Prezentáció olaszul szlovén gyerekeknek

Állítólag édesapámat többen aggodalmas kérdésekkel árasztják el. Köszönöm a törődést! Szerencsére itt, Duinoban semmi hatása nem volt a hétfő hajnali olaszországi földrengésnek. Még csak nem is éreztem, igaz éppen aludtam. Ha nem érted miről van szó kattints IDE!

Tegnap megint voltam bicózni. Egyszerűen teljesen le vagyok döbbenve, hogy mennyire nem akarnak beszólni a járókelők. Sokan sétálgatnak a portóban, ahol bicóztam. Néhányan horgásznak, esetleg szerelmetesen ücsörögnek a sziklákon a párjukkal. Egyszerűen minden ugrásommal járó nyikorgás után várom, hogy beszóljanak. Hitetlenkedek, hogy hogy bírják ki. Otthon ugyanis kb minden 3. ember rám szólna. ÉS NEM! Éppen ellenkezőleg. Nem hogy panaszkodnának, hogy megzavarom lelki nyugalmukat a nyikorgásommal, de "Bravo!", "Che grande!" stb. módon gratulálnak. Páran egész sokáig elismerően beszélnek hozzám. Ezt általában nem értem, úgyhogy csak mosolygok egyet és szerényen "Grazie!"-zok egyet.

Ma pedig tartottam Magyarországról előadást olaszul egy olasz-szlovén kéttannyelvű általános iskolában egy olyan 8-9 évesekből álló osztálynak. (Az extra szociális munkám keretein belül.) Ismérvén a közönséget és tudván, hogy olasz nyelvtudásom hagy némi kivetnivalót maga után próbáltam nonverbális eszközök után folyamodni, amennyire csak lehetett. Ezért aztán bevittem nekik a zászlómat, 2 rubikkockát (amit ki is raktam nekik) és rengeteg fényképet mutattam nekik a laptopomról Balcsiról, Budapestről, Dunáról, állatokról, ételekről, italokról, forintról....





A kedvencük szerintem a képek a magyar kutyafajtákról voltak. :) - Miért nem lepődtem meg ezen?:)
Emberek, néha elfelejtjük milyen szép hazánk van. A képeket nézegetve nem kicsit nosztalgiáztam. Várom már hogy otthon legyek. Meg akarom kergetni a kutyámat, beülni egy magyar órára, ifigyűlésre menni, bicózni a haverokkal, meginni egy üveg Vilmost az utolsó metrón majd bemenni a belvárosba éjszakázni, az első reggeli 194essel hazamenni egy gyrossal, anyuci verdáját lenyúlni, lemenni balcsira, beugrani a Dunába, idétlenkedni a teniszedzőmmel, a mama túrostésztáját éve a papa százéves Arisztid és Tasziló viccét hallgatni, kesselni menni apuval, pokerezni a neten (mert itt le van tiltva), kivenni a hűtőből -amiben nincs 50 liter Noi Voi tej- egy Pöttyös túrórudit és magyarul beszélni.
Persze azt is tudom hogy két hét után a kutyámmal együtt nyalnám le a meszet a falról az unalomtól.

Nah, most megyek mert holnap olasz és fizika dogát is írok.