Az alábbi interjúnk a The New York Times híres amerikai napilap Around the world rovatának citromdíjas magyar fordítása sorkizárttal:
How was Toronto? - Cool!!!
Bővebben?:) A repülést szerettem. Furcsa, hogy odafele 6 órával többet kell ébren lenni, mégis pörögtem, hazafelé pedig 6-tal korábban kellett lefeküdni mégis hogyki voltam. Voltak Érintőképernyők szerelve minden ülésbe. Odafele filmet néztem, sört ittam, kajáltam (habár nem sokat adtak), matekoztam egy kicsit meg beszélgettem az egyik csini stewardessnénivel.
(a kép csak illusztráció)
Visszafele csak aludtam és sört ittam. (Van ami sosem változik - Heineken)
(ez nem illusztráció)
Nade milyen Toronto?
Az autók hatalmasak, autómataváltósok és az átlag típus jóval menőbb mint otthon (vagy akár Olaszországban). A belváros nagyon magas. Az iparcikkek árai kisebbvagyegyenlők, mint itthon, a drug termékek (élelmiszer, gyógyszer...) árai nagyobbvagyegyenlők. Alkoholt csak egy üzlethálózat adhat meg a pubok, de ott min. 3x annyiba kerül, mint otthon és 19-nek kell lenni. (Kérik! - a személyit) Hasznos a CN tower, mert a város déli pontjánál van és -hacsak nem takarja egy másik felhőkarcoló, akkor- mindenhonnan látni és segít a tájékozódásban. 2 metrovonala van: egy É-D és egy K-NY, rendkívül egyszerű. A szerelmények kb 1,5x olyan szélesek mint otthon.(Bár az új francia biztos nagyon jó.) Ha egyszer bejutottál a helyi BKV (gondolom TKV:P) rendszerébe, akkor nincs több j1ellenőrzés. Nincsenek ellenőrök!!! Viszont valamit tudnod kell, hogy bejuss, mert minden állomáson külön őrök, rácsok, kapuk vannak. A buszt nemtom, azt nem próbáltuk. Az utcán gyakran látni embereket korival vagy hokiütővel a kezükben és csak ez a rövid időm alatt 5 jégpályát láttam.
És milyen volt a host családod?
A host családomban volt egy kanadai apuka (George) és egy norvég anyuka (akinek vmi cifra neve volt) akik egyébként a wales-i UWCben ismerték meg egymást 1972ben. Ezek után furcsa, hogy miért van az, hogy a legidősebb fiuk csak egy évvel idősebb mint én (pedig az én szüleim akkor még csak tökmagok voltak:)), aki amúgy egyetemi koleszban lakik valahol messze, tehát nem is láttam. A legkisebb srácuk olyan 13 körül lehet. Ő az UCC-be jár és nagyon összetett személyiség. Érdeklődő, mozgékony, gyerekes (nyilván), szereti a sportokat és a kutyákat, és néha túl őszinte (az anyja nevelése ellenére), jó srác - hasonlítunk is szerintem; és amikor mondtam, hogy szeretek hokizni, van egy vizslám és mellesleg ki tudom rakni a rubik-kockát, akkor egyből megalapozódott a barátságunk. A korban középső fiú pedig George (mint az apja). Ő az a "fajta", aki alapvetően hallgatag, de amikor mond valamit, akkor az általában tartalmaz is valamit és mindenki rá figyel. Azzal indokolja, hogy a hallgatással többet tanul. Idén akar pályázni az UWCbe és szerintem nagyon jó esélye van. (És ugye a kanadaiak kb 30-at vesznek fel évente.)
Osszessegeben ez az eddigi legnagyobb Cultural Shock, ami èrt. (Az valami olyan hagyomány/jelenség/dolog ami nagyon eltèro, mint az en kulturamban.): A hazuk Toronto legmenobb kornyeken volt. Olyan volt mint egy sik rozsadomb keritesek nelkul. A kèrojuk 3 emeletes volt (kb 500m2). Fönt haloszobak, kozepen nappali, etkezo, konyha+etkezo, dolgozo, furdo,hall. (kb mindegyik akkora mint egy tanterem) Ugy inditottak, hogy elnezest kertek, hogy csak egy vendegszobajuk van (mert a tarsam egy olasz csaj volt ès nyilvan nem lehet minket egy szobaban altatni), ezèrt nekem a "jàtszoszobaban" (vagy minek nevezzem) kellett aludnom, ahol volt sajàt pingpongasztalom, egy kis biliàrd, darts, kanapè, àgy, fotel ès egy TV, ami volt vagy 20 èves. Igen àm, de ez volt az egyetlen TV a palotàban. Csakugy, mint hàzitelefon: Abbol is csak egy volt; a konyhàban. Vagy szamitogep: Abbol is csak egy volt, a csalàdfonek. Pont mint mobiltelefon (ami nèha nem is mukodott neki) Autojuk is csak 1 volt. Szoval èn a helyukben eladnèk pàr szàz nènyzetmètert, megvàlnèk legalàbb 2 furdoszobatol az 5bol, a kb 30 szètszort antik szèket, ès kanapèt bevàltanàm egy ujabbra, meg azt sem ertem, hogy minek minden 2. szobàba kandallo (az enyemben is volt) mikor ugysem hasznaljak.
Nade mit csináltál?
Erre a kérdésre sosem tudok mindenkinek kielégítő választ adni. Ez azért van, mert ÁT KELL ÉLNI. Azt semmi sem pótolja...De megpróbálom:
Sétáltam, várostnéztem, CN-towerbe mentem, eldugítottam a host családom wc-jét (nem tehetek róla, hogy a kanadai WC-lyukak kisebbek), yach-klubban ettem és zongoráztam, Tim Horton's-ban ittam forrócsokit, sörösdobozos kávét ittam, kanadai magyarral (Adriánnal) találkoztam, kanadai sört ittam sétáltam a világ leghosszabb utcáján (Yonge st.), láttam a gyémánt-múzeumot (hangsúlyozom, hogy csak kívülről, és a gyémánt jelző is csak az épület alakjára jellemző).
És milyen volt a konferencia?
Mondtak sok szépet és jót, de még mindig az a véleményem az ilyen konferenciákról, hogy annyi idő alatt amíg beszélnek több jót lehet tenni. (Pl. nem a lámpafénnyben kéne pompáznia a teremnek elhúzott függönyökkel, hanem épp fordítva) Bemutattak szép előadásokat, történeteket, filmeket és gondolatokat. Ettől függetlenül kötelességnek éreztem és ülve aludtam néha. Úgy éreztem magam kicsit mint filozófiaórán. Vagy nem vagyok elég érett, vagy nem vagyok elég unalmas ezekhez az igeosztásokhoz.
Milyen volt az iskola?
Hétfőn résztvettem egy tanítási órán az Upper Canada Collegeban. Úgy éreztem magam, mintha egy UWC, a Puskás és a Parlament egyvelegében lennék.
Ez egy fiúiskola, ahol mindenkinek egyenruhát kell hordania. A diákok min.70%ának nem kanadaiak a szülei. Kb. 35%nak valamilyen szinten vízszintes volt a szeme. Van aki lelkesen dolgozik, van akin látszik, hogy kötelesség és próbálja a lehető legjobban megnehezíteni a felettesei munkáját (Jelzem ez az említett 3 hasonlat közül közül csak 1-ről nem mondható el.).
Annyira nem volt fényűző az iskola gazdagsága (valószílűleg azért, mert most építettek meg egy olimpiai és egy "normál" méretű jégcsarnokot úgyhogy le lehetnek égve), de azért befigyelt minden teremben egy projektor és egy számítógép. Ezen kívül láttam még úgy 50 számítógépet. Mind vagy Dell volt, vagy ez az Apple, amit még nem is láttam (nem is értem hol van benne a hardver).
Amikor azonban hallottam, hogy milyen iszonyatosan pénzesek egyes diákok (de az átlag is nagyon - kb 5millió HUF az éves tagdíj mindnekinek) eljutottam arra a szintre, hogy már csak mosolyogtam. És nem szégyenemben, vagy irigységemben, hanem mert rájöttem, hogy leszarom...Nem cserélnék velük, még akkor sem, ha odaadnák a legújabb Ipod touch-jukat, a 2009es 7-es BMWjüket, a Floridai luxusvillájuk kulcsát, fürödhetnék a Karib-tengeri yachjukban, esetleg leszállhatnék a saját szigetük repterén...
(Najó ez valószínűleg azért nem igaz, de meglepődtetek, hogy ilyet írtam, mi?:))
Volna még valami hozzáfűrnivalód?
Igen. Döbbenetes volt, hogy milyen összetett Toronto lakossága: A reptéren arab biztonsági- és "határőrök". Indiai vagy bangladesh-i taxisofőrök (Becsüljétek meg a magyar taxisokat, akik születésük óta Budapesten élnek és utca, házszám a fejükben!-Ezek 5 percig beszéltek telefonon, mire megértették hol van az UCC, de állítom némelyiknél még én is jobban ismerem a várost.). China-town. Little-Italy. Állítólagos nagy magyarság (főleg 56-ból). Stb.
Jah...és csináltam rengeteg fotót! Aztán az utolsó nap elhagytam a fényképezőm...Jó vagyok, tudom...Ezt a néhányat Tiziana (utazótársam) csinálta:
How was Toronto? - Cool!!!
Bővebben?:) A repülést szerettem. Furcsa, hogy odafele 6 órával többet kell ébren lenni, mégis pörögtem, hazafelé pedig 6-tal korábban kellett lefeküdni mégis hogyki voltam. Voltak Érintőképernyők szerelve minden ülésbe. Odafele filmet néztem, sört ittam, kajáltam (habár nem sokat adtak), matekoztam egy kicsit meg beszélgettem az egyik csini stewardessnénivel.
(a kép csak illusztráció)Visszafele csak aludtam és sört ittam. (Van ami sosem változik - Heineken)
(ez nem illusztráció)Nade milyen Toronto?
Az autók hatalmasak, autómataváltósok és az átlag típus jóval menőbb mint otthon (vagy akár Olaszországban). A belváros nagyon magas. Az iparcikkek árai kisebbvagyegyenlők, mint itthon, a drug termékek (élelmiszer, gyógyszer...) árai nagyobbvagyegyenlők. Alkoholt csak egy üzlethálózat adhat meg a pubok, de ott min. 3x annyiba kerül, mint otthon és 19-nek kell lenni. (Kérik! - a személyit) Hasznos a CN tower, mert a város déli pontjánál van és -hacsak nem takarja egy másik felhőkarcoló, akkor- mindenhonnan látni és segít a tájékozódásban. 2 metrovonala van: egy É-D és egy K-NY, rendkívül egyszerű. A szerelmények kb 1,5x olyan szélesek mint otthon.(Bár az új francia biztos nagyon jó.) Ha egyszer bejutottál a helyi BKV (gondolom TKV:P) rendszerébe, akkor nincs több j1ellenőrzés. Nincsenek ellenőrök!!! Viszont valamit tudnod kell, hogy bejuss, mert minden állomáson külön őrök, rácsok, kapuk vannak. A buszt nemtom, azt nem próbáltuk. Az utcán gyakran látni embereket korival vagy hokiütővel a kezükben és csak ez a rövid időm alatt 5 jégpályát láttam.
És milyen volt a host családod?
A host családomban volt egy kanadai apuka (George) és egy norvég anyuka (akinek vmi cifra neve volt) akik egyébként a wales-i UWCben ismerték meg egymást 1972ben. Ezek után furcsa, hogy miért van az, hogy a legidősebb fiuk csak egy évvel idősebb mint én (pedig az én szüleim akkor még csak tökmagok voltak:)), aki amúgy egyetemi koleszban lakik valahol messze, tehát nem is láttam. A legkisebb srácuk olyan 13 körül lehet. Ő az UCC-be jár és nagyon összetett személyiség. Érdeklődő, mozgékony, gyerekes (nyilván), szereti a sportokat és a kutyákat, és néha túl őszinte (az anyja nevelése ellenére), jó srác - hasonlítunk is szerintem; és amikor mondtam, hogy szeretek hokizni, van egy vizslám és mellesleg ki tudom rakni a rubik-kockát, akkor egyből megalapozódott a barátságunk. A korban középső fiú pedig George (mint az apja). Ő az a "fajta", aki alapvetően hallgatag, de amikor mond valamit, akkor az általában tartalmaz is valamit és mindenki rá figyel. Azzal indokolja, hogy a hallgatással többet tanul. Idén akar pályázni az UWCbe és szerintem nagyon jó esélye van. (És ugye a kanadaiak kb 30-at vesznek fel évente.)
Osszessegeben ez az eddigi legnagyobb Cultural Shock, ami èrt. (Az valami olyan hagyomány/jelenség/dolog ami nagyon eltèro, mint az en kulturamban.): A hazuk Toronto legmenobb kornyeken volt. Olyan volt mint egy sik rozsadomb keritesek nelkul. A kèrojuk 3 emeletes volt (kb 500m2). Fönt haloszobak, kozepen nappali, etkezo, konyha+etkezo, dolgozo, furdo,hall. (kb mindegyik akkora mint egy tanterem) Ugy inditottak, hogy elnezest kertek, hogy csak egy vendegszobajuk van (mert a tarsam egy olasz csaj volt ès nyilvan nem lehet minket egy szobaban altatni), ezèrt nekem a "jàtszoszobaban" (vagy minek nevezzem) kellett aludnom, ahol volt sajàt pingpongasztalom, egy kis biliàrd, darts, kanapè, àgy, fotel ès egy TV, ami volt vagy 20 èves. Igen àm, de ez volt az egyetlen TV a palotàban. Csakugy, mint hàzitelefon: Abbol is csak egy volt; a konyhàban. Vagy szamitogep: Abbol is csak egy volt, a csalàdfonek. Pont mint mobiltelefon (ami nèha nem is mukodott neki) Autojuk is csak 1 volt. Szoval èn a helyukben eladnèk pàr szàz nènyzetmètert, megvàlnèk legalàbb 2 furdoszobatol az 5bol, a kb 30 szètszort antik szèket, ès kanapèt bevàltanàm egy ujabbra, meg azt sem ertem, hogy minek minden 2. szobàba kandallo (az enyemben is volt) mikor ugysem hasznaljak.
Nade mit csináltál?
Erre a kérdésre sosem tudok mindenkinek kielégítő választ adni. Ez azért van, mert ÁT KELL ÉLNI. Azt semmi sem pótolja...De megpróbálom:
Sétáltam, várostnéztem, CN-towerbe mentem, eldugítottam a host családom wc-jét (nem tehetek róla, hogy a kanadai WC-lyukak kisebbek), yach-klubban ettem és zongoráztam, Tim Horton's-ban ittam forrócsokit, sörösdobozos kávét ittam, kanadai magyarral (Adriánnal) találkoztam, kanadai sört ittam sétáltam a világ leghosszabb utcáján (Yonge st.), láttam a gyémánt-múzeumot (hangsúlyozom, hogy csak kívülről, és a gyémánt jelző is csak az épület alakjára jellemző).
És milyen volt a konferencia?
Mondtak sok szépet és jót, de még mindig az a véleményem az ilyen konferenciákról, hogy annyi idő alatt amíg beszélnek több jót lehet tenni. (Pl. nem a lámpafénnyben kéne pompáznia a teremnek elhúzott függönyökkel, hanem épp fordítva) Bemutattak szép előadásokat, történeteket, filmeket és gondolatokat. Ettől függetlenül kötelességnek éreztem és ülve aludtam néha. Úgy éreztem magam kicsit mint filozófiaórán. Vagy nem vagyok elég érett, vagy nem vagyok elég unalmas ezekhez az igeosztásokhoz.
Milyen volt az iskola?
Hétfőn résztvettem egy tanítási órán az Upper Canada Collegeban. Úgy éreztem magam, mintha egy UWC, a Puskás és a Parlament egyvelegében lennék.
Ez egy fiúiskola, ahol mindenkinek egyenruhát kell hordania. A diákok min.70%ának nem kanadaiak a szülei. Kb. 35%nak valamilyen szinten vízszintes volt a szeme. Van aki lelkesen dolgozik, van akin látszik, hogy kötelesség és próbálja a lehető legjobban megnehezíteni a felettesei munkáját (Jelzem ez az említett 3 hasonlat közül közül csak 1-ről nem mondható el.).
Annyira nem volt fényűző az iskola gazdagsága (valószílűleg azért, mert most építettek meg egy olimpiai és egy "normál" méretű jégcsarnokot úgyhogy le lehetnek égve), de azért befigyelt minden teremben egy projektor és egy számítógép. Ezen kívül láttam még úgy 50 számítógépet. Mind vagy Dell volt, vagy ez az Apple, amit még nem is láttam (nem is értem hol van benne a hardver).
Amikor azonban hallottam, hogy milyen iszonyatosan pénzesek egyes diákok (de az átlag is nagyon - kb 5millió HUF az éves tagdíj mindnekinek) eljutottam arra a szintre, hogy már csak mosolyogtam. És nem szégyenemben, vagy irigységemben, hanem mert rájöttem, hogy leszarom...Nem cserélnék velük, még akkor sem, ha odaadnák a legújabb Ipod touch-jukat, a 2009es 7-es BMWjüket, a Floridai luxusvillájuk kulcsát, fürödhetnék a Karib-tengeri yachjukban, esetleg leszállhatnék a saját szigetük repterén...
(Najó ez valószínűleg azért nem igaz, de meglepődtetek, hogy ilyet írtam, mi?:))
Volna még valami hozzáfűrnivalód?
Igen. Döbbenetes volt, hogy milyen összetett Toronto lakossága: A reptéren arab biztonsági- és "határőrök". Indiai vagy bangladesh-i taxisofőrök (Becsüljétek meg a magyar taxisokat, akik születésük óta Budapesten élnek és utca, házszám a fejükben!-Ezek 5 percig beszéltek telefonon, mire megértették hol van az UCC, de állítom némelyiknél még én is jobban ismerem a várost.). China-town. Little-Italy. Állítólagos nagy magyarság (főleg 56-ból). Stb.
Jah...és csináltam rengeteg fotót! Aztán az utolsó nap elhagytam a fényképezőm...Jó vagyok, tudom...Ezt a néhányat Tiziana (utazótársam) csinálta:
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése