Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2008. szeptember 14., vasárnap

Velence

Tegnap elmentünk Velencébe. Reggel 6:45kor volt a találkozó a Piazzán. Előző nap 2ig dumálgattunk a szomszéd szoba lakóival, úgyhogy átaludtam az utazást. Egy nagy busszal mentünk kb. 50en (az elsőévesek kb fele, pár másodéves és pár tanár). Letettük a buszt valahol és egy fél órányi hajóúttal el is értük a turistaparadicsomot. Először nem tűnt olyan nagyon rendhagyónak a város.
Aztán 1-2 templom után én lemaradtamm a többiektől, mert kaját akartam venni. (nem reggeliztem) Épp bent álltam a boltban, amikor leszakadt az ég. Hátjó, mondom, akkor itt szépen nyugodtan regebédelek. Pár perc múlva az egyik iskolatársam zuhant be az ajtón, egy rövidgatyában és egy pólóban, természetesen szarráázva. Kérdezem mitőrtént:
"A buszon hagytam a cuccom és elhagytam a többieket."
Én: "Térképed van?"
Ő: "Az van."
Én: "Az jó, mert azt meg én hagytam el.Gyere egyél velem."
Megettünk, megittunk, aztán tanakodtunk, hogy mi a jobb, ha itt töltjük az egész napot, vagy ha végigússzuk Velencét. Aki ismer tudja, hogy az utóbbit választottam.
Ígyhát nekiláttunk a városnézésnak, tető alól tető alá rohangálva, ordibálva, énekelve, jobbra, majd balra, de leginkább előre, a feltételezett irányba, de ha nem az sem baj.
Csináltuk ezt 2 óráig, aztán úgy éreztük jó lenne megkeresni a többieket, úgyhogy útbaigazítást kértünk egy BurgerKingben és a követlező - előre megbeszélt pont felé vettük az irányt.
Meg is találtuk őket. Mindenki nyafogott, hogy mennyire rossz ez így most, mi meg nevetve meséltük történetünket. Aztán együtt elindultunk, megnéztünk még pár templomot. Rájöttem, hogy a World Cultures tanár nagyon sokat tud beszélni a festményekről, és viszonylag érdekesen is. Ettől függetlenül nem jegyeztem meg túl sok mindent, mert annyira azért nem érdekel a téma, meg szerintem a nagyja csak szájbarágás. (odaképzelt 3szögek, kitűnő pontok, átvitt értelmek...)
Utána csurom vizesen elindultunk haza. A buszozást nagyjából végigaludtam megint.
És most jön a meglepetés: Azt hittem hazaérek, és legalább 12 óráig nem dugom ki az orrom az ágyból (persze csak egy kiadós fürdés után).
Ehhez képest az eddigi, szerintem legjobb Mickey-partyn vettem részt este, utána pedig hajnali 5ig játszottam egy nagyon érdekes játékot, amit Ben (Hongkong) szokott otthon játszani az apukájával és megtanította. Majd holnap elmagyarázom, most lövik a netet.



Ő az útitársam, Christof Hollandiából.


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már értem miért modntad, hogy nem volt vészes amikor elvesztetek a többiektől. Azért kicsit irigykedem, Velence nagyon hangulatos hely, el kell apát vigyem oda ( vagy ő engem) És tessék aludni is!!! Puszika

Feri írta...

Vajon ki lehetett az előbbi bejegyzést író??? Mindegy, ha Apát el akarja vinni Velencébe, az nekem csak jó ;)
Apa

Simon Attila írta...

Szeretnéd, ha Anya lett volna, mi?:)
Amúgy szerintem a Viki volt. Ő nemszokta odaírni a nevét:)

Feri írta...

Néha Anyának sem sikerül ;)

Unknown írta...

Atika!
Köszönjűk a szép képeslapot, és a tartalmas szöveget.Reggel korán ahogy felkelek 6 órakor,első dolgom hogy olvasom az érdekes beszámolót. Néha jokat nevetünk Papával.
Írjál valami jelet hogy elment a levelem. Millió puszi Nagyi

Simon Attila írta...

Szia Mama!!!

Sikerült elküldened a szöveget, persze! Szerettem volna Velencéből is küldeni egy képeslapot Nektek, de ronggyá áztak.
puszi a családnak