Barcelona

November 7-ét megkaptuk iskolaszüneti napnak, tehát lett egy 3 napos long weekendünk.
Az utazás első izgalmai azok voltak, hogy mehetek-e. El kellett cserélnem a Social Servicemet, amit elvileg nem szabad. (Meg már amúgy is 3x hiányoztam.) Csütörtökön 13:34kor indult a buszunk Duinoból. Ha nem vagyunk rajta lekéssük a repcsit Trevisoban (Velencéhez közel). A menő az volt, amikor meghallottam, hogy extensionünk van, azaz a tanítás 13:45ig tart. Sajnos vagyok olyan jó matekból, hogy kiszámoljam: az nem jó. 2 lehetőségem volt. Vagy ellógom az utolsó órát, vagy megkérdezem a tanárt, hogy elmehetek-e. A baj akkor van, ha nemet mond, merthogy ő az igazgató.:) El akartam lógni, de aztán Tomas, akinek szintén órája lett volna vele mondta, hogy ő meg fogja kérzedni, úgyhogy mondtam, hogy najó, akkor énis. Bíztam benne, hogy elenged, mert jófej. Így is lett. Busz,vonat,busz,reptér....(megjegyzem folyt! az eső az égből, úgyhogy hasznát vettem a szurepjó túracipőmnek)
Következő állomás becheckolás, szurkolás Elyasnak és Jaynek, hogy felengedjék őket a repcsire. Meglepő módon szemrebbenés nélkül sikerült.
A repülőn még sosem tapasztalt dologban volt részem...REPÜLTEM!!!:) - a többiek nem kis szórakoztatására. Hiába, én nem Mongóliából jöttem. Sötét volt már, úgyhogy a tájban nem gyönyörködhettem csak abban, ahogy a többiek rángatják a székem, meg üvöltöznek.
Megérkezvén Gironába (100km Barcelonától - a Ryanair mindig ilyen kis, olcsó reptereket használ) Anna (from Barcelona) apukája üdvözölt minket meg főleg a lányát. Értünk jött egy Opel Zafira - kategóriás autóval, amibe 7-en fértek be. Az izgalom az volt, hogy mi 8an voltunk (Elyas,Jay,Christof,Peter,Tomas,Én,Anna,Annaapa) és megállított a rendőr. Áldottuk a teremtőt, hogy Anna feje tetejét kb 140cm-re teremtette. Pont volt annyi hely a lábaink között.
Vendégszerető család módjára megvendégeltek minket egy vacsorára az otthonukba. Megkóstoltunk mindenféle katalán specialitást és megtanultuk, hogy ők nem spanyolok, hanem katalánok, illetve azt szeretnék, ha most nem Spanyolországban lennénk, hanem Katalániában. Van is egy ehhez megfelelő - Árpád-sávosra emlékeztető - zászlajuk.
Aztán becheckoltunk az apartmentba. Attól eltekintve, hogy kb 3m^2 penész volt a falon, kb a 6. emeleten volt - liftről szó sincs, büdös volt - szerencsére be volt dugulva az orrom, kicsi és kényelmetlen volt valamint egy buzibár volt alattunk egész jó volt. Mondhatni szar volt az egész, de lagalább a belvárosban volt, ez volt a legolcsóbb (de még így is drága - 100euro/éjszaka - 16,7/fő) és pék volt a szomszéd. Csak a poén kedvéért még 50euróval megcsapoltak minket, mert későn érkeztünk oda.
Utána Anna apukája elvitt egy kicsit kocsikázni és bár szentül állítótta, hogy ő ugyan nem tudja hol vannak itt a szórakozóhelyek, azért elvitt az Olimpiai Falu melletti discoktól hemzsegő tengerpartra (ami kb 20 perc gyalogútra volt a szállástól). A yachtok mellett sétálva megnyugodtunk - igen: ittvagyunk; mind a hatan Barcelonában - a világ egyik legszínesebb városában. Aztán budapesti menekülőreflexeimet beindítva egy cigánygyerek elénk ugrott, hogy akarunk-e hasist vagy marijuánát. Mondtuk, hogy köszönjük nem.
-Akkor leglább tessék befáradni ebbe a remek hangulatú diszkóba!-mondta
Azt is köszöntük,nem ; de amikor már az összes lehetséges emberszínnel rendelkező tag megpróbált becsábítani a maga boltjába, rájöttünk, hogy ez egy ilyen hely és ezek nem akarnak bántani minket csak azt akarják, hogy vegyünk egy italt náluk becsábultunk az egyikbe. Megállapítottuk, hogy remek üzleti stratégiájuk van: a csajokat az ablak mellé rakják táncolni, hogy azt higgyük vannak bent nők, pedig nemnagyon. Kicsit arrébbsétálva találtunk pár jobbnak tűnő helyet. Oda is megpróbáltunk bemenni, de amikor az ajtóban álló 2 méteres kigyúrt bantu azt mondta, hogy "more elegante" akkor nem vitáztunk. Olyan is volt, aki már tovább is engedett csak később vette észte, hogy a gro-tex túracipőm van rajtam, úgyhogy kiutasított: "It is impossible to come in with sport shoes." Szóval itt ezvan. Vagy ugrálnak, hogy menj be, vagy nem engednek be, mert nem makkoscipőben vagy.
Úgy döntöttünk többé-kevésbé hazasétálunk.
Jobban aludtam mint gondoltam: bevallom kicsit elbizonytalanodtam, amikor megláttam, hogy egy 2 méteres kanadaival kell egy franciaágyban aludnom, közös takaró alatt - amiért még a szüleim is reklamálnak mindenhol. Annyira azért nem is szűkös, főleg ha lelököd az ágyról a másikat, mert arra ébredsz, hogy a válladra csöpög a nyála.
Másnap 11 óra körül megállapodtunk, hogy lem1ünk megreggelizni. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki úgy gondolta, hogy még aznap visszatérünk, mert hálótársam rövidgatyában és papucsban jött. Elsétáltunk a Katalúnya-térre. Be akartam fizetni egy városkörüli turistabuszozásra, de a többiek sokallták rá a 20 eurót. Viszont elvettünk egy térképet, amin rajta volt a busz útvonala; elhatároztuk: azon fogunk sétálni. Elmentünk a Sagrada Familiába. Az egy nagyon jó kégli. Főleg a kilátás tetszett a tetejéről meg a azok a térgeometriai alakzatok amikkel Gaudi pompázta. Aztán találkoztunk Annával és a barátaival a Katalúnya-teren.
Végigsétáltunk a Ramblas-on és megcsodáltuk a végén lévő szobrot meg a mólót is. A Citadellát is meglátogattuk.
Aztán megnéztünk egy edzést a hagyományos katalán embertoronyépítő-versenyre. Utána pedig elmentünk a "10-et fizetsz, annyit ehetsz amennyit akarsz" című helyre és jól éreztük magunkat. Ezután lesétáltuk a bennünk lévő többletsúlyt, majd valamikor 3 körül hazamentünk aludni.
Másnap már felkészültebbek voltunk. Én magammal vittem pénzt meg a kamerámat Tomas pedig felvette a lila cipőjét. A Ramblas volt a cél, ami főleg Elyasnak tetszett, mert még sosem látott szoborembereket. Utána megpróbáltunk felszállni a libegőre a portón, de már nem engedtek fel, mondván tele van. (Hiába...2kor keltünk fel) Csalódottan más látványosságok után kutattunk tehát. Találtunk valami éretlen narancsfakertet, valami kolostort, egy netkávézót amiről becheckoltam és egy óriás-macskaszobrot amire felmásztunk. Utána Annával elbuszoztunk a Park Guellbe. Megfigyeltem, hogy mindenki használ buszjegyet...és az is valószínű, hogy érvényeset, mert a használtat nem fogadja el.(tapasztalat)
Park Guell: Az egy nagyon hangulatos hely, csak sajnos már sötét volt. Falatmásztunk meg fogócskáztunk az oszlopok között és a kilátás is jó volt. Utána a többiek el akartak menni a Barcelona azmapi meccsére. Engem nem is érdekelt, meg a szemüvegem sem volt velem úgyhogy hagytam őket érvényesülni és élveztem a magányt.
Sétálgattam az éjszakában. Bementem néhány boltba, bárba. Megvacsoráztam és kipróbáltam valami vodka-beer kotyvaszt. Nem ajánlom.
Épp a Katalúnya-téren sétáltam, amikor meghallottam egy ismerős dallamot egy utcai gitárostól: Metallica- Nothing else matters. Épp nem siettem sehova, úgyhogy leültem nézni/hallgatni. Elkezdtünk dumálgatni. Alannek hívják, ír, szakálla van; volt angol és zenetanár - az szeretne lenni ismét; láncdohányos és minden este bepiál; utazik a világban és zenél az utcán; szimpatikus, kicsit büdös 35 éves fiatalember. Éppen végzett, úgyhogy kiültünk sörözni a megszokott helyére a partra.
Barcelonában egész sörmaffia működik: 1 euroért árulnak egy 3dles piros dobozzal. Jónak jó, de nemértem miért venné meg az ember a nigériai bevándorlótól, ha a boltban van fél literes 1,2euroért. Mondjuk ha nincs a kezedben egy, akkor 2 percenként megkérdezi egy másik amigo, hogy nem kérek-e.
Idő közben megjelent egy ukrán és egy bulgár bevándorló zenész is. Ugyanolyan meglepettséggel fogadtam a beszélgetés színvonalát, mint amikor nyáron építkezésen dolgoztam. Úgy éreztem magam, mint a UWC-ben. Az ukrán meg a bulgár oroszul beszélgetett. A bulgár, az ír meg én angolul. A sörárus pedig spanyolul velük. (Mellesleg a katalánoknak saját nyelvük is van, ami inkább az olaszra hasonlít, mint a spanyolra) A bulgár magyarul is tudott pár szót. Szerinte magyarország gyönyörű (főleg Budapest és a Balaton), de az emberek csak magyarul beszélnek, az meg baromi nehéz. Ő személy szerint 6-7 nyelvet vallott magáénak, de azt mondja, hogy néha elfelejti, hogy melyiket tudja és többet akar beszélni.
Úgyhogy honfitársaim, ha turistákat akartok tessék nyelveket tanulni! Osztom a véleményét teljesen. Szerintem a legegyszerűbb módja az lenne kicsit kinyitni országunkat a világ felé, ha abbahagynák a filmek szinkronizálását. Eredeti nyelven mindent, magyar felirattal. Én elismerem, hogy a magyar szinkron nemzetközi szinten is színvonalas, de el kell dönteni mi a fontosabb: nemzeti érzelmünk beteljesülése, vagy gazdasági és nemzetközi fejlődésünk. 4 albán van a suliban, ebből 3 magas szinten beszéli az olaszt, mert otthon olyan filmeket mutatnak. Igaz, a magyar egy gázos nyelv. Semmihez nem hasonlít, vagy csak egy kicsit, de ha már egyet tudsz abból már el lehet indulni. Pl. az olasztanulást nagyban megkönnyíti az angoltudásom.
1 óra körül hazaindultam. Rájöttem, hogy a szomszéd utca tele van bárokkal, úgyhogy elkezdtem nézelődni. Összefutottam Elyassal és Tomassal és pótvacsiztunk egyet. Utána Elyassal elmentünk a discokhoz. Tomas hazament, mert fázott rövidgatyában és pólóban... Szombat este kicsit jobb volt a hangulat, de valahogy nem éreztem úgy hogy az elmúlt 2 napi 25 óra séta után táncolni akarok. Hazamentünk tehát aludni.
Másnap reggel kicheckoltunk, majd Anna apjával elkocsikáztunk a Mondzsukba. Megnéztünk 1-2 olimpiai stadiont meg a konferencia-kormányzati-negyedet. Utána meghívott mindenkit egy Subway-szerűség helyre, ami állítólag spanyol. Aztán irány a reptér, mert 4kor indult a repcsi. Visszafelé ragaszkodtam az ablak melletti pozícióhoz, mert még világos volt. Gyönyörű volt. Rájöttem, hogy nappal-szárazfölt fölött király, nappal-tenger fölött vagy éjszaka-szárazföld fölött szép és éjszaka.tenger fölött uncsi a repülés. Nagyon tetszett, akarok repülni sokat.
Hazafele a vonat zsúfolt volt. Monfalconében meg másfél órát kellett volna várni a kövi buszra. Felhívtuk a sulit, de nem küldtek értünk egy kisbuszt, úgyhogy elkezdtünk stoppolni - amit elvileg nem szabad a uwc diákoknak. Mindenkit bepakoltunk kocsikba, csak 3an maradtunk a végére srácok. Elyas, Christof, én. Leintettünk egy taxit röptében. 5 euroért elvitt minket duinoba.
képek hamarosan...