Tegnap elmentünk Velencébe. Reggel 6:45kor volt a találkozó a Piazzán. Előző nap 2ig dumálgattunk a szomszéd szoba lakóival, úgyhogy átaludtam az utazást. Egy nagy busszal mentünk kb. 50en (az elsőévesek kb fele, pár másodéves és pár tanár). Letettük a buszt valahol és egy fél órányi hajóúttal el is értük a turistaparadicsomot. Először nem tűnt olyan nagyon rendhagyónak a város.
Aztán 1-2 templom után én lemaradtamm a többiektől, mert kaját akartam venni. (nem reggeliztem) Épp bent álltam a boltban, amikor leszakadt az ég. Hátjó, mondom, akkor itt szépen nyugodtan regebédelek. Pár perc múlva az egyik iskolatársam zuhant be az ajtón, egy rövidgatyában és egy pólóban, természetesen szarráázva. Kérdezem mitőrtént:
"A buszon hagytam a cuccom és elhagytam a többieket."
Én: "Térképed van?"
Ő: "Az van."
Én: "Az jó, mert azt meg én hagytam el.Gyere egyél velem."
Megettünk, megittunk, aztán tanakodtunk, hogy mi a jobb, ha itt töltjük az egész napot, vagy ha végigússzuk Velencét. Aki ismer tudja, hogy az utóbbit választottam.
Ígyhát nekiláttunk a városnézésnak, tető alól tető alá rohangálva, ordibálva, énekelve, jobbra, majd balra, de leginkább előre, a feltételezett irányba, de ha nem az sem baj.
Csináltuk ezt 2 óráig, aztán úgy éreztük jó lenne megkeresni a többieket, úgyhogy útbaigazítást kértünk egy BurgerKingben és a követlező - előre megbeszélt pont felé vettük az irányt.
Meg is találtuk őket. Mindenki nyafogott, hogy mennyire rossz ez így most, mi meg nevetve meséltük történetünket. Aztán együtt elindultunk, megnéztünk még pár templomot. Rájöttem, hogy a World Cultures tanár nagyon sokat tud beszélni a festményekről, és viszonylag érdekesen is. Ettől függetlenül nem jegyeztem meg túl sok mindent, mert annyira azért nem érdekel a téma, meg szerintem a nagyja csak szájbarágás. (odaképzelt 3szögek, kitűnő pontok, átvitt értelmek...)
Utána csurom vizesen elindultunk haza. A buszozást nagyjából végigaludtam megint.
És most jön a meglepetés: Azt hittem hazaérek, és legalább 12 óráig nem dugom ki az orrom az ágyból (persze csak egy kiadós fürdés után).
Ehhez képest az eddigi, szerintem legjobb Mickey-partyn vettem részt este, utána pedig hajnali 5ig játszottam egy nagyon érdekes játékot, amit Ben (Hongkong) szokott otthon játszani az apukájával és megtanította. Majd holnap elmagyarázom, most lövik a netet.




Ő az útitársam, Christof Hollandiából.

