal meg együtt szedtünk szemetet szigeten, szal őt is ismerem;rendesen. És 4 éve ifiskedünk együtt mind.
Nem tudom mennyire csináljam "nagymama-kompatibilissé" a következő a bekezdéseket, vagy inkább mennyire ne. Inkább a fantáziátokra bízom. Tehát ugyebár az ásványvíz már megérkezésükkor ott volt Netti kezében, de azért megszomjaztak egy kis tengervízre is, ezért a tengerparton piáltunk egész éjjel.
Másnap szinte mind egyszerre ébredtünk 8 körül. Magam sem tudom, hogy mivel viccelődtük el az időt 11ig, de akkor elindultunk Velencébe. Ott voltunk 1,5 óra alatt, de ki gondolta volna: parkolót fél óra alatt találtunk 3euro/óráért. Mivel messze voltunk még azért egyből megcéloztuk a Piazza di San Marcot. Mennyi volt? Talán 3 óra mire odaértünk. De abban benne volt a kaja, a Ciao Bella, a hűtőmágnes, a "Simi, most erre menjünk!", az "Én át akarok menni ezen a hídon", és a többi.
Így történt tehát, hogy 9re értünk haza és lekéstük a vacsit, de szerencsére az ex és a jelenlegi hálótársam szerzett nekünk kaját. Persze azt is le kellett öblögetni.
Másnap végigbringáztunk a Rilke sétányon.
és megmutattam nekik a bicópályát Sistianaban. Sssssszzzzzzzz...defekt. Dáviddal gyorsan vissza a Vitoért, hogy akkor visszajövünk értük és hazam1ünk kocsival. De még időztünk kicsit Sistiánában a tengerparton.:)
A lányok találtak maguknak nyalókát.
A szemük pedig a vaku miatt hunyorít.:)
Mi, Dáviddal pedig másztunk barlangot:
fát:
kukát:
meg a Vitot:
Természetesen csak a merevítésre ültünk a tetőn, de inkább csak feküdtünk nehogy behorpadjon.
Pofa pedig hazavitt bennünket.
Egészen a vacsoráig, ami után felmentünk a hegyre egy barlangba. Bakker! Ott elfelejtettünk fényképet csinálni. Pedig ott nagyon eláztunk. Meg az eső is esett.
Másnap itthagytak. Furcsa volt nélkülük. Furcsább volt amikor elmentek, mint amikor megjöttek. Ez is furcsa.
Ez volt talán a legjobb hétvégém itt, Duinoban. Mit neked UWC-experience! Vagy talán ez is részed? Tán megmutatod, hogy nem kell messzire mennem a boldogsághoz? Nem kell hozzá világot játnom, nyelveket beszélnem? Csak haza kell mennem, hisz akik otthon vannak azok szeretnek a legjobban, azokat szeretem a legjobban és velük érzem magam a legjobban? Azt hiszem nélküled ezt képtelen lennék belátni!
.jpg)
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése