Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2008. október 29., szerda

Surprise!!! (18)

2008.10.26. Palazzine Dayroom, Duino, Italy
21:17
Attila békésen kezdene írni a blogjába. Megzavarják.
Elyas: -Attila, képzeld a többiek letörtek valamit a bicikliden, ami az erkélyen van.
(Attila ingerülten felpattan a székből.)
Attila: -He? Mit? Hogy? Kik?
Elyas: -Nemtudom, valami a kormány mellett le van esve a földre. A Yahijáék szórakoztak vele.
Attila: -Ismerlek Elyas. Tudom, hogy ez megint valami gyenge vicc, de nem jó.
Elyas: - Esküszöm, hogy ez most nem vicc.
Attila: -Hát jó, lássuk.
Elyas határozottan elindul a feljáró felé. Attila cinikus félmosollyal, de azért félig beszarva és idegesen bandukol mögötte. Yahia lépcsőn csörtet lefele.
Yahia: -Attila! Kövess! Mutatnom kell valamit! (Hadar, rohan LEfele, karonragad) Valami történt a bringáddal.
Attila: -Kezd nem lenni vicces.
Yahia: -Kiestek a kerek.
Yahia kijárati ajtót nyit. Gyors járással az erkélyem alá siet. Körbenéz.
Yahia: -Nemértem. Pedig az előbb itt voltak.
Attila: -Kiestek a bringám kerekei az erkélyről? Hülyék vagytok?
Yahia: -Najó, gyere nézzük meg mégegyszer az erkélyen.
Mostmár mindhárman siestnek felfele a szobába. Yahia,Attila,Elyas a sorrend. Attila ideges, a másik kettő, pedig mintha kárörömöt rejtegetne. Felérnek. Yahia kopog az ajtón.
(Attila: -Normális vagy? Kopogsz a saját ajtónkon, amikor mindketten itt vagyunk? - gondol)
Ajtót kinyit, félreáll. Attila becsörtet...ne. De ledöbbenve látja, hogy a szobájában a népsűrűség 3fő/m^2-re nőtt.
Tömeg: -Happy Birthday To You! Happy Birthday To You! Happy Birthday To You Attila! Happy Birthday To You!
Attila bután de derülten néz. Lassacskán becsukja káromkodó száját. Sírni akar, de ahhoz túl felnőtt férfi. De azért az egy nyálas puszit ad annak aki az egész átverést kitervelte és még finom tortát is sütött:
KÖSZÖNÖM DORKA ÉS RÉKA!!! (meg persze Yahia és Elyas, de ők úgysem értik...)
Életemben először örültem az Elyas álltal a szomszéd szobában rongyossá hallgatott Moscow never sleeps című számnak...

Még ajándékot is kaptam:
Najó, most erre gondoltam:
6 A4es oldalas jókivánság a legkülönbözőbb nyelveken. Egy éve ez az álmom. KÖSZÖNÖM!
.
.
.
Azt hittétek elfelejtem, mi? KÖSZI ANYU, APU!:)

7 megjegyzés:

Dorka írta...

Szívesen...

Alle írta...

Biztos nagyon szupi lehetett:)
Leestek a kerekek??? Na persze...
Feltűnt, hogy milyen pólód van. Látom beszereztél egyet olaszul is:P

Dorka írta...

Tessék, remélem most jobban érzed magadat...

Szóval először is nagyon szívesen Attila. El kell, hogy mondjam, hogy nem csak te érezted jól magadat a saját születésnapodon...
Szeretném megköszönni szüleid közreműködését, nem kis szerepük volt az est kivitelezésében. Egyébként el kell, hogy mondjam, hogy vannak olyan ritka pillanatok az életben, mikor büszkék vagyunk magunkra. Elégedettek azzal, amit csináltunk, jó érzéssel személjünk munkánk eredményét. Ez pont olyan volt. Amikor láttam az összeszaladat könnycsepeket, mindent megért!!! Ne is tagadd!!! Láttam!!!! Nagyon jó volt látni, hogy az emberek jól érzik magukat. Kicsit olyan karácsony-féle feeling volt. Jó volt adni. Jobb mint, kapni, látni azt, hogy tényleg sikerült örömet szerezni.

Most már csak azt tudnám, hogy ezek után jövőre mit tudunk kitalálni...

Dorka írta...

Jaa, jut eszembe. Keresd meg a maradék gyertyákat. Köszi!!!

Simon Attila írta...

A póló francia és "Köszi Anyu!" kategória, a gyertyákat meg elfújta a szél...:)

Feri írta...

Mi is jól éreztük magunkat veletek! És még két .com-os, meg egy .hu-s ládát is megtaláltunk ;)

Névtelen írta...

meg is érdemleted Ati ezt a meglepetést! :)

viki