Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2009. május 5., kedd

Az utolso Social Service

Az utolso Social Servicemen (Szociàlis munkàmon) is tul vagyok. A szomszèd faluba jàrtunk hetente egy oràt foglalkozni, jàtszani korlàtolt kèpessègu emberekkel. Elkèpeszto mennyisegu szeretetet kaptunk toluk màr az elso alkalommal igaz, a nevemet mèg a vègèn sem tudtàk megjegyezni.
Emlèkszem egyszer mèg az èv elejèn èppen visszafelè tartottunk az iskolàba, amikor feltunt, hogy az egyik csoporttàrsnom szomorkodik valamit. Kèrdeztem "Mi a baj?". "Semmi csak ilyenkor amikor làtom oket olyan rosszkedvu leszek mindig." Azt feleltem:
"Nem szabadna rosszkedvunek lenned. Nem tehetunk rola, hogy ok olyanok, amilyenek. Maximum konnyithetjuk èletuket azzal, hogy segitunk rajtuk. Inkàbb elègedettnek kène lenned magaddal, mert mi csak jot teszunk nekik."-Egy enyhe mosollyal jelezte, hogy elègedett a vàlaszommal.
Buszke voltam rà ès onmagamra is.

Ime pàr kèp. Mivel igy kèpek alapjàn elèg nehèz eldonteni, hogy ki melyik felèt kèpviseli a csoportnak (segito vagy segitett), irok rovidke kommenteket.
Max, biosztanàr, a csapatvezeto. (Mellesleg a a legjobb arc a tanàrok kozul, szinte olyan nekem mint egy baràt, foleg hogy nincs bioszom.)
A kozepsonek kell a szeretet.
Apolonok
Eppen kutyat probal utanozni az egyik disabled.(jàtèk rèsze)
Gyik a falon
az egèsz csoport

èpp puzzleznak
ki is raktàk


O Iva (Serbia). She is hot.
Paolo (Italy) ès Haris (Spain-Bosnia). Ok NAGYON joban vannak...
A kèt Alessandro. Nekik aztàn magyaràzhatsz.
Elokèszulodès a szorakoztatàshoz.
Franci (kozepen) szegènykèm nagyon elveszett.
Epp huz.
O pedig Mauro, akinek ugyan 1 szo/perc a sebessège a vègèn mindig odajott beszèlgetni hozzàm.

Franci èpp buntetèsben van. (Nem mi mondtuk neki, hanem a nènik.)

Alessandro probalkozik.
O ugyan testileg hibàtlan agyilag abszolut 0. Nem beszèl semmit, habàr a legutolso alkalommal mintha egy ciao-t a fulembe hadart volna. Elèg meghato volt.

Hàt ennyi volt idèn a Social Service. Habàr maga a feladat gondolata nem a kedvencem volt, jobb embereket korulottem nem is kivànhattam volna. Ezèrt aztàn tobbnyire àtszorakoztuk az egèszet (persze produktivan) ès alig vàrtuk a kovetkezo alkalmat. Az olasz gyakorlàst meg sem emlitem.
Remèlem jovore ismèt mehetek Maxxel, de vsz ha lesz lehetosègem valami gyerekekkel foglalkozo cuccot vàlasztani, akkor inkàbb oda fogok.

Nincsenek megjegyzések: