Nyár-konklúzió

Lassan lejár a 3 hónap írói szabadságom, úgyhogy ismét belekezdek a körmölésbe!

Mit csináltam a nyáron?
Sajnos túl sok mindent nem...Vagy legalábbis külföldre nem sikerült mennem, pedig tervben volt.
Yahiával (Sudan) és Umurral (Turkey) például azt terveztük, hogy elmegyünk Berlinbe, ahol majd Umur nagybátyja elszállásol bennünket. Aztán megyünk Amsterdamba, majd vissza Olaszországba. Meg is vettem a Budapest-Berlin buszjegyet mind magamnak, mind pedig Yahiának (aki előbb feljött volna Pestre). Majd 5-6 órával később felhívott Yahia, hogy mégsem tudunk utazni, mert Umur összeveszett otthon mindenkivel és különbenis a nagybátyja mégsem tud elszállásolni. A jegyárnak a buszvállalat csak a 20%át fizeti vissza, amit azóta is küld...


Nah, de akkor mi is az, amit tényleg csináltam?
Vendégül láttam Mishát, Jayt, majd Michaelt (a kanadai-német negyedévesemet). Balcsin voltam ifitársakkal

öbölátúszást rendeztem, Gábor-táborban (a volt általános iskolám táborában, ahol ifi vagyok) voltam (ez volt talán a legjobb)

nagymamáékat fuvaroztam, bátyó diplomaosztóján voltam, EVIME gólyatáborban voltam
képek itt: http://beren_erchamion.extra.hu/photography/evime2009hun.html
Budapest Bank Sportnapon voltam Zánkán:
Baján voltam esküvőn:
Makádon buliztam:

, meg persze Pesten is, bicóztam is, sőt triálversenyen is voltam (először évek óta), korizni voltam, teniszeztem, sőt voltam teniszedző egy napra és szemétszedő a Sziget Fesztiválon, tehát kint is voltam egész 7en. Ezenkívül meglepi 18. szülinapi bulit szerveztem

és elkezdtem az Extended Essaymet (amivel jól el is akadtam, mert az eredmény az ellenkezője, annak, amit gondoltam) és a TOK (tudás elmélete) esszémet, amivel remélem ma is tudok haladni egy kicsinyt.

Sok tekintetben nem ilyennek képzeltem el ezt a nyarat. Azt terveztem, hogy majd külföldön dolgozom (egy darabig úgy volt, hogy a szardíniai haverom tud segíteni). Hát ebből sem a külföld sem a dolgozás nem nagyon jött össze. Viszont nem várt értékeket kaptam. Úgy érzem, hogy a tábornyitó, táborzáró, szülinapis bulik, s a Sziget eredményeképpen néhány ifitársammal sokkal közelibb barátok lettünk, mint voltunk. Ez nagyon fontos dolog, és így jövőre az ifiskedés is jobban fog menni. A táborra gondolok, hisz akkor leszek itthon. Alig várom már, hogy jövő nyáron betoppanjak egy ifigyűlésre.


De addigis hátra van egy év. Túl kell élnem Anyu utazási paráját, aki már most bepakolt nekem, pedig csak 5 nap múlva megyek. Túl kell élnem Apu féltési mániáját, miszerint az elkövetkező napokban nem megyek sehova. Ki kell érnem Duinoba, meg kell jegyeznem újabb közelszáz új nevet. Meg kell szervezni a Welcome Showt az elsőévesek részére. Meg kell írnom a TOK esszém, s le kell adnom a TOK prezentációt. Meg kell írnom az EEm. El kell döntenem, hogy mit szeretnék tanulni 1etemen és azt is, hogy hol. Egyetemi előadásokra kell járnom, majd interjúkra. Internal Assessmenteket kell írnom, Rest-of-Europe weeket kell szerveztünk és még biztos kihagytam egy csomó mindent. Egyszóval, alig várom már, hogy pezsegjen az élet és újra nemzetközi vizeken hajózhassak.

Minderről persze részletesen beszámolok majd itt, a blogomban, mint ahogy azt tavaly is tettem. Remélem rendszeres olvasóim visszatérnek, és lesznek újak is!