Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. január 10., vasárnap

Ismét messze...

Megérkeztünk Olaszországba. Ismét. Talán utoljára. Elvileg utoljára. Furcsa. Fáradt vagyok. Olyan mintha itthon lennék. De mégsem. Csak ismerem. De az otthon mindig nyújthat újakat. Ezt meg mintha unnám már. Furcsa. Fáradt vagyok.
Reggel fél 5kor értem haza Pesten. Nekiindultunk 3an a városnak, de a végére kb 10 haverral találkoztam. Még volt Puskásos osztálytársakkal is. Jó kis este volt. Változatos. Volt benne jó és rossz is. Ismét láttam a jó és a rossz oldalát annak, ha valakinek van egy komoly barátnője. Fel is pofoztak. Aztán bocsánatot kértek. Láttam sírni a legjobb barátomat. Kocsmatrükköket tanítottam. Táncoltunk. Sokan voltak álmosak. Unatkoztak páran. Vajon csak azért voltam úgy tele energiával, mert tudtam, hogy most vagy soha? Imádom Budapestet. Meg a barátaimat is. Azokat is, akiket nem látok fél évig, aztán véletlenül igen. És tök jól elvagyunk. Néha azt hiszem, hogy elfelejtenek, de ilyenkor rájövök, hogy nem.
Tegnapelőtt is elbúcsúztattak. Ismét, 5en, az ifi "keménymag". Majdnem olyan jó volt, mint amikor először láttam őket a szünetben.
Amikor megtudtam, hogy itt, UWCADben fogok tanulni felkészítettek arra, hogy át fognak értékelődni a baráti kapcsolataim. Valóban így történt. Persze, lehet hogy amúgy is átértékelődtek volna. De én először azt gondoltam ,hogy csak negatív irányba fognak változni. Nem így történt. Van amelyik megromlott sajnos. Jópár. Viszont ismét néhány nagyon jó lett.
Furcsa, hogy azt gondolná az ember, hogy idővel új barátokra tesz szert és ők lesznek az új legjobb barátai. Nálam ez nem így van. A legjobb barátaimat 5-10 éve ismerem. Erre az utóbbi 1 évben döbbentem csak rá. Köszönöm. "Szúrnálak titeket..." :)
Megyek aludni.

4 megjegyzés:

Kószó Jenő írta...

Na ilyeneket még nem írtál. Ezt élettapasztalatnak hívják. Keserédes. Először nagyon fáj. Aztán később egy kicsit könnyebb.
Itt még nem dicsértem a stílusod. Hmm ez nagyon jó lett.

Bondor Erika írta...

Ez tényleg egy jó bejegyzés volt.

Sok sikert, energiát és kitartást kívánok a finishez. És így utólag is üdvözlet a névnapodra!

Szerintem a hangulatod jobb lesz, ha jön a tavasz, felszáll a köd a duinói öbölről, és egyre inkább látszódnak majd a távolabbi perspektívák. :)

Meg nem lesz ilyen fényhiány - ezt itt Pesten is nehezen viseljük.

Alma írta...

ki pofozott fel? azért remélem jól érzed magad :)

Attila Simon írta...

Egy öreg lánybarátom. Mármint nem a lány az öreg, hanem a barátságunk. :D Kapnám is a következőt...:)