Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2008. augusztus 30., szombat

Túl a teszteken









Íme egy nagy megjövős kép:)












Az első vacsim Duinoban.
A mellettem ülő leány Dorka, a másik elsőéves magyar az UWCADben.
Mögöttünk az a naplemente látható a tengerrel és a sziklás partokkal egyvelegben, amit két évig nézegethetek...:D
Nemhiszem, hogy fogok ebben az étteremben enni bármikor, mert a nagy tányéron kis semmiség mondás jellemző rá, sok pénzért.




Ma megírtuk a matek és az angol szintfelmérőt. Eldöntöttem, hogy szerényen fogok nyilatkozni, amikor megkérdezték, hogy hogy sikerült a matek. 50 percünk volt rá és lehetett választani, hogy a nehezebbet vagy a könnyebbet szeretnénk megírni. Elég az hozzá, hogy 30 perc alatt megírtam a nehezebbet gipszelt kézzel...Remélem hibátlan lesz, de majd meglátjuk.
Az angolra pedig nem volt elég időm, bár szerintem nem volt nehéz. Csak X-elgetni kellett, úgyhogy kézzel írtam azt is.
Megismertem a tutoraimat is. Egy nagyon kedves 60 körüli walesi hölgy, aki törit tanít. A rezidencia tutorom pedig az igazgató helyettes. Gyakorlatilag most ő a főnök, mert a diri nincs itt. Ő az, akitől kérvényt kell kérni, hogy ihassunk.
Ma este megint lesz buli Mickey bárjában. Remélem nem punnyadnak ki megint olyan gyorsan a többiek, mint tegnap.
Nagyon jó volt velük tegnap. Mindegyik kellőképp gátlástalan ahhoz, hogy merjen táncolni. És otthonnal ellentétben: Itt nem azért kell harcolni, hogy ne lökjenek be a kör közepére, hanem, hogy te legyél a következő, akit néznek.
Van egy iraki srác, aki úgy néz ki mint Freddie Mercury, de úgy táncol, mint aki éppen egy szamarat pakol... Elég vicces.
Van rajtam kívül 2 másik sérült. Az egyik át akart ugrani (gyalog:P) egy függőágyat, de beakadt a lába és pofáraesett. Neki a karjában valami izom ment szét. A másik egy csajszi, aki fára mászott és letört az ág, aztán az orvosok hónapokig azt mondták neki, hogy semmi gáz, ő pedig használta tovább, míg a térde szétment. Térdmerevítőt kell hordania vagy fél évig.
Jah, a szobatársam egy szudáni srác, Yahia Hassan. Mamámnak nem muszály elmondani, hogy fekete. Jó arc, bár még nem sokat beszéltünk.
see you

3 megjegyzés:

Feri írta...

A zapukád figyelmedbe ajánlja ezt az oldalt!
;)

JHK írta...

Szia Attila!

Épp eszembe jutott, megnézem az iwiw-en a blogod címét, amikor ott volt a leveled.
Úgy remélem, a Puskásról írt sorok nekem is szóltak, köszönjük!
Ami a matekodat illeti, én is kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, de azt hiszem, nem kell nagyon izgulnom...
Sok szerencsét mindenhez, és légyszíves vigyázz (egy kicsit legalább) magadra!

Névtelen írta...

hova tűnt a hajacskád???
blanka