Sistiana e Bibione

Miután befejeztem az előző bej1zésem hallottam hogy buli van Sistianában.
Több sem kellett már rajta is voltam az utolsó buszon kb. harmincadmagammal. Éjfél felé oda is értünk a partra és valóban, szokatlan embertömeg fogadott. Elég jó buli volt, elismerem. De azt is beláttam, hogy nem szeretem túlzottan az itteni helyi bulikat. Valahogy érzem, hogy más a kultúra. Szokatlan... Látszik, hogy kis falvak vannak a környéken. A legtöbben ismerik egymást, vagy ha másnem vannak közös ismerőseik. Jól éreztem magam, de közben arra gondoltam, hogy dejó, hogy már csak egy évig kell "kibírnom" ilyen falunap szintű murikkal. Mégjobban meggyőződtem arról, hogy amennyiben nem vesznek fel egy olyan egyetemre sem, aminek hallatán a munkáltatók leborulnak a lábam előtt, akkor feltétlenül egy félmillió+ lélekszámű városba mennék tanulni. Hajnali 3kor aztán bezárt a lagzi és 1 óra gyaloglás után már otthon is voltam/tunk.

Másnap reggel arra riadtam fel, hogy úristen, elaludtam (értsd oversleep). Ugyanis 10:30kor indultunk volna Bibionéba, ráadásul mivel megígértem, hogy vezetek, ezért Rimma nagyon mérges lehet rám. Furcsa módon azonban kerek 1 perccel az ébresztőórám megszólalása előtt ébredtem fel ami szokatlan dolog, ezért voltam megijedve. Össze is kapkodtam magam és 11:15kor sikerült elindulnunk Bibionéba, a Tiziana (Rimma egyik Tuteeja [értsd diákja], Dorka szobatársa) szülei által birtokolt Beverly Hill nevű turisztikai központba. Szép hely volt tele teniszpályákkal, zöldségekkel meg focipályával. Nekem leginkább a 6 trambulinra csordult rá a nyálam egyből, megérkeztünk és már szinte ugráltam is. Utána kaja, strand. A strandon vagy 2 órán át Thomas (from Kanada) ukuleléjén (minigitár) játszottam. Tökre megtetszett. Még azon is gondolkodom, hogy beszerzek egyet...
Majd 5kor hazaindultunk.
Íme pár kép:



Ma meg szakad az eső.