Síelés

DE JÓ VOLT!!!


Tegnap, szombaton reggel fél7kor találkozó; mentünk síelni. Életemben először. Ugyanis most downhill síelni voltam, nem pedig cross-country síelni, amit tavaly. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy a különbség annyi, hogy a cross-countrynál ugyanott (vagy ugyanolyan magasságban) van a cél, mint a rajt, tehát le, fel és szintben is kell menni. Downhillben pedig van sífelvonó (chairlift).
Szal, olyan 10 köré odaértünk. Egy kis szabadidővel kezdtük. Már akkor egész jól ment. Én azt reméltem, hogy azért várunk az oktatóra, mert vele együtt megyünk fel a hegyre. Ehhez képest, amikor megjelent a láncdohányos, alkoholista-gyanús "síoktató" azzal kezdtük, hogy hogyan kell oldalra lépkedni.

Aztán átmentünk egy olyan pályára, ahol 10 évnél idősebbek nem nagyon voltak, max az anyukák. Na, mind1, túléltem az órát, meg Zsoltit tanítgattam.

Utána mentem néhány kört egy lankás pályán (fehér?), majd mondta Eva, hogy jólvan, mehetek a hegyre. Fülig ért a szám, majd a kanadai Patrickkal, aki instruktor minősítésű síelő és a belga Alexxel, akinek szintén jó érzéke van a sportokhoz elindultunk. És jaaaaajjjjj, de jó volt!!:) Először is a sífelvonó tök érdekes volt. Azon is életemben először voltam ugyanis.

Csúsztunk két kört a kék pályán, aztán harmadikra még egy szinttel magasabbra mentünk, ami sztem piros volt, bár őszintén, én nem vágom hol jelezték a színeket. Na, ott már a vigyor is lekanyarodott az arcomról, mert úgy koncentráltam, hogy talpon maradjak, de sikerült!
Tehát, hogy miért is tetszett nekem nagyon ez az egész? Mert nem csak teknikailag, de néha még fizikailag (lábizom) is kihívás volt. Szerencsére a lábam csak az elején görcsölt, vagy lehet h később már megszoktam. Szóval nem az volt, mint XC sínél, hogy már kiköpöm a lelkem, meg a bokám szalagjai fájnak, hanem frankón az izmok fáradnak el. Meg ugye valamilyen szinten para is néha, a pálya de a bicó azért eléggé megtanított nem félni, meg esni is. Sokat használtam a kori és a XC sí tudásomat. Ráadásul az egészért kaptunk 5 eurot, mert kihagytunk egy ebédet. De még azt sem kellett elköltenem, mert Dorka és Zsolti voltak olyan aranyosak és csináltak nekem szenyákat. Ők is jól mulattak és jól is vették a kihívásokat. Mondjuk Zsolti kicsit állat módon kezdte, mert mivel nem ment neki még a slalomozás, csak 1enesen leszáguldott a pályán.:D Na, ezért vettem szárnyaim alá utána. :)
Hazafelé, vagy talán inkább a kocsitól paláig megfáztam. De már jól is vagyok, Anyu!:D
Jah, egyébként ennél ideálisabb időt el sem tudnék képzelni síelésre. Nap és hó volt, szél és hideg pedig nem.

Már csak 1 dolog tehetné szebbé az egészet:

Ha snowboardoznánk!:) Hogy az mennyivel királyabb...legalábbis jobban néz ki, meg sztem jobb érzés is lehet.



Meg ezt is júj, de kipróbálnám: