Tegnap az első lopással kapcsolatos kellemetlen élményben részesültem itt.
Pár napja feltűnt, hogy eltűnt egy tábla csoki a fiókomból. Biztos voltam benne, hogy oda raktam. Megkérdeztem szobatársam, aki nem tudott róla semmit. 2 emberre gyanakodtam, akiről el tudnám képzelni, hogy bejön a szobámba és megeszi a kajám. De nem is volt a szemetesemben. Biztos voltam benne, hogy valaki lenyúlta. Az is valószínűsíthető, hogy a közelben lakik, hisz ha valaki tényleg lopni akar, akkor nem a csokimat fogja bebúrni.
Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a csokimat sajnáltam mondom, hogy az zavart, hogy ez lehet az első lépés, hisz nyakunkon az év vége és ilyenkor szoktak lenni eltulajdonítások sajnos... Szóval a következő mondjuk a fényképezőm lehet v a tárcám.
1-2 nap múlva gondoltam utána járok már ennek a dolognak és megnéztem a szomszéd szoba kukáját. Mit-mit nem ott volt benne egy ugyanolyan csokipapít, mint az enyém. Csak kivettem és ránéztem Elyasra, aki szinte egyből elkezdett röhögni és mondta: "Ember,ez vicces!" - erre szinte biztos lettem benne, hogy ő tette magáévá a csokimat és mérgemben minden rosszat amit eddig tett nekem a szemére hánytam (azért van egy pár apróság, például, hogy akárhányszor kölcsönt kér könyörögni kell h adja vissza, vagy amikor épp ettem vmit kérdezte hogy kaphat-e, mondtam igen, erre elvitte az egészet és többet nem láttam meg persze a rengeteg "Yemeni" szar támadós vicce, amit rajta kívül senki nem értékel...). Természetesen arab büszkesége egyből megszólalt, hogy őt hogy merem lopással gyanúsítani, ő soha nem tenne ilyet Allahra esküszik esküszik, takarodjak mellesleg megmutatta az ő fiókjában lévő ugyanolyan csokikat, tehát elég hihető volt... Szépen összeszégyelve bocsánatot kértem s visszamentem a szobámba,ahol Umur így fogadott: "Jah, a csokidat Corrado (az olasz szomszéd) ette meg."
Egyből mentem hozzá, de most csak miután óvatosan megkérdeztem, hogy ő volt-e kezdtem vele üvöltözni, hogy miért nem hagyott egy kibaszott (bocsánat, de ezt a szót használtam) cetlit, hogy "Attila! I took your chocolate.Corrado" Ő ugyanis úgy tervezte, hogy másnap vesz egy ugyanolyan csokit és visszateszi, csak elfelejtette. Mondtam, hogy emiatt paráztam pár napig és ezért sértettem meg Elyast (persze önhibámból is).
Nem a hiányzó csoki zavart, hanem a feltételezés, hogy loptak tőlem. Jay pl minden héten elviszi a fejhallgatómat, de mindig hagy üzit.
Sebaj ezután én szépen bocsánatot kértem Elyastól, Corrado meg tőlem. Férfiasan megoldottuk, apu!:)
Corradotól meg kaptam egy 2x akkora csokit amit együtt ettünk meg. Hát nem remek emberek vannak itt?:)
2009. május 2., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ja ezt úgy hívják élettapasztalat. De hogy a csoki még ennyire lázba hoz....
Nekem csak a tárcám lopták ki övtatyiból ferenckörúton a mozgólépcsőn...
Végülis az összes iratom meglett,de 5ropi is volt benne...
Azóta nincs pénztárcám,mindent szétszórva tartok az övtáskámból.Eddig semmi sem veszett el belőle:)
Egyébként a névtelen az én voltam,pofa
Megjegyzés küldése