Túl vagyunk az utolsó tutorial (az a 10es csoport ahova besoroltak) vacsoránkon is. A tutorom Eunice Price, a töritanár, egy brit nénike volt idén. Férje Malcolm, az economics tanárom szintén részt vett mindig a találkozókon. Ők a tökéletesen ideális idős házaspár szerintem. Kedvesek, segítőkészek, kifinomultak blabla, de szerintem uncsik.
A vacsora is kb ugyanilyen volt. Úgy kezdték, hogy óriásropit és már kiló nyers sonkát, szalámit kiraktak az asztalra. Én még nem kezdtem enni, mert gondoltam megvárom a többit, de Eunice leült, jelezve, hogy ez a kaja, edd. Ettem egy darabig, de mikor elfogyott a ropi mondtam, hogy bocsánat engem anyukám úgy nevelt, hogy nem eszünk húst egymagában, mert elcsapom a pocimat, úgyhogy kérek szépen kenyeret. Mondták nincs kenyér, de mindjárt jön a következő fogás. Erre kicsit morci lettem, de legalább megnyugtattak hogy lesz még kaja, mert ettől a kis szartól csakmég kajásabb lettem.
Természetesen ilyenkor kezdtek el leglassabban enni...
Már azon kezdtem gondolkodni, hogy kire cseréljem Eunicet jövőre, de végre elkezdte tálalni a másodikat. Bevallom az mindenért kárpótolt, főleg, hogy a maradékot is nekem adták. Aztán még desszert is volt, isteni.
Habár nagyon kulturáltnak és kifinomultnak éreztem magam egész este, rájöttem ez nem az én világom. A legjobb vacsi még mindig a gyros+sör kombó a Deák téren Pofával.
Majd felnövök egyszer...:)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése