Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2008. szeptember 28., vasárnap

Trento

Pénteken suli után útra kerekedtünk Mishával. 3 átszállás után 5,5 óra buszozás és vonatozás után (mialatt nagyjából meg is tanultam a ciril betűket) megérkeztünk. Az anyukája a csernobili területen élő gyerekeket hozta 1 hónapra Olaszországba tanulni, világot látni. Host családoknál laknak a gyerekek és a tanárok is. Ők Misha anyukájának a host-családja és mi ketten is kaptunk egy szobát. A pasas valami adószakértő volt nyugdíjbavonulása előtt. Nagylelkűen végigvezényelt minket Trentoban péntek éjszaka.
Ilyen volt a panoráma a kis viskójukból. Márnap reggel korán felkelve bevitt minket a család lánya, Lucia Trentoba mégegyszer.

Én, Misha, Diego (akit Lucia azért hívott le, mert fél évig tanult Budapesten és hogy beszélgessünk) illetve Lucia
Trieste caffe Trentoban?
És az olasz kutyák nagyok.
Meg voltunk hívva egy másik hostcsaládhoz ebédre. A csávó, Ivan visszavonult katona. Minden tökéletes rendben volt körülötte. A főztjére a nagy tányéron szép kis semmiség volt jellemző. Kaja után elvitt kocsival valami helyi kanyonba. Önfeláldozóan felmászott bárhova, hogy képeket csinálhasson rólunk és nem engedte, hogy kifizessem a visszajegyet.


Én, Misha, Mishamama

Ezekkel meg valószínűleg Lucia játszott 20 éve:)
Éredekes társaság voltunk. A host szülők csak olaszul beszéltek, Lucia angolul is, Misha angolul,oroszul,olaszul, Misha anyja olaszul oroszul. Ezek után átéltem életemben először azt az érzést, hogy megkönnyebbülés volt, amikor olaszul beszéltek körülöttem és megváltás, amikor angolul. Amikor meg apu felhívott egyenesen szárnnyaltam.
Az első vacsoránál kénytelen voltam villogtatni olasz tudásomat, ami meglepően érthető volt néha. Persze tökre helytelen, de a szavakat egymás után rakosgatva megértettek álltalában. Rájöttem, hogy megérteni őket nem olyan nehéz, ha lassan beszélnek (ilyen ritkán van) és tudsz angolul.
Végülis hazajöttünk szombat este, mert Misha el akart menni a ma reggeli Stanford, Philadelphia, Duke egyetemek prezentációjára. Én is megnéztem őket. Jajj, de nehéz lesz dönteni jövőre:P
(Ohh, és amúgy 1 hónapja vagyok itt.)

7 megjegyzés:

Kószó Jenő írta...

Szép kis kirándulás. Lehet, hogy pályát tévesztettem ? Jobb lett volna adószakértőnek menni ?
Örülök, hogy az olasszal már boldogulsz. A ciril betűk megismerése jó kis szórakozás. Csak akkor van baj, ha 20 évig nem találkozik vele az ember. Teljesen el lehet felejteni, viszont egy nap alatt előjön az egész. Legalábbis így voltam vele Ukrajnában. ( Igaz 20 év előtt kilenc évig tanultam. Hiába.)

A répa viszont nagyon jó kaja nyersen. Nekem. Mert van sok-sok plusz kilóm. De fiatalembereknek ???
Remélem azért jókat főztek a vendéglátóitok.

Unknown írta...

Kérdezd meg a Lenyó név jelentését olaszul, mit jelent ?Ugy tudom hogy fát, vagy ehhez hasonlót. A nagypapa dédszülei olaszországbólszármaznak.
puszi nagyi

Attila Simon írta...

Ne aggogj jeno, remek volt a kaja!

legno=fa(anyag)=wood

Névtelen írta...

Elértük, hogy én izgulok kevésbé az utazgatásaid miatt. NAgyon klassz hely volt, szép vidék. A végéről azt nem értem, hogy miért csak a külföldi egyetemek járnak a fejedben.
Puszika

Simon Attila írta...

Mert azok jonnek ide prezentalni...
Amugy ki vagy? (Viki?)

Feri írta...

Szerintem rá fogsz jönni magadtól is ;)

Simon Attila írta...

Anyu? Dehàt eddig is Apu paràzott jobban:D