Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2009. május 2., szombat

Csoki

Tegnap az első lopással kapcsolatos kellemetlen élményben részesültem itt.
Pár napja feltűnt, hogy eltűnt egy tábla csoki a fiókomból. Biztos voltam benne, hogy oda raktam. Megkérdeztem szobatársam, aki nem tudott róla semmit. 2 emberre gyanakodtam, akiről el tudnám képzelni, hogy bejön a szobámba és megeszi a kajám. De nem is volt a szemetesemben. Biztos voltam benne, hogy valaki lenyúlta. Az is valószínűsíthető, hogy a közelben lakik, hisz ha valaki tényleg lopni akar, akkor nem a csokimat fogja bebúrni.
Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a csokimat sajnáltam mondom, hogy az zavart, hogy ez lehet az első lépés, hisz nyakunkon az év vége és ilyenkor szoktak lenni eltulajdonítások sajnos... Szóval a következő mondjuk a fényképezőm lehet v a tárcám.
1-2 nap múlva gondoltam utána járok már ennek a dolognak és megnéztem a szomszéd szoba kukáját. Mit-mit nem ott volt benne egy ugyanolyan csokipapít, mint az enyém. Csak kivettem és ránéztem Elyasra, aki szinte egyből elkezdett röhögni és mondta: "Ember,ez vicces!" - erre szinte biztos lettem benne, hogy ő tette magáévá a csokimat és mérgemben minden rosszat amit eddig tett nekem a szemére hánytam (azért van egy pár apróság, például, hogy akárhányszor kölcsönt kér könyörögni kell h adja vissza, vagy amikor épp ettem vmit kérdezte hogy kaphat-e, mondtam igen, erre elvitte az egészet és többet nem láttam meg persze a rengeteg "Yemeni" szar támadós vicce, amit rajta kívül senki nem értékel...). Természetesen arab büszkesége egyből megszólalt, hogy őt hogy merem lopással gyanúsítani, ő soha nem tenne ilyet Allahra esküszik esküszik, takarodjak mellesleg megmutatta az ő fiókjában lévő ugyanolyan csokikat, tehát elég hihető volt... Szépen összeszégyelve bocsánatot kértem s visszamentem a szobámba,ahol Umur így fogadott: "Jah, a csokidat Corrado (az olasz szomszéd) ette meg."
Egyből mentem hozzá, de most csak miután óvatosan megkérdeztem, hogy ő volt-e kezdtem vele üvöltözni, hogy miért nem hagyott egy kibaszott (bocsánat, de ezt a szót használtam) cetlit, hogy "Attila! I took your chocolate.Corrado" Ő ugyanis úgy tervezte, hogy másnap vesz egy ugyanolyan csokit és visszateszi, csak elfelejtette. Mondtam, hogy emiatt paráztam pár napig és ezért sértettem meg Elyast (persze önhibámból is).
Nem a hiányzó csoki zavart, hanem a feltételezés, hogy loptak tőlem. Jay pl minden héten elviszi a fejhallgatómat, de mindig hagy üzit.
Sebaj ezután én szépen bocsánatot kértem Elyastól, Corrado meg tőlem. Férfiasan megoldottuk, apu!:)
Corradotól meg kaptam egy 2x akkora csokit amit együtt ettünk meg. Hát nem remek emberek vannak itt?:)

3 megjegyzés:

Kószó Jenő írta...

Ja ezt úgy hívják élettapasztalat. De hogy a csoki még ennyire lázba hoz....

Névtelen írta...

Nekem csak a tárcám lopták ki övtatyiból ferenckörúton a mozgólépcsőn...
Végülis az összes iratom meglett,de 5ropi is volt benne...
Azóta nincs pénztárcám,mindent szétszórva tartok az övtáskámból.Eddig semmi sem veszett el belőle:)

Gyurika írta...

Egyébként a névtelen az én voltam,pofa