Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. március 20., szombat

Vírus van

Ez most ismét egy olyan történet lesz, amely annyira rossz, hogy az már szinte vicces. Naturalisztikus elemeket tartalmaz.

Csütörtök hajnalban álmomban brékeltem. Eleinte jó pofa volt, aztán annyira beleéltem magam, hogy mindig feltáncoltam magam az álmomból. Olyan hajnali 6 körül rájöttem, hogy igazából reszketek, azért nem tudok aludni. Fel is keltem. Nem ment könnyen. Hideg volt nagyon. Szédelegtem is. Elkezdtem fel-alá sétálni, mérlegelni a helyzetet: Vajon beteg vagyok vagy csak bal lábbal keltem fel?
Shama épp jött fel a dayroomból. Fájt a hasa egész éjjel, ezért nem is ment aludni.
Ezzel bennem is tudatosult, hogy hányingerem van. Adott valami szopogatós cukorkát, amit állítólag a nővértől kapott, de amint betettem a számba már ugrott is a róka a vízbe.
Jött itt is, ott is.
Ráadásul aznap lett volna az angol szóbelim, de elnapolhattam szerencsére. Úgy éreztem, hogy ha én most elkezdek beszélni, akkor az folyékony lesz.
Jó szarul voltam tehát. Ilyenkor itt az a szokás, hogy a beteg diák elmegy a Medical Centerbe és Sicklistre kéreckedik. El is indultam és szinte velem egyidőben jött Giovanni is a másik villából. Ott már kezdett vicces lenni a dolog, mert ugyanaz volt a bajunk, sőt amikor ő még csak az ágyában tekergett már hallott engem a WCbe kiabálni.
Az ukrán takarítónéni mondta, hogy igyak teát, cukor nélkül, sok citrommal. Gondoltam ő biztos tudja. Igaza is volt, szerintem sokat segített.
Megittam a felét, aztán hánytam, fostam, megittam a maradékot is, és így tudtam aludni egy órát. Aztán csináltam még egy ilyen kört és már alig volt bajom, csak koplaltam és lázam volt.
Délutánra Shama szobatársa, Alan is kidobta a taccsot. Asszem 4x is. Este már Hamidullah, a szobatársam is, tegnap este pedig Dylan, a másik oldali szomszédom. Az emeletünkön egyedül Arthur maradt szárazon, aki az elmúlt 3 este folyamán olyan részeg volt, hogy valszeg az alkohol megölte a vírusokat a szervezetében. Viszont éjszaka fürdött a tengerben, ezért jól megfázott és ő is beteg lett.
Tehát így zajlik most itt az élet, 6ból 6 kiütve. És akkor még szinte csak az én villámról beszéltem.
Állítólag az elmúlt 7en több mint 50en jelentkeztek hasonló problémákkal (a 200ból).
Szerencsére gyorsan ki lehet gyógyulni belőle. Én már tegnap mentem is suliba. Szerintem az ukrán teának köszönhetően én megálltam 3 hányás, 5 hasmenésnél. A rekorder szerintem Giovanni 12 hányással.
Néha még hallani rejtélyes hangokat. Össze-vissza hánykolódnak az emberek.
Egyébként a magyar nyelv igen szép, hogy tudjuk mondani azt, hogy "fosni". Angolul és olaszul szerintem csak úgy lehet mondani, hogy "birtololni hasmenést". De ha valaki tudja a megfelelő fordítást, akkor kérem írja meg.:)

2 megjegyzés:

Kószó Jenő írta...

Remélem mát túl vagy rajta. A tea tényleg jó de csak cukor nélkül. A citromot azt nem tudom. A vírus meg lehet hogy bacilus volt ?

Feri írta...

Holnap "véletlenül" fogok néhány sokat tapasztalt UWC öregdiákkal találkozni. Az utolsó kérdésedet tolmácsolom nekik, hátha saját élményanyagból merítve tudják a választ :D